Margaret, ~a szabadságszerző~

Harmadik fejezet- Thomas

Már hajnalodott mikor felkelt és úgy döntött kilovagol a pirosszán,Wapin. A pirossz leginkább egy struccra hasonlít,nade Wapi nem olyan, mint társai. Neki fehér helyett sárga tollazata van és lila tüzet köpköd, ha veszélyben érzi magát. Margaret megállt a Quercus Albánál (göcsörtös 30m-es fa) és felmászott rá, míg a pirossz boldogan ugrált esetlenül. Margaret a levegőben kereste a szabadságát. Érezte, ahogy az energia kering körülötte. Eddig minden oké is volt, míg meg nem látott egy lovagló 17 év körüli finpoldot szintén egy pirosszon. Nagyon megijedt. Elrejtőzött az ágak között, majd onnan várta meg, hogy merre fog haladni az illető. Az teljesen kiment a fejéből Margaretnek, hogy Wapit lent hagyta. Megáll az ifjú finpold, mert felfedezte a lány pirosszát, aki a másik strucckinézetű társa miatt elkezdett úgy csipogni, mint egy kiscsibe. Leszáltt a pirosszáról a finpold és el kezdett gondolkodni, hogy vajon hol van ennek a lénynek a gazdája. Hirtelen Margaret kizökkent az egyensúlyából és több 10m-t zuhant. Ezt észrevette a fiú és reflexszerűen kitárta karjait, ahonnan jött a sikítás. Pont elkapta Margaretet. A levegőben a két ifjú szaga keveredett. Margaret még alig tért észhez,de már a vakítóan kék szemű, szőke fiú szemébe nézett, ő pedig rá. A finpold rögtön faggatni kezdte.-Jól vagy? Mi a neved? Remélem nem fáj semmid...-Nemm... Nem fáj semmim, örültem, hogy találkoztunk,de mostmár mennem kell. -Várj, mondd meg, hogy mi a neved! Az enyém Thomas, nem bántalak, ne félj! -Mennem kell ne haragudj... Abban a pillanatban már fel is pattant karcsú testével Margaret és szélsebesen lovagolt kedvenc pirosszán a szelet kémlelve. Thomas nem tudta, miért bánt így vele,de Margaret nagyon is tudta, hogy őt nem keverheti bajba az ő ügye miatt. Aznap csak egymásra gondoltak mindketten. Ábrándoztak egymásról és mindig ott kötöttek ki, azon a gondolaton, hogy másképp kellett volna elválniuk. Másnap ismét egy cicóbia érkezett Margareték udvarára. Felfigyelt erre a hangra a lány, majd kinézett az ablakon. Thomast látta meg, apjával és Horppal. Bezárkózott a szobájába és nem mert kinézni mégegyszer. A Fehér Holle felszólt Margaretnek, hogy jöjjön le, mert itt az apja. Kénytelen volt kimászni a szobájából és üdvözölni az apját. Thomas rögtön észrevette a gyönyörű lányt, akivel tegnap találkozott. Sorante csak látni akarta lányát, de áhh kicsit sem volt feltűnő, hogy egymást bámulták a fiatalok. Úgy döntött Margaret apja, hogy beszéljenek egymással a lánya és Thomas, mert nem tudta miért néznek hunyorgóan egymásra.
                                                                   Sziasztok! Szerintetek folytassam a fantáziám szüleményét? Örülnék, ha tetszene nektek,de kérlek jelezzétek mit szeretnétek, mert van ennél jobb dolgom is. Igyekszek, ez a rész egy kicsit rövidebb lett, de a negyedik még izgalmasabb és kicsit hosszabb lesz... Üdv❤