szeretsz?- kerekednek ki Jeongguk szemei, ahogy Taehyungra néz -én is szeretlek- vigyorodik el.
-szerintem félre értesz Kookie- ingatja meg a fejét szomorúan Taehyung.
-úgy gondolod?- ráncolja homlokát a fiatalabb.
-kifejezetten úgy- kezdi el vékony takaróját gyűrködni a csontos ujjaival.
-mert hogy értetted?- fúrja tekintetét mélyen a másikéba.
-én... én- kapja el a tekintetét, és próbálja kerülni Jeongguk igéző íriszeit -én- hajtja le fejét, hogy ujjait nézhesse -én azt hiszem, hogy sehogy- ereszt ki egy hatalmas sóhajt, majd összekaparva magát villantja meg téglalap mosolyát, hogy valamennyire nyugtassa a másikat, ami több-kevesebb sikerrel megy is neki -mikor engednek ki innen?- dönti oldalra fejét, miközben barátja kissé csalódottan csillogó szemeibe néz.
-úgy tudom, hogy holnap haza mehetsz- mosolyodik el a fiatalabb is.
-szerintem akkor megejthetnénk azt az ott alvást- lesz egyre szélesebb a vigyora.
-mindenképp- reflektál Jeongguk.
Hamar eltelt a nap, és a másnap is, így délután haza is engedték Taehyungot, ám otthona helyett Yoongi házát célozta meg. Lépteit amennyire csak tudta megszaporázta, és röpke 20 perc alatt megérkezett a bejárati ajtóhoz, amin gondolkodás nélkül rontott be, és a házban is egyből a nappali felé vette az irányt. Hatalmas meglepetésére a kanapén nem csak Yoongi foglalt helyet, hanem Hoseok is, bár az egészben mindössze annyi furcsa dolog volt, hogy egymás szájával voltak elfoglalva.
-khm- vonta magára hyungjai figyelmét Taehyung, mire azok hátrébb ugrottak egymástól.
-te meg még is mi a faszt keresel itt?!- engedte le Yoongi szívéről a kezeit, és a fiatalabbhoz közeledett, remélve, hogy amaz nem hozza fel, és nem kéri számon őket, mert hiába volt az a jelenet a kórházban ők akkor is barátok, és nem akarta, hogy Taehyung ezért utálja meg őt.
-előbb érdekelne a szituáció- tette karba a kezét, és szigorúan nézett az idősebbre, hogy érzékeltesse, hogy ebből most nem fog engedni.
-röviden annyi, hogy együtt vagyunk Hobival- mondta el, majd a végére megeresztett egy sóhajt, és fejét is lehajtotta. Pár percnyi kínos csend elteltével is mindenki ugyanúgy helyezkedett el, s a levegő is minden másodperccel lett egyre feszültebb. Taehyung úgy érezte, mintha egész eddig egy párhuzamos univerzumban élt volna.
-hát... Meglepődtem- adott hangot az egésznek Taehyung, mire Yoongi könnyes szemekkel nézett fel rá -de haver! Gratulálok!- nevetett fel, majd egy baráti ölelésbe vonta az idősebbet, amibe később Hoseok is csatlakozott. Immár jó kedvvel ültek le így hárman a kanapéra -de beszélnünk kell.
-hé, ha Jeonról van szó, akkor sajnálom- tette kezét Taehyung vállára Yoongi.
-nem róla, vagy is de, róla is, csak nem így- vetette hátra fejét.
-hát?- szólt közbe Hoseok.
-amíg kómában voltam... nos álmodtam.
-álmodtál?- nézte mindenki a legfiatalabbat.
-álmodtam. Nos, az egész arról szólt, hogy Kookie és az az új gyerek Jimin összejöttek, úgy ahogy, és kicsit levágtam Jimin faszát. Te- mutatott Yoongira- öngyilkos lettél miatta -mutatott ezúttal Hoseokra- és téged ezért meg is öltelek. Kookkal volt egy se veled-se nélküled kapcsolatom, ezután összejöttem Jinnel, akivel sorban gyilkoltuk le az embereket, majd egy buli keretein belül oldalba szúrta Kookot, én meg elvágtam Jin torkát, a rendőrök elől menekültem. Lebénultam, majd összeestem, és a kórházban ébredtem, ahol pánikrohamot kaptam, és utána megjelent Kook, és innen már tudjátok- pár perces néma csend állt be a három barát között, és ez arra volt jó, hogy mindenki átgondolhassa a dolgokat. Értetlenül néztek Taehyungra, majd Hoseok törte meg a kínos csendet.
