Karácsonyi varázslat

2. fejezet: Álom

Kendric úrhoz ellátogatott az üzlet társa és egyben egyetlen barátja, Richard. Richard volt az egyetlen aki barátkozott a folyton zsörtölődő Kendrickel. Ric is egy szörnyen gazdag családból származott. A szülei rendelkeztek a falu egyetlen egy éttermével, és nagyobb boltjával. Richardnak volt egy felesége: Árszisz és egy gyermeke Cholé .  Ők voltak Kendric vendégei Karácsonykor. 

Kendric nem annyira szeretett vendégeket fogadni, se pedig ünnepelni. De azért próbált úgy tenni, mint aki élvezné.

- Szervusz Kendric- köszöntötte Richard a barátját.

- Szervusz- kezelt le Kendric Richarddal.

- Jó napot Kendric Bácsi, BOLDOG KARÁCSONYT- köszönt a kis Cholé.
- Boldogabbat- dörmögött az orra alatt Kendric.- Gyertek be, mert különben megfagytok.

Azok pedig bementek a jó meleg és hatalmas házba. 

-Hozhatok valamit inni?- kérdezte kelletlenül Kendric miközben csak azon járt az esze mikor mennek el.

- Én kérek-mondta Cholé.
-Már is hozom.

Ez idő alatt a vendégek szépen helyett foglaltak egymás mellet a bőrkanapén. Majd mindenki elővett a kis tasakot amiben Kendricnek hoztak ajándékot, mint minden évben. Már 7 esztendeje.

A szoba ahol voltak , talán a legnagyobb volt a házban. Egy hatalmas asztal volt a közepén, még nagyobb kanapéval az egyik oldalán. A kandalló  felett volt egy óriás tv. Helyett kapott még a szobában egy étkező asztal ami körül 6 fehér bőr szék volt és az asztal felett egy csillár.

-Itt is vannak az italok- tért vissza Kendric egy tálcával a kezében amin 4 pohár, egy almalé, 2 narancslé és egy epres turmix volt.
-Kendric bácsi, hoztunk magának egy kis ajándékot.- szólalt meg elsőnek Cholé.
-Kedves tőled, de nagyon jól tudod, hogy utálom a Karácsonyt- válaszolt halkan, de annál határozottabban.
- Hogy lehet utálni a Karácsonyt?- kérdezte Cholé kikerekedett szemmel, és látszott rajta hogy mindjárt sírni fog.

- Azt én is szeretném tudni-mondta kicsit hangosabban Richard. Már ő tudta, hogy Kendric miért nem szeret ünnepelni, arra még is kíváncsi volt, hogy a 4 éves lányától miért nem fogadja el az ajándékot.
-Tudod- kezdet bele Árszisz- Kendric bácsinak, nagyon sok munkája van és ezért nem tud ünnepelni.- talált ki gyorsan valami magyarázatott. Ez elég jónak bizonyult, mert Cholé nem kérdezett tovább, inkább fogta az almalevét és elkezdte inni.

Sok dolog volt, amit nem értett a kicsi Cholé. Például azt, hogy miért nincs Kendric bácsinak karácsony fája, amikor mindenki másnak van a faluban. Vagy, hogy miért nincs anyukája, felesége, gyereke. Bele gondolt milyen lenne Kendric bácsi gyerekével együtt játszani. Hógolyóznának, szánkóznának és este amikor besötétedik egymásnál tartanánk pizsipartykat. Milyen szép is lenne minden.

- Kendric bácsi, magának miért nincs felesége, és gyereke?- kérdezte a kis gyermek.
- Nos, egyenlőre még nincs olyan nő akik szeretnék tiszta szívemből és ezért még gyerekem sincs, de ha folyton más dolgába ütöd az orrod bizony neked sem lesz.-válaszolt Kendric.

A szülök válaszán jót nevettek. Pedig Kendric úr ezt egyáltalán nem viccből mondta. 

-Most már ideje lenne menni- mondta Richard.

-Rendben- értett egyet Árszisz.

Felöltöztek, Kendric kikísérte őket, és újra egyedül maradt. Végre, sóhajtott egy nagyot. Nem volt oda semmilyen összejövetelekért, ünnepekért. Egyenesen a dolgozó szobájába ment, és elkezdte az éves elszámolást. 

A dolgozó szobában csak egy kisebb íróasztal, szekrények és egy lámpa kapott helyett. Ez volt Kendric kedvenc szobája. Itt töltötte napjai 50 %-át a másik 50-et pedig bent ez irodájában. Ebből a szobából nyílt egy ajtó. Senki sem tudta, hogy hova vezet. 

Este 10 óra felé jártunk amikor Kendric tollal a kezében, az asztalára dőlve elaludt. Az nap este nagyon furát álmodott. 

ÁLOM:

- Hazudtál nekem- mondta Cholé.

- Mikor?- kérdezett vissza Kendric.

- Mikor, mikor. Hát akkor amikor ma délután nálatok jártam a családommal és megkérdeztem tőled miért nincs feleséged, és gyermeked. Te pedig azt adtad válaszoltad, hogy azért nincs mert még nem találtad meg az igazit.

-Ez így is van.
- Ugyan már- nevetett fel Cholé- mindketten tudjuk, hogy volt. Csak meghaltak egy tűz balesetben amikor nyaralni mentetek. És ennek te voltál az oka. Ezután jöttél Arklandben egy jobb élet reményében. Csak hogy itt pedig a szüleidet veszítetted el. Ezért nem ünnepelsz soha.

- Honnan tudsz te erről- kérdezte nagyon mérgesen és egyben szomorúan a történteket felidézve. Az egész álom nagyon valósághű volt. Kendric dolgozó szobájában játszódott. 

-Ez itt a kis Sara szobája nem de?- mutatott a lelakolt ajtóra ami a dolgozó szobából nyílt.

- De- sírta el magát Kendric.

- Ne sírjon Kendric bácsi, segíttek magának, hogy visszakapja a családját.
- Óhh, tényleg és hogyan?

De ekkor felébredt Kendric. Nem tudom minek örült jobban annak, hogy Cholé igazából nem tud semmiről, mert az egész csak álom volt, vagy annak , hogy végre vége.

Kendric úr nem igazán hitt az álmok beteljesedésében. És ezért nem is foglalkozott a kis Cholé szavaival, amíg egy héten keresztül mindig ugyanezt álmodta. Azután érdekelte, hogy fog neki Cholé segíteni.