Mikulás segítője

1. rész

Viszketett a füle a szilikon alatt, mégsem állhatott le. A Morton Pláza ultragazdag kuncsaftjainak ma estére házhoz szállítják a helyesen becsomagolt ajándékokat. Zoey kevésbé lett volna mérges, ha azok ketten, nem vihorásznának a manóházikó hátsó felében.

Különben is, miért ez a maskara? Azt megértette, hogy a Mikulást segítő manókat kiöltöztették, de csomagolni simán tudna hegyes szilikonfülek, szőke copfos paróka, és zöld, fehér, piros térdzokni nélkül is, a cakkos szélű miniruháról jobb nem beszélni! Katasztrófa! Meg összekeverhettek valamit, mert ilyet Csingiling hordott a Pán Péterben, nem manólány viselet az ilyen!

Újabb rózsaszín szaténszalag került egy csomagra, egy babát kap a Selly nevű kislány. Egy ilyennek Zoey húga is örülne, kár, hogy az idén az édesanyja Hawaiin képzelte el az ünnepeket. Nem először alakul úgy, hogy az egyetem miatt Zoey lemaradt egy családi programról. Az, hogy az ösztöndíjat elfogadhatta, a nevelőapjának köszönhette. Michigan messze van Los Angelesből, de itt az újságírói karrierje beindulhatott, bloggerként már akadnak követői, és forgatókönyvírásra adta a fejét, ha már Hollywoodhoz ilyen közel költözött.

– Láttad reggel? Majdnem beleütköztem a folyosón, mikor kijöttem az öltözőből! Fogalmam sincs, mit kereshetett arra! – hallotta Savanah hangját hátulról. A két lány örökösen pletykált, be nem állt a szájuk, de ha legalább közben a kezük is járt volna, akkor Zoey nem érezte volna úgy, hogy helyettük is dolgozik.

– Már megint kiről beszéltek? – kérdezte sóhajtva, és a rendeléseket felvevő sráccal összenéztek. Tommy rendes srác volt, jól kijöttek.

– A Morton trónörökösről, kiről! Többen említették, hogy találkoztak vele az utóbbi napokban, pedig nem dolgozik az apjának.

– És ez számotokra lényeges, mert? – fordult hátra Tommy, közben a kezében lévő ajándékokat Zoeynak nyújtotta.

– Azon kívül, hogy remek parti lenne, még jóképű is! – vihogott Mirabell, a másik lány és Savanah csatlakozott. Jelmezben, pirosra festett orcákkal, eszelősnek néztek ki.

– Á, én inkább a Mikulás barátnője lennék, jól jönnek azok a repülő rénszarvasok dugó idején, meg a játékkészítés sem tűnik megerőltetőnek. A pasim meg évente csak egy napot dolgozna.

– Br, képzeld, milyen hideg van az Északi-sarkon! Annyi hó, meg jég, kiráz a hideg, ha csak rágondolok! – Savanah már többször közölte, hogy nem kedvence a hideg.

– A pocakról meg a hosszú szakállról ne is beszéljünk! – kontrázott Mirabell.

– Na, abban egészen biztos vagyok, hogy a mi Mikulásunknak mindkettő pót – jegyezte meg Tommy.

– A lényeg, hogy a gyerekek bírják – nézett a Mikulás trónja felé Zoey. Még gyerekek sora várta az alkalmat, hogy Miki ölébe ülhessen és elsuttogja neki vágyait. A lány is megtette volna, ha nem szégyelli. Csak ideiglenesen vették fel a Morton Plázába, és nagyon-nagyon szeretne itt dolgozni a mostani munkája helyett. Elege volt már a sült csirkéből, aminek szagát már a bőre is magába itta, mióta az étteremben dolgozik, két éve, mióta ideköltözött. Talán a Mikulás tenne egy ilyen csodát. Gyerekes gondolat volt, de mosolyt csalt a lány arcára, ahogyan a piros bársonyba öltözött Miki ölében ülő kislány is szélesen mosolygott.

A kicsiny manóház, amit a Pláza főterén emeltek nekik, kinyílt és egy újabb manó érkezett, az egyik lány a Mikulás mellől.

– Öhm, lányok, hatalmas, óriási szívességet kérnék egyikőtöktől! Ez a cirkusz 5-kor bezár ma, de a Pláza jótékonyságból elküldi a Mikulást a miltoni árvaházba, jó, nevelőotthonba, és kéne egy kisegítő. Elvállaltam, de közben a fiúm meglepett, most írt, hogy érkezik a gépe.

– Itt hétig még biztosan lesz munka – tért ki a válasz elől Mirabell és sem ő, sem a többiek nem néztek a helyettesítésért könyörgő lányra. Zoey lemondóan felsóhajtott.

– Nekem tízre a El Pollo Locoban kell kezdenem a Washington és Marina sarkán, ha addig végzünk...

– Jaj, köszönöm szépen! – A lány repesve ölelte meg gyorsan Zoey-t, amiért a ő annyira nem volt odáig. – Egy angyal vagy!

– Jó, jó, de tízre biztosan odaérek a munkahelyemre, igaz?

– Hát persze! – ezzel a manólány vidáman távozott.

– Éjszakai ügyelet szenteste? – csodálkozott Tommy.

– Két és félszeres fizetést kapok érte, és egyébként is csak ülnék a kolesz szobámban és sajnálkoznék, így legalább lefoglalom magam.

Azt semmiképp sem vallotta volna be, mennyire szüksége volt arra a pénzre.