Talán majd egyszer..

2.

Pár perc múlva kibontakoztam a nő öleléséből.
- Nagyon kedves öntől, de nem hiszem, hogy lenne itt keresni valóm. Szóval azt hiszem én megyek is. És köszönöm.-adtam egy puszit az arcára és elindultam a kijárat felé. Nagyon ritka nálam ha valakit megölelek vagy megpuszilok. De ez a nő akivel négy év után most találkozok újra, ráadásul látta ahogy megverem a saját anyám felajánlotta hogy maradjak. Gretara emlékeztet.
A tervem az volt hogy hajnalig elmotorozgatok, megiszom a piát amit vettem, aztán amint anyám lelép haza megyek elkészülni a suliba.
-Jane várj kérlek-a rohadt életbe. Annyira lefoglaltak a történtek, hogy el is felejtettem Seant.
-Sean. Mondd.
-Mi volt ez? Mi történt veled? Jól vagy? De jo újra látni olyan nagyra nőttél-lépkedett minde kérdésénél egyre közelebb. Viszont én ebből nem kérek. Meg aláz, elárul és elköltözik. Ő volt az utolsó ember akiben 100%-ig bizhattam. És milyen meglepő benne is csalódtam.
-Befejezted? Csak mert valahogy most nem vagyok vevő erre az egész elő adásra. Van jobb dolgom is mint itt bámulni azt a baromi nagy képed.
-Mi lett veled? Te nem ilyen voltal. Régen ki sem mertel volna ilyet ejteni a szádon. És meg csak vissza sem szoltal anyukádnak. Most meg. Ha nem lépek be azon a hülye ajtón holtra vered..-nem bírtam tovább hallgatni közbe kellett szolnom.
-Hogy mi lett velem?-gúnyosan fel nevetek-egy féreg aki négy éve a legjobb barátomat játszotta nagyon csúnyán átvert aztán itt hagyott. Tönkre tett. Tönkre tettél. Te is. -szolni akart valamit de csak nemlegesen fáztam a fejem és hátat fordítottam neki. Halkan osontam a garázsig. Kitoltam a motorom a ház elé. Sean meg mindig ugyan azon a helyen áll és engem néz. Elő vettem a vodkát, felbontottam és meghúztam. Rohadtul utálom. Igazából még csak nem is szeretem azt sem tudom miért iszom de így sikerül elengedni magam valamennyire. Rágyújtottam egy cigire közben pedig irtam az egyik mocis haveromnak.

Me🦆:Luuuuuuuuke💕
Lukas🐙:Mi kéneeeee?😒
Me🦆:Ments meg plsssss🤬😭😭
Lukas🐙:Whyyy? Mi a baj kiscsaj?😯🤭
Me🦆:Itt van Sean. Siess nagyon szépen kérlek.
Lukas🐙:Két perc és nálatok vagyok.

Még mindig éreztem magamon a tekintetét. Nem szeretnék vele beszélni még veszekedni sem. Nem akarom hogy itt legyen. Nem akarok én sem itt lenni. Ez a nap már akkor elcsesződött amikor felkeltem. És igazából azt sem tudom hol fogok aludni. Lukehoz nem mehetek mert már igyis túl sok mindenben segít nem szeretnék a terhére lenni. Otthon biztos nem alszok. Máshova pedig nem tudok menni.
Lukas ahogy ígérte két perc múlva itt is volt. Leparkolt mellettem és amikor meglátta az arcom Ida jött és megölelt. Nagyon nagyon meglepődtem hisz ő egyátalán nem szokott ölelkezni. Mire észbe kaptam és vissza öleltem volna el már elengedett. Ennyit erről xd.
-Menjünk valahova. Kérlek-megértette miért szeretnék elmenni. Csak bólintott és már pattantunk is fel a mocikra.

           2 és fél órával később

-Jane menjünk én már nem birom. Holnap dolgozok. Őrülök ha alszok így is öt órát. A mocid betoljuk az egyik ismerősömnél túl sokat ittál hogy haza találj. Gyere el viszlek.-meg mozdulni is alig bírtam nem hogy megmozdulni így engedtem Lukenak hogy tegye amit csak szeretne úgysem sokszor lesz ilyen. Nem mondtam el neki mi történt anyammal mert akkor biztos azt mondaná hogy menjek hozza vagy hogy majd együtt kitalálunk valamit. Ezt pedig nem szabad. Elég gyorsan a házunk ele értünk. El köszöntem tőle, ő pedig elindult haza. A házunkra néztem. Mindenhol levoltak kapcsolva a lámpák. Biztosan már alszik felosonhatnék viszont abból nagy balhé lenne reggel szóval ez offos. Aztán hirtelen a szomszéd házra pillantottam ahol Sean meg mindig kint ált de már csak egy boxerben és sokkal bentebb mint mikor elmentem innen. Vettem egy nagy levegőt.
-Miért nem alszol?-szólítottam meg.
-Mert nem hagy nyugodni hogy nincs hol aludnod. Gyere be. Anya már alszik.-nagyon elgondolkoztam ezen az ajánlaton hisz hihetetlenül álmos voltam na meg egy kicsit sokat ittam de az mellékes.
-Van hol aludnom, de nem kérhetek mindig szívességet ahányszor össze veszek anyammal. Menj be meg fogsz fazni-fogalmam sincs mi volt ez az utolsó mondat. De ahogy rá neztem kirazott a hideg és rajta is láttam hogy nem igazán bírja már sokaig ilyen lengen öltözve.
-Jane gyere.-mindig is utaltam ha parancsolgatott. De azt hiszem hogy most túl faradt voltam ahoz hogy ellenkezek. Elindultam fele o pedig csak vigyorgott.
Aludhatsz fent a szobámban én majd alszok a kanapén. -ajánlja fel miközben felbotorkalunk az emeletre.
-Nem fontos. Korán lelepek szóval majd én alszok lent csak adj egy párnát és már megyek is-tartottam a kezem a kert tárgyat várva. Ám Sean megfogta a kezem és behúzott magával az agyba.
-Ezt most miért?
-Mert úgy láttam nem tudnalak másképp lebeszélni arról hogy a nappaliban aludj. Most pedig szépen betakargatlak aztán addig simogatlak és puszilgatlak míg el nem alszol. Pont úgy mint régen.
-Sean én nem akarom ezt. El tudok én egyedül is aludni. Csak engedj el
-Szó sem leemheg rola. Jo ejt edes-nyomott egy csókot a homlokomra, közelebb húzott magához és ugyan azt csinálta mint négy éve amíg el nem alszom.