⍅Elérhetetlenek⍆[Jikook ff.](szünetel)

⍅1.rész⍆

Jungkook pov:
Lassacskán feljött a hajnal. Színre léptek a felhők rengetegei. S a tündöklő nap sugarai beborították otthonunk. Már egy ideje fent voltam hogy pont láthassam Jisoot és Wonhot ahogy leváltsa őket Baekhyun és Chanyeol. Általában ilyenkor egy csunya vita szokott lenni hogy melyik csapat őrizze ilyenkor az eget és kordában tartsa a holdat és napot egyaránt. Személy szerint ez engem általábal hidegen szokott hagyni mert nekem teljesen más dolgom szokott lenni meg amugy is az ő felelőségűk nem az enyém akkor minek foglalkozzak velük?! Mai napra nem terveztem semmi különöset, ma nem nagyon akarok foglalkozni a halandók buta gondjaival se az istenek és a tanács vitáival. Megbeszéltem egy régi barátommal Taehyunggal hogy a mai napot vele töltöm. Jelen pillanatban pont a csillagostenger mezeire sietek, ugyanis oda beszéltük meg a találkát. Mikor távolabbról meglátom lüke barátom, s ő is észre vesz elkezd integetni nekem én csak biccentek neki egyett.

-Helloka! Rég láttalak*mondja vidáman és egy nagy mosoly jelenik meg az arcán*
-Ahhh ne is mond. Szia!*sóhajtok egyett, de az én arcomon is megjelenik egy mosoly*

Utoljára 4 éve láttam. Hát hagy ne mondjam cseppet se változott, ugyan olyan elveteműlt és hülye maradt mint volt.

-Na és milyen a pokol?*kérdeztem meg tőle*
-Oh csak nem elkezdtelek érdekelni*nézett rám valami iszonyat kanos fejjel*-vagy csak engem is elakarsz csábitani?*nevetett fel, mire megforgattam a szemem*
-Képzeld barátok vagyuk, és én téged? Hamarabb lennék halandó*nyújtottam ki a nyelvem és fintorogtam, ő pedig erre megcsapta a vállam*
-Chhh kész adonisz vagyok,nézz rám, csak te vak vagy*játszotta a sértödöttet, nem bírtam tovább és nevetésbe törtem ki*
-Ha te mondod*mondtam még mindig nevetve mire ő is megvillantotta a jellegzetes téglamosolyát*
-Amugy kész otthonos a pokol, össze barátkoztam Yoongival és rájöttem hogy nem is olyan rossz fej. Igaz kicsit hiányzik hogy nem lehetek itt veletek mindig, DE mivel már letöltöttem a 4 évet szabadon járkálhatok, ami azt jelenti hogy végre újra több időt tölthetek veletek*mesélte nagybeleéléssel*Viszont veled mi a helyzet? Sikerűlt végre valakinek meghódítania?*huzogatja szemöldöték fel-alá*
-Igazából azt hiszem csak annyi hogy bekerültem a tanácsba, igaz eddig csak 3 személyt ismerek onnan. Ja és nem még nincs senkim*rántottam meg hanyagul a vállam*
-Na ne viccelj, én is bekerültem!*kezdett el ordítani mint egy fábaszorúlt féreg, én pedig a szájára raktam a kezem mert azért csak nem kéne egy mezőn ordibálni*Meg amugy hogy lehetsz ilyen balfasz?! Bárki a tied lehetne, konkréttan esedeznek azért hogy valakit észre vegyél*forgatta meg szemeit*és te vagy a szerelem istene és pont neked nincs senkid?!*fejzte be mondandóját mire sóhajtott egy hatalmasat*
-Megesik, eddig még nem találkoztam olyan személlyel aki úgy megfogott volna*rántom meg vállaim* Meg nagyon nem is érdekel ez, jó eljátszadozni velük, de én és egy komoly kapcsolat soha.*ráztam meg a fejem*
-Hihetetlen vagy. Még Rosé se?*nézett rám érthetetlenűl*
-Nem még ő sem.
-Wáo. Ez azé' durva*mered tükör tekintettel a semmibe* Ha én lennék a szerelem istene már mindenkit meghódítottam volna*nevet fel*

Ezután megbeszéltük hogy megmutatom neki a várost ami már nagyon sokat változott ez idő alatt amig távol volt. Mire végig mutattam neki mindent eléggé eltelt az idő így gondoltuk még sétálunk egy kicsit. Szólalt volna meg Tae ha nem jelent volna meg Namjoon az istenek követe.

-Jungkook! Ma éjszaka legyél jelen a megbeszélésen mert hazatér a tengerek ura és kötelességed jelen lenni*veregette meg a vállam*Téged pedig jó látni újra Tae!
-Rend..*bese tudtam fejezni a mondatot mert amilyen gyorsan megjelent olyan sebességgel tünt is el*
-Hát ez gyórs volt*nevetett fel Tae*
-Amugy ki is a tengerek ura?*néztem rá kérdőn*
-Komolyan nem tudod ki ő?*megráztam a fejem* hát az pekh mert én se csak annyit tudok hogy ő az egyik leg ősibb tag a tanácsba.*mondata végére csak nagyszemekkel néztem rá*
-Ezt komolyan mondod?
-Igen, minek hazudnék ilyennel?!

Őszintén megvagyok lepődve. Tagja a tanácsnak és én még soha sem láttam. Hát ez gáz. Mindeggy.

-Amugy Kook én lehet hogy most magadra hagylak még beszélnem kell Yoongival. A megbeszélésen majd találkozunk még. Sietnem kell. Szia!*mosolygott rám majd intett egyett és elnyelte őt a föld*

Hurrá megint lehetek egyedűl. Mindig rajtam lógnak a lányok amikor nincs kedvem hozzájuk most meg amikor társaságra vágynék nincsenek itt. Huhh. Lehet én is addig elmegyek a zátonyhoz. Amit ez az ötlet eszembe jutott el is indultam oda. Elég szép hely, rengeteg hajó köt ki és közlekedik itt de közben egy elég csendes hely. Ebből a tengerből folyik a földiek tengerébe is. Nagyon nagy. Mondhatni ilyenkor este a legszobb a csillagok csak úgy cikázznak az égen a felhők pedig elritkultak így csak a csillagos eget lehet látni ami tükröződik a tenger vizében, olyan akár mint egy tükör. A hold világítja meg a teret. Ha jobban szét nézek egy hajót látok ami nem is olyan rég érkezhetett meg, érdekes ilyen hajót még nem láttam külömbözik a többi isten hajóitól, de emberé se lehet hisz ők nem tudnak ide eljutni. Annyira elbámészkodtam hogy egy macska ült mellettem a padon éjj fekete szőrei szinte csillogtak és zöld szemei engem vizsgáltak. Maradtam még egy kicsit majd úgy láttam jónak hogy elindulok, hogy még időbe odaérjek a megbeszélésre. Úgy terveztem hogy ma nem foglalkozom a tanácsal de nem így sikerült. De végülis mindegy amig Jin nem ordíbál addig minden oké. Indultam volna ha nem láttam volna meg Hoseokot, ő mit keres itt? Oh talán ő jött azzal a hajóval, bár nem ilyenre számitottam. Végűl nagy nehezen de elindultam viszont nekemjött valaki. Ezt nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen. Elég alacsony ahhoz képest, haja fekete melyen megtörik a fény játéka, menne tovább de én nem hagyom neki megfogom a csuklóját és visszarántom így mellkasomnak esik. Nem hagyom hogy bocsánat kérés nélkül elmenjen. Mikor realizálja a helyzetet távolabb lép. Nem hagyom neki hogy megszólaljon.

-Te vak vagy? Lehetnél ovatosabb, ha tudnád hogy ki vagyok.*háborodtam fel, mitképzel ő magáról*

Nem mond semmit csak rám néz szemei sötét barnák szinte már feketék melyben tükröződik a tenger,olyan volt mintha el akarnának nyelni mint egy feketelyuk, furcsa érzést keltettek bennem.

Üdvözöllek! ~Szobafikusz (ʃƪᵔᵌᵔ)