In My Wildest Dreams

Perfect

Ez is csak egy átlagos csütörtökként indult. Nehézkesen felkeltem, összekaptam magam aztán már futottam is a buszmegállóba, hogy felszálljak a Pokolketrecbe induló járatra. Ahogy bámultam ki a busz ablakán újra és újra csak egy valami járt az eszemben. Vagyis inkább valaki. Barna szempár, barna haj, hihetetlenül édes mosoly és elképesztően szexi, mély hang. Mostanában egyre gyakrabban furakodik be a gondolataimba a kis huncut én pedig szakadatlanul próbálom kizárni, de mégsem sikerül. Kezdi elvenni az eszemet ez a srác. Álmodozásomból nővérem hangja szakított ki, aki közölte, hogy jó lenne leszállnom ha nem akarok elkésni az első óráról. Szomorúan baktattam be a suliba majd fel a tantermembe, hogy levessem magam a padomra és kiélvezzem azt a kevéske csöndet és nyugalmat amíg meg nem érkeznek a retardált osztálytársaim. Nos igen...enyhén szólva utálom őket. Az egyetlen vigaszom minden egyes nap ebben a Pokolketrecben, hogy láthatom Őt.

❇❇❇❇❇❇

45 percnyi kínszenvedés után lebaktattam a rajzterem elé. A rajz az egyetlen tantárgy amit szeretek. A terem természetesen zárva volt így odacsoszogtam a szemben lévő fiú öltözőhöz és nekidőltem a falnak. Éppen elméláztam amikor hirtelen kinyílt az öltöző ajtaja és kilépett rajta egy pihegő, zilált külsejű srác. Szürke pulóvere feszesen simult felsőtestére és ezáltal kirajzolódtak izmai. Ahogy feljebb vezettem tekintetem és a szemébe néztem a szívem hatalmasat dobbant, szinte majd kiszakadt a helyéről. Úristen ez Ő. Zack az. A srác aki már napok óta megszállás alatt tartja gondolataim birodalmát. Csak álltunk ott és teljesen elvesztünk egymás szemében amíg az egyik haverja el nem rángatta.

❇❇❇❇❇❇

7 dögunalmas és fárasztó tanórával, valamint 4 órányi tanulással a hátam mögött végre bezuhanhattam a puha ágyamba, hogy aludjak egy keveset, de sajnos nem akart álom jönni a szememre. Ide-oda forgolódtam és közben újra és újra lejátszódott bennem ami ma történt. Ahogy rám nézett...istenem, de megcsókoltam volna. Várj mi? Megőrültél? Térj már észhez Annabelle. Ez a srác nem hozzád való.
De mégis annyira vágyom rá. Meg akarom érinteni. Meg akarom csókolni. A mellkasába akarom fúrni a fejemet, elveszni védelmet nyújtó ölelésében és soha ki nem bújni onnan. Be akarom szívni bódító illatát. A pulcsijában akarok flangálni, hogy érezzem a jelenlétét akkor is mikor nincs a közelemben. Hozzá akarok bújni egy hosszú nap után és elaludni miközben simogat. A fülébe akarom suttogni, hogy milyen tökéletes számomra és mennyire szeretem. Párnacsatázni akarok vele ami csókcsatává fajul. Csókolni akarom. Csókolni míg az összes levegőnk el nem fogy. Érezni akarom ajkait a nyakamon...és mindenhol.
Ezekkel a megrészegítő gondolatokkal zuhantam álomba.

Ismét eljött a reggel és én ugyanannyi életkedvvel indultam suliba, mint máskor. Azaz semennyivel. Ahogy beléptem a tantermembe és megcéloztam a helyemet egy kis cetlit pillantottam meg az asztalomon. Kíváncsian olvastam fel.

"Találkozzunk az öltözőknél hetedik óra után."

Csak ennyi állt rajta. Ahogy az üzenet eljutott a tudatomig szívem zakatolni kezdett mellkasomban. Azonnal Zack jutott az eszembe. A szívem legmélyén abban reménykedtem, hogy Ő a feladó.
Izgatottan ültem végig az órákat, de ahogy kicsengettek az utolsóról elkapott a pánik. Vajon mit akarhat? Biztos, hogy Ő írta?

Idegesen mentem le az öltözőkhöz, de nem volt ott senki. Úgy döntöttem várok még vagy 5 percet hátha csak feltartja valaki. Már vagy 10 perc is eltelt és az utolsó diák is éppen kilépett a főbejáraton amikor hirtelen kivágódott az öltöző ajtaja, megragadott egy kéz és berántott magával. Ijedtemben legszívesebben sikoltottam volna, de nem tudtam. Csukott szemmel kapkodtam a levegőt és igyekeztem lecsillapítani szívem zakatolását amikor valaki megsimította az arcomat. Hirtelen felpattantak a szemeim és csak akkor vettem észre, hogy az idegen kéz még mindig közrefogja csuklómat. Ijedten kaptam tekintetem az elrablómra és a lélegzetem is elállt amikor tudatosult bennem, hogy kis is áll előttem.
Zack volt az teljes életnagyságban. Nem hittem a szememnek. Már éppen meg akartam csípni magam, hogy nem álmodok-e amikor megszólalt.

- Annyira örülök, hogy eljöttél. Kicsit beparáztam, hogy figyelmen kívül hagyod az üzenetet, mert nem írtam rá nevet. - mondta kissé zavarban.

- Én...Én... - kezdtem el dadogni pedig annyira szerettem volna mondani neki valamit, de nem jöttek szavak a számra. Csak tátogtam, mint egy hal mikor hirtelen keze derekamra simult aztán megéreztem ajkait az enyémeken. Ohh azok a finom puha ajkak... Azonnal leblokkoltam, mert ez az első csókom és nem tudom mit kell csinálni, de mintha megérezte volna, elkezdte lassan mozgatni ajkait az enyémeken. Abban a pillanatban egy földöntúli érzés kerített hatalmába és minden félelmemet eloszlatta. Csak Ő volt és én. Az öltözőben. Elveszve a csókban és a mámorító érzésben.
Hosszas csókolózás után pihegve váltunk el majd a következőket suttogta:

"Újra meg akarlak csókolni. Minden egyes nap. Milliószor. Egyszerűen megőrülök érted."

Ez volt életem eddigi legszebb pillanata. Azóta is beleremegek ahányszor felidézem azt a csókot. A csókot Zackkel. Zackkel, a legtökéletesebb sráccal.

❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇

Sziasztok!

Már egy ideje nem írtam részt, de remélem vagytok még itt páran és elolvassátok ezt a kis szösszenetet amit a drága hugicámnak írtam.
Ha tetszett ez a kis történet akkor jelezzétek vote illetve komment formájában.
Mindenkinek Boldog Új Évet!
Legyetek jók!