Boku no hero academia One Shot

Midoriya Izuku x Reader

-[T/N]... Vége van. - mondja a szemeibe se nézve Kaminari. Nem tudtál megszólalni. A szemeid könnybe lábadnak, s csak merész a szőke fiúra.

~4 hónap múlva~

Ennyi idő kellett hozzá, hogy el felejtsd az értelmetlen szakítást. Nem mondta el neked, hogy miért, ami neked borzalmasan esett. Új munkát kerestél, s nagyon hamar találtál is. Egy kissebb könyvtárban vagy kisegítő az idősödő nő mellett.

Mint minden nap, ma is mosolyogva léptél be a könyvtárba. Halkan köszönsz a néninek, majd a pult mögé teszed a táskád. Kicsit beszéltetek, s utána egyből a sorok közé siettél a könyveket pakolni. Halványan mosolyogva pakolgattad a könyveket, amikor valaki finoman megérinti a vállad.

-Tudok segíteni valamiben? - fordulsz meg és egy nálad kb 1 fejjel magasabb, zöld hajú szeplős fiút pillantás meg magad előtt.

-Szia... Ő... Ezt a könyvet keresem. - mondja szinte elvörösödve és felém nyújt egy kis papír darabot. Stephen King, Csipkerózsikák.

-Gyere velem, megmutatom hol van. Ez az egyik kedvenc könyvem! - mondod mosolyogva és el indulva a sorok köz, szorosan nyomodban a fiúval. - Te fogod olvasni?

-Anyukámnak lesz. - motyogja még mindig zavartan.

-[T/N] vagyok. - küldesz felé egy halvány mosolyt és megállsz. Nézelődni kezdesz és a legfelső polcon megpillangod a keresett borítót. Nyújtózkodva és lábujjhegyre állva próbálod levenni, de nem éred el. Hirtelen megérzés a fiú mellkasát a hátadnak nyomódni, s egyik kezét derekadra téve veszi le a könyvet. Elpirulva, s hevesen dobogó szívvel fordulsz meg és ajkai csak pár centire vannak a tiédtől. A fiú arca felvesz egy vöröses árnyalatot, majd hátra lép.

-Ne haragudj.. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni! - motyogja neked, de a szemeid helyett a padlót vizsgálja, mintha olyan érdekes lenne. - Midoriya Izuku vagyok.

-Semmi gond... Midoriya. - motyogsz még pirultan. - Segíthetek még valamit? - érdeklődsz elmosolyodva.

-Nem csak ennyi lesz. - mosolyodik el ő is. Elindulok a kis pulthoz, ahol a könyvtáros néni ül. Mosolyogva köszön Midoriyanak, majd a könyvet lecsippantja és vissza adja a fiúnak. - Viszlát! Szia.. [T/].. - húzza halvány mosolyra ajkait, majd kinyitva az ajtót távozik.

Azóta a nap óta Midoriya minden héten bejön valamiért a kis könyvtárba. Nagyon jóban lettetek és sokszor kísért már haza téged. De te elkezdtél sokkal többet érezni iránta. Szerelmes lettél Midoriya Izuku. Nem említetted neki, csak úgy viselkedtél vele, mint előtte.

Épp a pult mögött ülsz és a gépen nézed a könyvrendeléseket, amikor meghallod nyitódni az ajtót. Felkapod a fejed és vigyorogva intesz Midoriyanak.

-Szia [T/N]! - lép oda a pulthoz és meg támaszkodik rajta. - Ráérsz ma délután...? - kérdezi meg egy kis idő után.

-Szia Izuku. Rá érek.. De miért kérdezed? - pislogsz ártatlanul, majd lehajtott fejjel motyog valamit és rád emeli hatalmas zöld szemeit.

-[T/N]... Tudod van valami... Amit már régóta el szeretnék mondani, de nem mertem, mivel féltem.. És talán most is félek... - érzed, ahogy arcodat elönti a pír és csak a fiú csillogó szemeit figyeled. - Az a helyzet, higy nagyon bejössz nekem [T/N] és szeretném ha ma randiznál velem... - halkul el a végén teljesen. Hatalmasat dobban a szíved és kissé talán be is könnyezel.

-Izuku... Elmegyek veled ma randizni. - mosolyogsz halványan. - Nekem is nagyon bejössz.. - kuncogsz és felállva egy apró puszit nyomsz Midoriya arcára.

-Akkor zárásra eljövök eléd! - mondja határozottan, mégis kedvesen cseng a hangja. Nevetve bólintasz. Midoriya elköszönve tőled hadja el a helyet. Vigyorogva ülsz le a vissza székre és Izuku hangja vízhangzik a fejedben. Boldog vagy. Végre találtál valakit és már semmi nem érdekel rajta kívűl.