Előszó...

2.1K 9 0
                                    

- Én mindig is úgy gondoltam, hogy az életünket magunk alakítjuk, hogy abba más nem szólhat bele.

Nem én akartam ezt, vagy is nem így, olyan dolgok felé sodort az élet, amit nem tudtam a hirtelen jött hullám miatt kivédeni. Olyan mélyre süllyedtem el benne, hogy nem látom a kivezető utat. Vagy nem is szeretném?

De minden miatta volt, miatta csináltam végig a hosszú sötét éjszakákat, amelyek a vágyaink utasítására történtek meg. Vagy a parancsára? Már nem emlékszem. Még mindig emlékszem gyönyörű szemeire acélszürke pillantása egyszerre volt parancsoló, és fenyegető. Néha féltem tőle, de sokszor a pillantásával rabul ejtett és nem engedet a szorításából. Őt akartam, csak nem így. Nem erre számítottam.

Hogy kiről beszélek? Minden nő álma lehette ő mégis engem a 19 éves lányt szemelte ki magának. Felettébb különleges. Próbálnám elfelejteni egy „nem fontos" jelzővel, de ne megy.

De inkább megpróbálom elmondani ezt a vágyakkal teli éjjeleket, ahol a sötétség az uralkodó szín...

AZ enyém vagyWhere stories live. Discover now