M&M

3.fejezet

                           Vallomás
Megpróbáltam a hátamra fordulni de a begipszelt lábamat alig bírtam megemelni. Végül sikerrel fordultam át kényelmesebb pózba. Álmosan kerestem a mobilomat ami hangos csattanással ért földet.
-Én ezt nem hiszem el.-suttogtam. Óvatosan lehajoltam érte. Az idegeim majd szét robbantak,csak remélni tudtam,hogy nem tört be. Persze,hogy nem. De ez minden embernél így van. Legalábis a környezetemben. Bekapcsoltam a mobilom. Nyolc nem fogadott hívás köszönt vissza ötven üzenet kiséretében. Hat hívás anyutól negyven üzenettel megkoronázva. Egy hívás Kamtól öt üzenettel,és ugyanennyi Márktól. Ránéztem az órámra. Fél tizenegy. Felhívtam anyut. Hagyjuk inkább..Kamillát most kihagytam mert órája van. Délután úgy is átjön azt hiszem. Márkot kis hezitálás után csörgettem meg.
-Szia!-köszöntem.
-Szia,kerestelek. Mikor tudunk menni?
-Hát igazság szerint most keltem fel. Fél óra múlva átjössz? Addigra talán átérek a fürdőszobába és akkor nem kell látnod ilyen állapotban.
-Akkor fél óra múlva.
-Oké,szia.
-Szia.
Kikászálódtam az ágyból és a mankót megragadva bementem a fürdőbe. Megpróbáltam rendbe szedni magam,bár a gipsz nem nagyon engedte hogy bármilyen nadrágot is felvegyek,szóval egy szürke melegítő nadrágot és egy fehér,today feliratú pólót kaptam fel.A hajamat kifésültem és készen is voltam. Lemásztam a lépcsőn. Ha érdekel bárkit is nagyon jót szórakoztatok volna rajtam,és bementem a konyhába. Az asztalon várt egy cetli mellette valószínűleg a reggelim. Ez állt rajta:

Jó reggelt kicsim!
Itt a reggelid,ha kihűlt melegítsd meg a mikróban. Vedd be a gyógyszereid is,amik ott vannak a konyhapulton. Ebéd a hűtőben,de ha Márkkal elmentek kamerát venni,a plázában is ebédelhettek. Pénzt raktam a pénztárcádba. Az öcsédért ma a nagyi megy,szóval nem kell sietned haza,lesz náluk kulcs. Szórakozzatok jól és vigyázz magadra. Nem akarlak téged is elveszíteni!
                                  Puszi:Anya

Az utolsó mondatnál zokogva dőltem hátra a tolókocsimba. Tudja,hogy nem bírom miért kell mindig felhozni? Mindig felszakítja a már-már begyógyuló sebeinket. De legbelül őt is zavarja a dolog. Sőt talán őt a legjobban.
-Hahó.-hallottam meg Mark hangját. Kefír ugatva rohant elé.-Szia Kefír.- Márk léptei közeledtek a konyha felé. Nem mertem rá nézni.-Szia Maja.-simította meg a hátam.-Minden rendben?
-Szia,nem igazán.-fordultam
-Te sírsz?- bólintottam.
-Figyelj Márk,mindent elmesélek majd de most hadd reggelizzek meg és induljunk oké?
-Persze.-ült le mellém.-hogy aludtál?
-Egész jól. Te?
-Nem volt túl jó estém. Mivel most költöztünk,anyámék egész este fúrtak. A képeknek meg a polcoknak. Meg vacsi közben azt hallgattam,hogy mit képzelek magamról,hogy nem mentem első nap suliba. De egyébként semmi különös nem volt este.
-Márk...mi osztálytársak vagyunk.
-Mii? Tényleg? De jó.-mosolygott.
-Bizony. Mielőtt megkérdeznéd Kamilla mondta. És mielőtt azt is megkérdezned ő a legjobb barátnőm. És innen tudom.
-Értem. Mehetünk?
-Már megettem. Indulhatunk!-gurultam a mosogatóhoz és beraktam a tányéromat,a kabátomat felkapva,Kefírt kitessékeltem az ajtón.
-Nem baj ha velünk jön?-utaltam Kefírre.
-Dehogyis.-mosolygott Márk majd a tolókocsi mögé állva elkezdett tolni ki a kapun.

-Nagyon fura,hogy alig ismerjük egymást egy napja mégis nem tudok,egy olyan percet eltölteni anélkül,hogy nem rád gondolnék.-mosolygott rám Márk,miközben egy étteremben ültünk. Kefírt haza vittük és a vásárolt cuccokat,majd eljöttünk enni egy étterembe. Épp a forró csokimat ittam amikor ezt mondta,és majdnem meg is fulladtam miatta.
-Hát.-köhögtem.-én is így vagyok. De egyébként ez tényleg furcsa. A családomra nem gondolok ennyit...-merengtem el,paradicsom piros fejjel. Tudtam,hogy miért gondolok rá annyit,de olyan kevés időt töltöttünk együtt,hogy félek ha bevallanám neki vége is lenne az eddig kialakult barátságunknak. A pincér megállt mellettünk és leadtuk a rendelésünket.
-Neked volt már barátnőd?-kérdeztem.
-Igen.Másfél évig voltunk együtt,aztán elromlottak köztünk a dolgok,ezért szétválltunk. Azóta senkivel nem kavartam.-mosolygott.-és te?
-Hát nekem is volt már de az egy nagyon rövid kapcsolat volt. Futó álom,ha lehet így fogalmazni.
-Neked honnan jönnek ezek a hasonlítások.-nevetett.
-Nem tudom. Belém van programozva.-mosolyogtam.