/Requested by LPSlucifer /
(Egy kis megjegyzés, mielőtt elkezdem. Ebben a sztoriban nem Frisk volt a hetedik lélek, aki leesett az Underground-ba. {sorry, de ez hülyén hangzik magyarul})
EchoTale/Gaster!Sans's P.O.V
Már fél éve, hogy én és a tesóm megszereztünk a hetedik lelket, és áttörtük az Akadályt. Azóta felköltöztünk a felszínre és vettünk egy házat. Sőt, már nagyjából be is laktuk. Ráadásul munkát is találtunk már, szóval eddig tökéletesen megy minden. Tök véletlenül, de mindketten biztonsági őrként kaptunk állást (mondjuk az eddigi pozíciónkat nézve ez nem meglepő). Én egy szórakozóhelyen, a tesóm pedig egy szupermarketben. Na de mindegy is, nem lényeges... Az emberekkel való kapcsolatunkról meg ne is beszéljünk... Tudjátok, nem bírják elfogadni, ha más vagy, összesúgnak mögötted az utcán, stb... Plusz hetente verekedésbe kell kerülnöm, mert néhány kis fasszopó nem tudja befogni a pofáját. Ignorálhatnám is őket, de legalább levezetem rajtuk a feszültséget.
Na de térjünk is a tárgyra! Péntek délután. Ma éjszakai műszakban vagyok, úgyhogy ilyenkor az egész napot átalszom, hogy az éjszakát kibírjam. Ugyanis, már többször rám szólt a főnök, amiért bealudtam munka közben. Szokásosan elvégeztem a tennivalóimat, például lezuhanyzom, fogatmosok, felveszek valami laza ruhát, bepakolom a munka eszközeimet, hasonlók... Aztán elköszönök az öcsémtől, majd elidulok gyalog, mert konkrétan egy sarokra van a melóhelyem, ami egyébként elég szerencsés. Aztán lejelentkezem, elmegyek az öltözőbe átvenni az egyenruhám és elfoglalom a szokásos helyem. A mai nap eléggé fura volt... Általában elég sokan jönnek ide bulizni, de ma alig voltak kb 20-25-en. Végülis ez nekem csak pozitív, mert nem kell sokat szarakodnom a kis hülyegyerekekkel, akiknek nincs jobb dolguk, minthogy 15 évesen már rendszeresen eljárjon bulizni. (Whoops... Társadalom kritika XP) De komolyan, van akiket már fejből ismerek. Most mondhatnám azt, hogy nem engedhetlek be, amit eleinte meg is tettem, de próbálj csak meg egy tinédzser csapatnak nemet mondani... Na látjátok... Szóval, hogyha már úgy sincs sok vendég, akkor legalább elfoglalhatom magam a telefonom basztatásával. Ezt csináltam kb. hajnali 2-ig, majd mikor már meguntam, elővettem egy cigarettát, és rágyújtottam. Tudom, tudom... Már próbálok leszokni róla, de most jól esik egyet elszívni. Egyszercsak a szórakozóhely melletti sikátorból sírást és heves ellenállást kezdtem el hallani. "Na szép... Megint meg akarnam egy szerencsétlen lányt/nőt erőszakolni... Nem is értem, miért jó valakire ráerőltetni magad..." Erre gondoltam, miközben eldobtam a csikket, majd felálltam, hogy egy pár pofit újra betörhessek. Ahogy befordultam a sarkon észrevettem, hogy honnan jöttek a nyöszörgések és kiabálások. Két valószínűleg részeg pasas próbált meg egy fiatal lányt megerőszakolni. Nem hezitáltam sokat, oda is mentem és egy jó nagyot behúztam az egyik pasasnak, aki neki is repült a mögötte lévő szemeteskukáknak. A másik pokolfajzat meglepődve nézett rám, majd oda, ahova repült előbb a haverja. Nyugi, küldtem őt is utána. A két pasas fülüket, farkukat behúzva el is iszkoltak. "Ekkora férgeket..." gondoltam magamban, majd a lányhoz mentem, akin már szét volt tépve a pólója, és remegve rogyott össze. Odamentem hozzá.
-Jól vagy, kislány? -kérdeztem, majd ráterítettem a dzsekimet. Szegény teljesen sokkban volt, meg se tudott szólalni. Hogy egy kicsit visszarázzam őt a való világba, csettintettem egyet a szeme előtt, majd újra megkérdeztem, hogy jól van-e. A lány pislogott egyet-kettőt, körbenézett, majd rám. Mikor felfogta, hogy biztoságban van, zokogva a mellkasomba fúrta az arcát. Egy kicsit meglepődtem, de hamar átöleltem, és elkezdtem nyugtatgatni. Kb. 10 percig maradtunk így, amíg végre lenyugodott és elaludt. Sóhajtottam egyet, majd normálisan feladtam rá a kabátom, felvettem a lányt a karjaim közé, majd elfutottam a főnökömhöz, hogy elkéretszkedjek (ezt nem tudom, hogy jól írtam-e, sorry 😅) tőle, és hogy hazavigyem a lányt hozzánk. Miután látta, hogy tényleg vészhelyzet van, ezért természetesen elengedett és beosztott valakit a helyemre. Még mielőtt elindultunk volna haza, gyors felkaptam a cuccomat.
