Dohány [Kim Taehyung Ff]

e g y

Lány létemre elég érdekes életem van. Hogy is fogalmazzak? Veszélyes? Dohányos? Érdekes?

Szüleimet nem érdekli, mit csinálok, kikkel lógók, vagy, hogy milyen fajta cigarettával zúzom szét a tüdőmet. Legjobb barátom egy fiú, aki hasonló sorsra jutott mint én. Csak neki nincsenek szülei. Nevelőszülői verik, akárcsak engem, így tudjuk egymást vigasztalni. Ő Taehyung.

- Ne hazudj Chio. Ez már a harmadik cigarettád a mai nap, mi történt? - karolt át, Tae.

- Csak a szokásos. - karomon felhúztam a fekete pulóverem, és hagytam, hogy Tae szemügyre vehesse sérült karom, melyet lila, zöld, és barna foltok tarkítottak.

- Ki tette ezt veled Chio? - Taehyung aggódó tekintete megfagyasztott. Ha azt mondom, a szüleim, akkor mégnagyobb bajba keverem magam, és őt is. - Chio. - ölelt át.

- Kérlek ne bántsd anyámékat... - szemeim bekönnyesedtek. Tae nekem olyan mint a második családom, és egyben a védelmezőm.

- Nem bántom őket, de egy ilyen lánnyal mint te, miért csinálnak ilyet? - fejét értetlenül biccentette oldalra.

- Semmivel sem vagyok különb mint a többi korombeli. Max az, hogy fiú barátaim vannak, és cigizek - rántottam meg hanyagul vállaim.

- Dehogynem Chio. Csak sose veszed észre, mennyire értékes vagy.

- Mondja az, aki hánytatta magát igazam van?

Általában ilyen veszekedések után, mindig a 'bandánál' vagyunk, néha ketten, néha mindannyian.
Most például Minjun is velünk volt, aki igazából, az egyik koszos matracon feküdt.

- Tae van valami kaja? Éhes vagyok - döntöttem hátra fejem.

- Nem tudom, várj. - Taehyung Minjunhoz ment, és felkeltette. Minjunnak kell a legjobban tudni, ő van itt a legtöbbet.

- Van, de nem a hűtőben. Asszem' valamelyik szekrényben találtok chipset - feküdt a matracára Minjun. Neki semmilyen kapcsolata nincs a szüleivel, elhagyták, és azóta itt 'él'. Persze csak akkor mikor nem iskolában van, hisz kollégiumba jár.

- Yoongiról tudsz valamit? - kérdezte hirtelen Tae.

- Fogalmam sincs mi van vele.

- Hogyhogy nem tudod mi van az exeddel? - mosolyog Taehyung. Igen, én és Yoongi jártunk, kb két évvel ezelőtt.

- Azt a kapcsolatom is te basztad szét... - suttogtam, bár Taehyung, jó füleivel meghallotta.

- Bántani akart - Tae kijelentésére fáradtan sóhajtottam, hisz részben igaza volt.

Yoongi egyfolytában irányítani akart. Először nekem sem tűnt fel, de mikor Taehyunggal voltam, folyton fenyegetőzött, és meg akarta verni a legjobb barátomat.

- Unatkozok Tae - nyavalyogtam a fiúnak.

- Elmegyünk sétálni? - kapta elő a graffiti készletét. Na igen, Kim Taehyung graffitikkel díszíti a város garázsait, néha épületek falait.

A sötét utcákat néhol pár lámpa világította meg, egyebekben teljesen sötét volt. Tae említette, hogy elmenne velem máshova is, nem csak Seoul "szegény" negyedében bóklászna. Zsebemben volt egy kis pénz buszra, Taehyunggal ellentétben.

Gyomrom halkan morogva jelezte, hogy újra valamit ennem kéne. Lassan két órája bolyongtunk Taeval, aki elvitt egy jó barátjához, Namjoonhoz, aki legalább 5 évvel idősebb mint Tae, de mégis jó barátok.

Halk lépteinket lehetett csak hallani, illetve az eső cseppjeinek földre érését. Egyikünket sem érdekelt, hogy holnapra megfázunk, vagy meghalunk, csak Namjoon nyomában lépkedtünk tovább a tavaszi záporban. Taehyung kezét átlendítette vállaimon, ezzel invitálva a kabátja alá, ami valamilyen szinten megvédhetett minket az esőtől.

Madárcsicsergés?
Chh.. ne is gondolj ilyenekre.

Ébresztő!

Eltűnt. Elpárolgott, vagy csak meghalt. Chio, az isten szerelmére, miért gondolsz mindig a Taehyunggal töltött időkre?

Ő már egy éve meghalt.