Ébresztő! - egy ismerős hang szakítja meg édes álmomat. Álmomban messze jártam, úgy éreztem, hogy a szerelem szárnyakat adott, és bárhova eltudtam volna repülni. De én még is az álom sráchoz indultam volna.
Ahogy kerekre nyílt szemekkel kémlelttem a szobámat, mintha ismeretlen ébredtem volna fel. Pedig ez nem a valóság lenne. Még mindig az álmom járt a fejemben, és a sötét idegen. Csak türkizkék szemére tudtam koncentrálni.
Nagyot nyeltem, ahogy visszatérve az álomvilágból már tiszta fejjel gondolkodni, hogy ami most bennem zajlik, annak semmi köze a valósághoz.
A takaromat félre dobva a fürdő szobám felé vettem az irányt. A tükör egy összetört lelkű lányt mutatott. Ott álltam kocos hajjal és mint aki az élet nagy problémáin gondolkodna. Csak néztem, hogy mégis miért vagyok megint a padlon. Miért hagytam, hogy a nagg szerelemnek hitt érzést tovább magamban tartsam az emlékeim között.
