Miért pont én? (Befejezett)

Szerenád

Nagyon szar érzés 18 évesen szobafokságban lenni. De muszály volt, de azt viszont nem tűrtem hogy még Shawnal sem beszélhettem. Többször járt nálunk, de anyáék nem nyitottak neki ajtót. Láttam mindíg azt a szomorú arcot amivel távozott és nagyon nem tetszett. Szerettem volna vele lenni, de nem lehetett, volt egy idő amikor egyáltalán nem jött el hozzánk. Szomorú voltam és arra gondolttam hogy talán már el is felejtett, és hogy jobb lenne ha én is elfelejteném őt. Eggyikk éjszaka éppen készültem a lefekvéshez, de nem voltam álmos. Hallottam hogy valami az udvarunkon mászkál, azt hittem hogy a macskák azok, aztán elkezdődött egy lassú gitár szólam. Kiültem az ablakomba, és láttam hogy Shawn a kertben ül egy fa mellett, és énekelget. Halkan elkezdte a Mercyt:
-You've got a hold of me, Don't even know your power, I stand a hundred feet, But i fall when i'm around you.
Show me an open door, Then you go and slam it on me, I can't take anymore, I'm saying baby...
-Please have mercy on me!-Fejeztem be Shawn dalát.
-Ó akkor még él az én Csipkerózsikám.
-Élek és virulok, de nélküled minden más.-Mondtam elszomorodva.
Ekkor sármosan rám nézett.
-Szeretlek, Rose!
-Én is Shawn!
Mélyen egymás szemébe néztünk, majdnem kiestem közben az ablakon de az nem számított.
-Na mire vár a kis asszony? Mennyünk sétáljunk egyet.
-Ohh.. Shawn... Nem lehet, szobafogságbn vagyok.
-Tudom, de egy kis séta nem árt, és megígérem hogy vissza érünk.
-Oké.
-Csak legyen nálad fürdőruha.-Ezen a mondaton nagyon meglepődtem, de gyorsan elő kaptam a bikinim és felvettem valami ruhát, csak úgy találomra. Ami egy zöld Haspóló és egy fekete szakatt nadrág volt. Egy táskába gyors bele pakoltam egy törcsit meg egy porócot és már mentem is az ablak felé.