Egy újabb vérfarkas? (Teen Wolf Stiles Fanfiction)

Ez meg mi?

'Samantha szemszögéből'

A nevem Samantha Smith egy 20 éves vérfarkas lány vagyok. Én ilyenek születem nem megharaptak. Eddig a szüleimmel éltem Brooklyn városában de tavaly a vadászok ránk találtak. Gyilkosság vádjával megölték a szüleimet aztán engem is meg próbáltak. Sikeresen el menekültem előlük de omegaként semmit sem tehetek egyedül nem tudom megvédeni magam. Így a célom hogy új falkát találjak. Már egy éve csak bújdosom de nem rég hallottam hogy Baecon Hillsben van egy alfa akinek van egy jó falkája is. Azt hallottam hogy még az ottani vadászokkal is jobban van ha ő be fogad nem kell tartanom semmitől végre egy normális életet élhetek anélkül hogy minden pillanatban féljek. Több mint 3 hónapja vagyok úton mivel semmi pénzem igy futva tettem meg az eddigi utat és azért Brooklyn meg Beacon Hills nincs túl közel egymáshoz. Az ételt is lopnom kell mert pénzem semmire sincs. Ugyan abban a ruhában járok már vagy fél éve. Persze minden nap mosom valami tóban ahol meg is fürdők de ez még sem élet. Viszont már nem vagyok messze Beacon hillstől már csak pár óra innen. Amit ma már simán megteszek. Futottam csak futottam míg meg nem láttam egy táblát. "Beacon Hillsi természet védelmi terület" ez állt rajta. Na végre gondoltam majd el.is indultam az erdő irányába. Ha ki érek belőle akkor be jutok a városba és megkereshetem Scott Mcallt az alfát. Futottam tovább az erdőben remélve hát ha össze futók még ott Scottal és nem kell felkutatnom az egész várost. Majd hallottam valamit. Meg álltam és füleltem minden érzékemet be vetettem. Hallotam egy üvöltést, nem farkas üvöltés volt. Valami annál sokkalta nagyobb és veszélyesebb az összes ösztönöm azt hangoztatta meneküljek, mégis  amíg nem láttam meg azt a hatalmas valamit a lábaim nem mozdultak. De mikor meglattam azt a majdnem 3 méteres szörnyet futottam. Ez meg mi a fene? Ki tudja nem is erdekel de ha nem tűnök el innen meghalok. Gondoltam és futottam, úgy még mint soha. Kapkodtam a levegőt minden erőmet be vetettem hogy élve ki jussak onann. Éreztem és halottam ahogy az a rémség jön utánam. Én pedig csak futottam vakon a nagy világba. Majd éreztem hogy a talaj el tűnik a lábam alól. Itt a fő út megmenekultem. Ahogy le érkeztem a földre még láttam egy autót ami felém száguldót de olyan közel volt hogy nem tudtam időben el ugrani előle. El ütöttek én pedig a hirtelen ütéstől repültem pár méter és az utca szélén terültem el. Nem tudom hogy az autótól vagy a hihetetlen sebességű futástól ne tán a halál félelemtől de nagyon rosszul éreztem magam. Ráadásul attól ahogy le ugrottam az erdő széléről és hogy el ütöttek pár mély sebb éktelenkedett rajtam. Majd láttam ahogy a kocsi sofőrje felém sétál lehajolt és kérdezte jól vagyok e. De válasz helyett csak ennyit tudtam ki nyögni. -Scotth. Kapkodtam a levegőt alig bírtam ki ejteni a szavakat. - El kell jutnom Scott Mcallhoz. Mondtam majd el ájultam.