Rule the World - A lány és a fiú

Rule the World - A lány és a fiú

A sötétség leple fedte be a várost. A csillagok halvány fénye, mintha apró, táncoló szentjános bogarak lettek volna. A város csendes, ugyanakkor valami készülőben van. Valami nagy. Reng a föld, először alig észrevehetően, mintha csak halvány bizsergés futna keresztül a talpadon...majd pár másodperc múlva a tested már érzékeli is a közelgő fenyegetést. Ijedtedben az égre kapod a tekintetedet és már tudod, hogy ez az éjszaka más lesz mint a többi. A hold makulátlan fényében óriási vadállatok jelennek meg. Az emberek megérzik jelenlétüket és automatikuson odakapják a tekintetüket. Rengetegen vannak. Akár több ezret is számlálhat a létszámuk.

Félelem keríti hatalmába a halandókat, soha életükben nem találkoztak még idegen fajjal, és most mégis...megannyi ezernyi piros szemű, vérengző fenevad ront rájuk ebben a pillanatban. Egy másodperc elég ahhoz, hogy pánik törjön ki. Ugyan még messze járnak, de hallani az emberek vérfagyasztó sikolyait. Nem. Már itt vannak. Itt vannak...mindenhol. Vannak olyanok akiket a legelső pillanatban elkaptak...ketté tépték őket. Esélyük sem volt a menekülésre. Szétmarcangolták őket, mint egy darab ezer éves rongyot. Csak így, egyszerűen. Félelmetes erejük van. A másodpercek töredéke alatt ellepik a várost, embereket és épületeket semmisítenek meg csupán egyetlen mozdulattal. A járdákat emberi tetemek és vér borítja.

Ebben a pillanatban, egy másodpercre szinte megáll az idő. Az emberek halálsikolyai elnémulnak, mintha csak egy mute gombot nyomott volna meg valaki, de a képek ugyan olyan gyorsan haladnak. A levegőben apró bizsergés észlelhető. Nem csak ők az egyetlenek, valami más is közeledik. De már megérkeztek. Az utca túloldalán néhány emberszerű alak jelenik meg. A gyilkos bestiák fenyegetően fordulnak feléjük. A jövevények magabiztosan sétálnak a szörnyetegek felé, nem érezni rajtuk halálfélelmet. Biztosak önmagukban. Az épületek leomló falaiból keletkező porfelhő sejtelmesen takarja arcukat, egyetlen kiinduló pont néhány sejtelmesen világító tárgy. Inkább fegyver...vasból és acélból készült lándzsa, kard, íj, ököl, pajzs. A fegyverek mindegyike egyedi színt birtokosa, lila, sárga, arany, vörös és ciklámen. Úgy néz ki készen állnak a harcra. Szemükben izgalom csillan. Erre vártak. Bizonyítani akarják erejüket a szörnyetegekkel szemben.

Mögöttük szétszórva megannyi hasonló ember jelenik meg a háztetőkön. Megállnak...várnak valamire...vagy valakire. Néhány másodperc múlva egy újonnan érkező személy landol a semmiből egy régi, barokk stílusú villanyoszlopon. Kecsesen és magabiztosan egyenesedik ki az ugrás által rákényszerített pózból.Egy lány. Másabb mint a többi. A kezén lévő vaskesztyű éles acélkarmokban végződik és egyes részei selyemként ölelik körbe a felkarját. Lába meztelen, csak egy rövidnadrágot visel, nem visel cipőt. Felül egy sima fehér spagetti pántos toppot visel. Hosszú, hullámos szőke haját a lágy szellő simogatja. A fején pedig...cicafülek vannak.

A lány letekint a jobb oldalára, nem messze magától. Egy fiúra néz. A fiú rémült és zavarodott, ugyanakkor félelem fut át rajta, de nem a szörnyetegek miatt. Ismerik egymást. A lány rezzenéstelen arca nem árul el semmit. Viszont a szeme igen. A szemében fájdalom, megvetés, utálat és...szeretet van. Szereti a fiút, de már nem kaphatja meg. A fiú hosszú idő után eltaszította magától..és most ebben a pillanatban két olyan világ találkozása zajlik, melyre egyikük sem volt felkészülve. Nem a szörnyetegekről beszélek. Az érzéseikről. A szörnyetegekre már rég felkészült. Az érzelmekre viszont nem. Ám ezt az egyetlen pillantásnyi megdöbbenést rezzenéstelen arca tökéletesen elrejti. Most nincs erre ideje. Pillantása a tetőtől talpig véres gyilkológépekre vándorol. A két tábor mozdulatlan bámul egymásra. A lány hirtelen megfeszül, előre hajol és máris kész rávetni magát a bestiákra. Mozdulatát követve mindkét fél harcra készen várja a másodperceken belül elkezdődő csatát. Amint a lány elrugaszkodott már nem volt visszaút. A harc elkezdődött.