Mi kis titkunk {Drarry}

1. rész

Elképedve bámultam a fölém tornyosuló üvegpalotát.. Az ablakokról visszacsillanó napfény már-már égette a retinám. Körülöttem emberek jöttek-mentek, néhányan nekem ütköztek, majd mentek tovább, de előtte egy bosszús pillantást küldtek felém, mintha az én hibám lett volna.
Végre vettem a bátorságot és beléptem a közel tíz emelet magas irodaházba.
Klaviatúrák hangos csattogása ütötte meg a fülem, az emberek idegesen telefonálgattak. Az stressz szinte tapintható volt a levegőben.
Már éppen fordultam volna vissza a kijárat felé azt gondolva, hogy ez a hely rohadtul nem nekem való, mikor egy meleg kéz fogta meg a vállam.
Hirtelen tettem egy 180 fokos fordulatot és az eddig a kezembem gőzölgő kávé a velem szembe álló férfira borult..
Haja tejszőke, szeme acélkék.
Tincsei annyira tökéletesek voltak, hogy az ember már szinte késztetést érzett arra, hogy beletúrjon és összekócolja őket.
Öltözködése kifinomult volt : fehér ing (ami mostmár foltokban kávészínben pompázott) , zakóval és egy lazán kötött nyakkendővel.
  -Harry Potter? - szólított meg egy fájdalmas mosoly kíséretében
  - I-igen - mondtam rákvörös arccal.
  - Bocsánat, hogy leöntöttelek -vakartam meg a tarkóm kínomba.
  - Semmiség, csak segítenél egy kicsit? A főnököm nem örülne ha, végigcsorgatnám kávéval az egész irodaházat. Azzal előhúzott a zsebéből egy hófehér selyemzsebkendőt és a kezembe nyomta.
Míg ő elkezdte törölgetni a zakója ujját én addig az ingéről itattam fel a kávéfoltokat. Kidolgozott felsőteste ámulatbaejtő volt...
Egy ideje már stírölhettem a hasát mikor felnevetett..
  -Tetszik? - nevetése kisfiúsan csengett. - Az eddigi rákvörös fejem  mostmár homárszínűbe váltott át.
  -Mih.. ööhm igen... Vagyis nem! - mostmár azt kívántam bárcsak elnyelne a föld.
  - Szóval. Te vagy az új beosztott igaz?  - mondta még mindig röhögve..
  - Hát én lennék.. De ezek után nem biztos, hogy ez a hely nekem való - egy mosolyt erőltettem az arcomra.
  -Ugyanmár! Gyere, körbevezetlek..- megfogta a kezem és már húzott is maga után. Körbevezetett és megmutatta az irodámat.
  -Hát ennyi is lenne - szólalt meg szomorúan.. - ha bármi kéne itt leszek a szomszéd irodában. És már indult is ki az ajtón
  -Öhm elnézést..
  -Igen? - fordult vissza kisfiús csillogással a szemében.
  -A nevedet még nem mondtad.
  -Oh. - szólt elcsüggedve. - Draco Malfoy
*hm tökéletes haj, szexi has, gyönyörű arc, kisfiús viselkedés, és a neve nagyon ismerős valahonnan* - azthiszem... Szerelmes vagyok.
  -Hogy mi?? - arca döbbent volt
  - Várj.. Ugye nem hangosan gondolkoztam?
  -Attól tartok de.. - itt félmosolyra húzta a száját - *szóval mégis tetszett neki a hasam*
  -Tudod csak szivatlak, kíváncsi voltam, hogyan fogsz reagálni - kínomban már kifutottam volna a világból..
  -Oh hát így állunk. Akkor holnap reggel meghívhatnám egy kávéra
"Mr. Csak szivatlak" uraság? Ha már a mai adagodat rám pazaroltad..

Kicsit kínosan éreztem magam ezek után, de azért a meghívást elfogadtam.
*kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni*
A munkanap további része viszonylag nyugodtan telt, azon kívűl, hogy az egymás melletti irodáknak köszönhetően Draco szinte minden egyes percben engem bámult és mikor a tekintetünk összetalálkozott elvörösödve fordítottam el a fejem, ő meg csak mosolygott.

Munkaidőm lejártával szinte már menekültem az épületből. Nem akartam összefutni Dracoval. Ugyan hallottam, hogy utánam kiabál, de a kijáratig meg sem álltam és mivel az előbb foglalt taxim már ott állt, gyorsan bepattantam és elhajtottunk.
Az ablakból már csak Draco csalódott arcát láthattam
* Vajon mit akarhatott még? * - tettem fel a költői kérdést magamnak, de nem volt több időm gondolkozni ezen, mert a taxi megállt a házam előtt.
Fizettem és felmentem. Minden úgy volt ahogy reggel hagytam, ígyhát elmentem zuhanyozni.
Jóleső érzés volt egy ilyen hosszú nap után végre érezni a víz legördülő cseppjeit a hátamon. Éppen elkezdtem gondolkozni a mai nap eseményein, mikor a csengőm éles hangja szakított félbe. Egy sor káromkodás után kimásztam a zuhany alól, magamra tekertem egy törölközőt, felvettem egy papucsot és kibattyogtam az ajtójoz.
  -Miben segíthetek? - mondtam unott hangon. Körbenéztem, de senki nem volt ott csak egy rózsacsokor egy cédulával.
Bevittem a nappaliba és vázába tettem.
Kinyitottam a cédulát :

Kedves "Mr. Csak szivatlak" uraság!
Nem volt időm elmondani, mert délután elviharzottál, de holnap találkozzunk a sarki kávézóban kilenckor!

Mr. Szexihasú

Az utolsó szó láttán azthittem félrenyelem a levegőt amit épp beszívtam. *Vajon ennyire kihangsúlyoztam volna a hasát, vagy csak tettszett neki, hogy medicsértem? Vagy talán... Neem az biztos nem, attólmég, hogy én a férfiakhoz vonzódom nem kell azt hinnem hogy ő is.*
Kezdtem beleőrülni a gondolataimba, szóval elhatároztam, hogy inkább elmegyek aludni. Beállítottam az ébresztőt és bebújtam a meleg paplanom alá.
Fáradt voltam, de egész éjjel csak forgolódtam. Egy erős, egyre közeledő lámpafényről és egy kétségbeesett kiáltásról álmodtam. Újra és újra.
Szerencsémre megszólalt az ébresztőm. 8:30 - végre vége ennek a szörnyű rémálomnak. Kíváncsi voltam, hogy miért álmodtam ezt ennyiszer egymás után és, hogy milyen jelentősége lehet, de nem szenteltem neki nagyobb figyelmet. Inkább elkezdtem készülődni.

Pontban kilenckor léptem be a kávézó ajtaján. Draco már az egyik boxból lelkesen integetett. -* annyira imádom a gyerekes énjét*
Leültem vele szembe ahol már várt a beígért gőzölgő kávém.
  - Reggelt' - köszöntem és belekortyoltam a kávémba.
  -Neked is. Tetszett a csokor?
Majdnem leköptem a számban lévő kávéval. El is feledkeztem róla.
  -Uhum nagyon szép, de tulajdonképpen miért is kaptam? Hiszen fel is hívhattál volna.
Elpirult. - kifejezetten kisfiús kinézete lett ettől.
  -H-hát úgy gondoltam ez így romantikusabb. - itt nagyot néztem
  - Ro.. Mi?
  - Romantikus- ismételte meg hangosabban. -*talán mégis van esélyem nála?*
Éreztem ahogy a fejem elkezd vörösödni.
Hirtelen egy kéz túrt bele a hajamba. Az a bizonyos kéz lecsúszott a tarkómra ahol elidőzött egy kicsit, majd elkezdett a tulajdonosa felé húzni. Úgy éreztem, hogy egy rózsaszín buborékban lebegek és hogy ennél már nem lehet jobb, mikor egy puha száj tapadt az enyémre. Ijedtemben kinyitottam a szemem, de látván Draco nyugodt arckifejezését azonnal visszacsuktam.
Draco megharapta az alsó ajkam, mire
szinte reflexszerűen nyitottam volna ki a szám, hogy megszólaljak, de Draco gyorsabb volt. Összeértek a nyelveink, ezáltal szenvedélyesebbé téve csókunk. Úgyéreztem sohasem akarom, hogy elmúljon ez a pillanat.
De hirtelen elhúzódott tőlem ezáltal kippukkasztva a rózsaszín buborékot amiben eddig lebegtem.
  -E-ez meg mi volt? - néztem rá morcosan.
Gúnyosan elvigyorodott.
  - Hát.. Csak szivattalak.
Egy világ omlott össze bennem.. *Ez a mocsok akibe beleszerettem, elvette az első csókom csak szivatásból? *
Lendült a kezem, arcán piros foltot hagyva.
  - Mocskos féreg! - ordibáltam kikelve magamból.. -én tényleg szeretlek, te meg játszadozol?!
  -D-de hát én az hittem hogy..
  -Bármit is hittél, rosszul hitted!
Kirohantam a kávézóból, ő utánam.
Könnyeimmel küzködve léptem ki az úttestre.
  - HARRYY! - kiáltott kétségbeesetten Draco és már futott is felém.
Nem értettem hirtelen mi baja..
És akkor balra néztem. Egy egyre közeledő erős lámpafényű autó suhant felém. *Hát ezért álmodtam ezt újra és újra. *
Majd összeestem és minden elsötétült.