Azt kérdezed.....miért?
egyszerűen bonyolult a válasz :"elbaszottan vagyok összerakva" (tudtam csak akkor még nem volt neve.) Mert én ,én vagyok ....de mégsem . Van egy testem , bár.... s mintha kölcsönbe lenne csak az enyém-időszakokra-mintha lenne hozzám egy csengő , amit hiába nyomkod más , nem hallom , nem érzékelem ... mintha ott , ahol az idő legnagyobb részében vagyok , csak egy csengő hangj jutna el hozzám . Ezért jöhetsz , ezert nem tombolok , nem haragszom , mert a mostban csakis te vagy , aki miatt visszatérek : csak azt érzékelem és érzem ami miattad van. Volt más... de ez a kapocs megszakadt , és ő is valamiért egy lett a többi között (...) Hívott és jöttem miatta , hívtam és ezerszer is visszatért .
Nélküled mintha üveg mögött lénnek - látok és látnak - de senki sem ér el , pedig annyira igyekszem , de én nem tudok kimenni , és senki nem tud bejönni , ez az üveg nélküled áthatolhatatlan , törhetetlen . Akarok érezni , de nem érzek semmit , nem azt reagálom ami normális lenne vagy nem is reagálok . Egyszerűen ott se vagyok . A testem igen a lelkem meg várakozik valahól egy masik dimenzióban . Aztá megérkezel , az üvegfal eltűik és én abból a valaholból : tudatomra ébredek , és minden , ami mással nincs - egyetlen érintés - és szinte belefulladok az érzésekbe . És ugy szakad rám az érzékelés minden formája , hogy csak szédülök és szédülök... Embergép vagyok-furcsa kreálmánya az igazinak , annyira elrugaszkodott mint látszatra beleillő .
Jössz....és oly hétköznapi lesszek , mint bárki más ,
És el akarok égni , és bele akarok halni , és meg akarok őrülni , és tobzódni , felemelkedni , és még annyiszor zuhanni .
Aztán megint . Végelláthatatlanul.
......miért te és miért nem más ?ezerszer kérdeztem magamtól , bárkitől .... de senki se tudta a választ . Hát letettem letettelek és elengedtem mindent , ami veled volt , ami veled kapcsolatos . Azt gondoltam jó munkát végeztem , és ami életre kelt bennem miattad az elmúlt..... ezért te is egy lettél azok közül , akik az üve mögül integetnek , hiába .
Kibaszott egy valami - hozzam értél , és mintha éreztem volna hogy zuhanok .... s puhán megérkezem veled csókunkba és benned összeforrva .
Legyen más , jöjjön valaki más ... akivel ezt érzem . Ha valaki fizetett volna érte , e megrögzötté vált gondolatért , többet egy napot sem kellet volna dolgoznom hátralévő életemben , akkor sem ha az ablakon szórom két kézzel ( azt hittem a sorsnak olyan elbazott humora van mint nekem. )
Mennyire lehetek nem normális ehhez , néha ezen tanakodom .... ott , ahol várom, hogy legyen aki felébreszt , de nem ugyan azért , mert semmi illúzióm az örökkével kapcsolatba . Csak a valóság többször szar mint ahányszor nem , és a szavaim végtelen sora/átjárója lett az üvegfal mögül , amin kiléphetek oda , abba a világba , ahol igázából nem is létezem, csak pillanatokra .
Reménykedem , hogy ami bennem ébredt , benned visszhangot vetett .
E logikát követve tehát : egymásba ugyanazon a csengőn tenyerelünk .
