Genius

1.

Egy újabb iskolai nap. Ugyan olyan mint a többi. Felkelek, elkészülök, tanulok, basztatnak, haza megyek, alszok. Talán még örülnöm is kéne ennek mivel felnőttként tele leszek problémákkal, a mai embereket elnézve legalább is. Jöhetne már valami más is... Talán követnem kéne az osztálytársaim példáját és már gyerekként eljárnék ihb-kre meg minden... Bár bekegondolva ennek milyen következményei lennének inkább nem...

*1000 years later*

Hát ez kurva izgalmas volt. Lehet szerezni kéne barátokat vagy valami... De azokkal meg mit csinálnék? Hm... Na mindegy. Már megszoktam, hogy ilyenek a mindennapjaim miért kéne felborítani ezt a rendet...

Ahogy sétált hazafele, meglátott egy gyönyörű virágoskertet. Tele színes, illatos virágokkal. Ezen nem is lepődött volna meg annyira, ha ez a virágoskert reggel is itt lett volna. De nem volt. Se tegnap, sem azelőtt. Ayse egyre közelebb ment a kerthez, míg végül bent volt. Leült egy padra és csak nézte a színeket. Egyszer megszólalt egy nyugodt, finom hang mögüle.

-Szépek igaz?
-...J-Ja... (na baszdki minek kellett idejönnöm most elfognak rabolni vagy megölnek vagy...)

A gondolatát megszakította a hang tulajdonosa. Melléült. Az arca tiszta volt, haja puha, illata finom.

-Gyakran jársz erre?

-Itt szoktam elmenni suliba. Csak azért jöttem be, mert ez a kert eddig nem volt itt és... Gondoltam... Bejövök... Meg minden...

-Hm... Értem. Mit álmodtál az este?

-(wtf) Hát... Nem igazán emlékszem rá.

-Szeretnéd megtudni?

-(elkéne menni nem kellett volna szóba állnom vele) ... Ehm ...  Nagyon jó lenne de most mennem kell, már haza kellett volna érnem...

Elfutott. A következő reggel már nem volt ott a kert. Álmodott volna? Ki tudja... Mindenesetre az elkövetkezendő pár nap ugyan olyan átlagosan telt. 2 hétig nem történt semmi. Aztán egy nap amikor hazaért... Ugyan az a lány volt az otthonában akivel 2 hete beszélt...

-Szia. Emlékszel még rám?

-... Te... Mi a ffff... Mit keresel itt? Mit akarsz tőlem?

-Idővel mindent megtudsz.

-Jó figyelj én mindig is szerettem volna ha valami csoda szerűség történne velem, de ennyire nem vagyok naív. Ki vagy te? Mit akarsz?

-Elmagyarátok mindent, csak pakold le a dolgaid és üljünk le. Nem fogsz nekem hinni akármennyire próbálom majd bizonyítani. Tudom. Ezért szeretném, hogy magadtól rájöjj mindenre.

-Mire?

-Én... Vagyok a te álomtündéred.