Plasztikai sebészet- Mellnagyobbítás

A műtét napja

Reggel 7órára kellett megjelennem a kórházban, ahol a műtétet elvégzik. Rendkivül ideges voltam, de próbáltam minden erőmet össze szedni. Bekisért az ápoló abba a terembe, vagy szoba, nem tudom minek hívjam, ahol majd lábadozni fogok, illetve a táskámat, egyéb cuccaimat letudom rakni. Meglepődésemre, két másik hölgy is megjelent, akik szintén erre a napra voltak előjegyezve műtétre. Kicsit örültem, hogy nem egyedül kell majd szenvednem. Mivel mindkettőjüket elkisérte valamilyen hozzátartozójuk, (akikkel kint beszélgettek) elkaptam a dokimat, hogy ugye én leszek az első. Természetesen hát ki más mint én höhö, megkaptam az első helyet, igy legalább hamarabb túl leszek az egészen. Mindenkit megkértek, hogy öltözzön át pizsamába, vagy amit hozott, kényelmes ruházatba. Majd egyessével leültünk egy asztalhoz a dokival, kaptam egy csomó olvasni valót, amiben fel volt tüntetve az altatás folyamata. Próbáltam nem felfogni mit is művelnek ilyenkor az emberrel, hogy kevésbé legyen rossz. Ugyanis altatás után egy csövet dugnak le az ember torkán, amivel lélegeztetik. Számomra ez volt a leggusztustalanabb. De ugye már fölösleges tiltakozni. Ez ébredés után olyan érzés lesz mintha torokgyulladása lenne az embernek, és köhögni kell.

Sok újdonság nem volt a kis regényben, hisz a konzultáción szó esett szinte mindenről. Tehát ez egy tájékoztató, amit alá kell irni, ledátumozni, és vissza adni az orvosnak, benne az összes leletünkkel.

Ezután átmentünk egy másik helységbe, ahol levette a méreteimet, hogy oda tudja adni a nekem megfelelő melltartót, amit majd viselni kell 0-24be. Ez a műtét árában nem volt benne, mindkettőért külön kellett fizetni. Egyik gyengébb, inkább csereként szolgál, a másik az erősebb. Majd felkellett feküdnöm egy ágyra, ahol berajzolta a metszés helyét, szépen feltérképezte magának a dolgokat. Centire pontosan mindent rám irt, hogy műtétnél tudja mit hogyan kell. Ezután vissza mehettem az ágyamhoz, hogy átnyálazzam azt a sok papirt amit kaptam, míg a többi lánnyal is átbeszélte a dolgokat.

Mielőtt behivtak volna a műtőbe, fel kellett vennem egy kompressziós harisnyát (ezt egyénileg kell hozni), illetve el kellett menni pisilni. Egy kis antidepresszáns tablettát is kaptam, amit szigorúan egy korty vizzel be kellett venni. Ugyanis nem lehet se inni se enni műtét előtt 8 órával. Miután behivtak le kellett vennem a köntösöm, majd felfektettek a műtőasztalra. A combom alsó részére tapasztottak egy fekete szilikon szerű lapot, amivel leföldeltek, vérzés csillapitás néven. Ezután mindkét kezemet egy-egy kis tartóra kellett helyeznem, és le is kötözték, ez igy kicsit ijesztő, de amúgy nem durva. A bal kézfejembe szúrták azt a tűt amin kaptam az altatót, illetve később az infúziót, igy az a távozásom napjáig bennem maradt. Tű fóbiásoknak kellemes.. Amint megkaptam az altótót elkezdett égni és zsibbadni a csuklóm, amit jeleztem is, hogy ez amúgy normális? Erre csak annyit mondott az altató orvos, hogy ez én voltam. Hát örülök neki.. de attól még szar érzés. Majd úgy elkezdtem szédülni, hogy onnantól kezdve nem tudom mi történt velem. Magyarul onnantól kezdve olyan lehettem mint egy darab kaki.

Az ébredéstől tartottam, mert szinte mindenki azt mondta, hogy hányingerrel jár, erre rá is kérdeztem még altatás előtt, de közölték, hogy ébresztés előtt adnak valamit, ami meggátolja ezt, szóval semmi vész. Fura érzés volt amit újra tudatomnál voltam, elkezdtem remegni, mint akinek valamilyen rohama van. Ez műtét után természetes kihűlés, ami 20 perc után nagyjából megszűnik. Addig meg vergődik az ember mint egy partra vetett hal, biztosan gyönyörű látvány lehetett. Meg elég homályos a látás is. Az ápoló akire rá voltunk bízva gondosan betakargatott, elhelyezett az ágyamon. Igazából azt sem tudtam mi a fene folyik itt, csak arra vártam, hogy elmúljon ez az idegesitő remegés.

Az infúziót bekötötték, és fájdalmas pihenés várt rám. Amint kezdett kimenni az érzéstelenitő rendkivül erős nyomást éreztem a mellkasomban, mintha egy követ raknának az emberre. Csak ettől nem lehet megszabadulni. A fájdalomcsillapitó sem tudja teljesen megszüntetni ezt az érzést amit kapunk ilyenkor. Műtét után nagyjából egy óra elteltével lehet inni. Kaptam egy kis poharat szivószállal, és az ápoló mindig jött és megitatott, később kaptam egy kis kekszet is, hogy legyen a gyomromban valami. Ettől nem lesz hányingere az embernek, amennyi jól esik, annyit együnk.

Próbáltam minél többet pihenni, hisz kora hajnalban keltem, 2 napja nem aludtam rendesen az izgalomtól, de mindig rám szólt az ápoló, hogy nem mozgatom a karjaimat, amit muszáj időnként, hogy ne álljon be teljesen. Persze könnyű mondani, műtét után egy darab kekszet is nehéz volt megtartani, nem még a számhoz emelni. Tehát igencsak korlátozódik a mozgás ilyenkor. Ezzel számolni kell. Az én sebészem félig bőr alá, félig izom alá helyezi az implantot. Szóval sérül az izomszövet, emiatt nehéz a mozgás is. De minél többet tornáztatjuk a karunkat, annál hamarabb lesz jobb, könnyebb a mozgatása.

Illetve az első felkelés.. csodás élmény. Szólni kellett az ápolónak, hogy szeretnék kimenni wc-re, mert már annyit ittam, hogy muszáj. Ez úgy néz ki, hogy a lábunkat amennyi csak tudjuk az ágy szélére kell tenni, illetve a csipőnket is minél kintebb kell helyezni, majd az ápoló a hátunk mögé nyúl és feltámaszt. Az első felülés/felállás vissza fekvéssel végződött, ilyenkor az ember feje eléggé elkezd fájni, szédülés szinte elkerülhetetlen, na meg érezzük az implantátum súlyát, ahogy húzza lefelé a bőrünket. 10 perc után újra jött értem az ápolóm, és megpróbáltuk még egyszer. Mint a csiga sikerült elsétálni a wc-ig, természetesen ilyenkor még a bugyinkat sem tudjuk lehúzni, igy ebben is segitseg kellett. Akit ez zavar, hogy plusz egy ember meglátja, ne jelentkezzen műtétre, ez a legkevesebb ilyenkor ami érdekelhet. Ugyanis örülhetünk ha ki tudjuk törölni..

Mindenképp fel kell készülni arra, hogy nagy nyomást fogunk érezni a mellkasban, hisz fesziti az implantátum, aminek még a helye nincs megszokva és kialakítva. A doki felkészitett arra, hogy akár hasra, csipőre is átterjedhet a bevérzés, amitől nem kell megijedni, ez természetes. Nekem szerencsére csak mell között és a bordámnál van bevérzés. De ez egyéntől függ.

Műtét után egy nappal haza engednek szigorúan kisérővel, hisz műtét után nem lehet 2kg-nál nagyobb súlyt emelni. Mindenképpen kell valaki aki segit haza vinni a táskát, meg persze vigyáz ránk, mert egyedül nem tud az ember felkelni sem. A sebészünk haza bocsátásunk előtt ad egy zárójelentést, amiben le van irva, mit hogyan kell csinálni otthon, illetve kapunk két receptet is. Egy gyulladás csökkentőt és 10 napra elegendő vér higitót, amit magunknak kell beadni. Ezt az ápoló megmutatja hova és hogyan kell beadni, a tű nem hosszú, beadás után egy enyhe égő érzés várható de semmi komoly, ezt este kell beadni magunknak. Igen, mint a drogosok, szúrni kell magunkat. Aminek látszik a helye is.

A befekvési útmutatóban fel volt tüntetve néhány dolog amit magunkkal kell hozni. Igazából ami lényeges, az egy köntös, kényelmes nadrág, ami nem szorit, papucs, aki fázós annak zokni meg egy pulcsi amit könnyen fel lehet venni, tehát nem bele bújós. És őszintén szólva ennyi. Én vittem törölközőt, fogmosó cuccot, tusfürdőt, de nem lesz rá szükség. Illetve minden test ékszert el kell távolitani mielőtt bemennénk a műtőbe. Akinek nem birná ki azt a két napot mert frissebb, az ápoló szivesen vissza teszi a testékszereket.

És még az ápolóról néhány szó. Rendkivül kedves, türelmes pasit kell elképzelni, nézte minden kivánságunkat, sűrűn ránk nézett, hogy minden rendben van-e, ha szóltunk ott volt segitett, hajnal 1kor és 5kor is kaptunk még fájdalom csillapitót, nem csak napközben felügyelt, de az éjszaka folyamán is a rendelkezésünkre állt. Összességében úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam, az ellátással elégedett voltam. Mindenki nagyon kedves volt, amikor látták rajtam, hogy ideges vagyok, próbáltak nyugtatni és elterelni a figyelmem. 

Én nagyon köszönöm Dr. Falus Györgynek, hogy a kezdetektől fogva az én elképzeléseimet tartotta szem előtt, tájékoztatott minden fontosról, türelmes volt velem. Mindenképpen csak ajánlani tudom azoknak, akik szintén erre adnák a fejüket. Nem olcsó mulatság ez tény, de az eredmény magáért beszél. 

Valószínűleg nem irtam le mindent, 3 nappal vagyok műtét után, és még nem vagyok olyan össze szedett, de szerettem volna leirni mindezt, amig friss a dolog. Akinek bármi kérdése van, szivesen válaszolok rá.