Impossible

1.rész

  Hogy miért vagyok pletykatéma? Mert átbaszott a barátom... akarom mondani a volt barátom, Daniel, aki az előbb lépett be az agyon istenített ribancával az osztályterem ajtaján. Nem tudom, hogy mit lehet szeretni abban a csajban, de egy biztos...egyik testrésze se természetes. Konkrét műnő.
Igazából eltértem a lényegtől. A sztori amúgy annyi, hogy elmentünk bulizni, ahol Daniel túlzásba vitte az italozást majd rámmászott a wc-ben. Ez mind szép és jó idáig....
Csókolózásnál nem volt több, mert Daniel haverja megzavart minket, mivel gondok akadtak a biztonságiakkal... Daniel fogta magát, kirontott a wc-ből, majd hozzámvágott egy ötezrest és közölte, hogy volt már jobb csajjal is...mondanom sem kell,hogy ez hogy esett...
Sírva kirohantam a mosdóból...hát nem kellett volna. Drága ribikénk, mint a kutya a csontjára rávetette magát Danielre, aki egyátalán nem ellenkezett....egy ideig néztem őket, majd hazamentem és felsiettem a szobámba... vagyis felsiettem volna...

Anyu az egész buliról nem tudott, szóval titokban mentem el még 6kor. Úgy tudtam, hogy éjszakás...de....ohh hogy *@^$&@^$.....elnéztem a napot.
Baszki....fény szűrődött ki a szobájából,ami arra utalt, hogy nem alszik. Mostmár biztos volt, hogy ki leszek nyírva....ha testileg nem is, lelkileg annál inkább.
Megpróbáltam csendesen bemenni a szobámba de félúton egy rózsaszín papucs baszódott a hátamnak.

-Komolyan, ilyenkor kell hazaérni? Alapjáraton ezzel az egésszel nem is lenne gond,ha szóltál volna,de neeem,mert a kicseszett telefont kell egész nap nyomkodni és nem ér rá a kiskirálylány ugye? A virtuális élet jobb, mint a való élet, nyilván. Barátaid sincsenek, b+, egy lúzer idióta vagy, aki semmit se érdemel...most pedig takarodj a szobádba AZONNAL-hát asszem az anyám is bemutatkozott

Nem bírtam ki, hogy ne szóljak vissza...

-Már nem is merem megkérdezni, hogy elmehetek-e valahova, mert mindig olyan választ kapok, hogy nem...és már megbocsáss...hogy én töltöm a neten az egész napomat? Drága anyám....tudod mindenki magából indul ki, úgyhogy én a helyedben magam körül néznék szét...-ezzel becsaptam a szobaajtót és ledőltem az ágyra. Anyám szavai jártak a fejemben... *internet, barátok,élet*
Mint valami őrült, regisztráltam az instára (mivel eddig az nem volt) és elkezdtem bekövetni jó sok embert.
Ebből néhány vissza is követett pár percen belül
Nem sokkal később találtam egy eszméletlen helyes srácot, aki nem is lakott messze tőlem, szóval őt is bekövettem.
Néhány óra eltelt instázással, feltettem a legelső képem, amit egy órán belül huszan be is sziveztek.

Kicsivel később elgondolkoztam az életemen...
Eszembe jutottak a gyerekkori emlékek, a családi kirándulások és a testvérem.... na igen....

8 éves voltam, mikor ő már 15... Egy családi nyaraláskor mentünk a Maldív szigetekre együtt, mint egy gyönyörű család... mivel azok is voltunk. Talán a legjobb, legviccesebb és legszerethetőbb család voltunk... bármiben számíthattunk egymásra, de erre azóta erre a gondtalanságra egy fekete lepel hullott, mikor a hazaúton (visszafele) egy autó csapódott a buszba, amin utaztunk. Ő azon az oldalt, az ablak felől ült és még a helyeszínen életét vesztette...
Elmorzsoltam egy apró könnycseppet, majd kiszaladtam zsepiért a konyhába...igyekeztem ninja üzemmódba kapcsolni, nehogy a szeretett anyám felébredjen....
Későre járt, így terveztem hogy lefekszek aludni, szóval lemostam a sminkem és átöltöztem pizsire (nem mertem lefürödni, mert a végén azért is kaptam volna), majd bebújtam az ágyba és majdnem elaludtam, mikor jött egy üzenet instán, attól a bizonyos helyes fiútól :D