"Vágtára ösztökéltem Szellőt, aki kérésemre reagálva elindult a gyors körre. Hajamba kapott a menetszél... a második kör befejeztével csináltunk egy rundownt, majd a pálya háromnegyedénél hátradőltem a nyeregben és befejezésképpen egy csúszómegállást hajtottunk végre, melyre a tömeg tapssal és füttyszóval reagált."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
2019. március 18.
Ma is egy fárasztó edzésen vagyunk túl. A hamarosan kezdődő versenyszezonra való tekintettel, az edzőm, Sandra Martin, rengeteg feladatot adott nekem és Szellőnek. Legjobb barátom a munka végére úszott a sáros verejtékben.
Miután leszálltam, visszavezettem a lovamat a nyerges elé, levettem róla a kantárt és engedtem neki, hogy legeljen egy keveset a zöld fűből. Kicsatoltam a hevedert, majd leemeltem a hátáról a nyerget nyeregalátéttel együtt, s elindultam a cuccokkal a bejárattal szemben lévő szekrény és akasztók felé. Lepakoltam, majd visszamentem és megszabadítottam Szellőt a fásliktól és a lábvédőktől. Miután kiporoltam és feltekertem a hosszú anyagot, hanyagul bedobtam őket a szekrénybe. Végül felcsatoltam paripámra a kötőfékét és elindultam vele a boksza irányába.
Kikapcsoltam az önitatót, majd elengedtem a lovat és nekiálltam letakarítani róla az edzés nyomait, kisebb-nagyobb sikerrel. Mire végeztem, megérkezett Tom, a lovász, Szellő vacsorájával, ami versenylótáp és gyógynövényes abrak keverékéből és egy adag szénából állt.
Végül a táskámért nyúltam és még mielőtt Szellő rávethette volna magát a vacsorájára beledobtam még neki két méretes répát is.Gyorsan felkapkodtam a takarítós cuccaim, kiléptem a bokszból, majd kattanásig húztam az ajtaját. Visszasétáltam a nyergeshez és rendet raktam a szekrényemben. A rendrakás végeztével elköszöntem mindenkitől, majd elindultam a buszmegálló felé.
--------------------------------------------------------
Mikor hazaértem ledobtam a csizmámat, ami a rajta lévő sarkantyú miatt nagy robajjal ért földet.
- Hazajöttem! - jeleztem szüleimnek, ha nem lenne elég egyértelmű.
- Szia Kicsim, gyere kész a vacsora! - üdvözölt anya és apa.
Vacsoránál anyáék kérdezgettek a napomról és az edzésről.
- Na és hogy ment? - nézett rám apa, mielőtt a szájához emelte volna a poharát.
- Jól, ma nagyon kemény edzés volt, de Szellő kitett magáért. - válaszoltam két falat között.
- És mit beszéltetek Sandrával az idei versenyekről? Lehet már tudni valamit? - szólalt meg végül anya is.
- A kupasorozat első fordulója lesz körülbelül egy hónap múlva, április 20-22. Utána két héttel pedig az Országos. - magyaráztam - Egyenlőre csak ezeket az időpontokat tudjuk biztosra, de Sandy mondta, hogy majd hívjátok fel, ha lesz időtök.
- Oké, majd holnap felhívom ebédszünetben. - zárta le végül a témát anya.
2019. március 29.
A mai nap is ugyan olyan unalmasan telt a suliban, mint a többi. Egyedül az a tudat tartotta bennem a lelket, hogy délután találkozhatok Emmával a lovardában, valamint, hogy még egy edzésem is lesz vele közösen.
Gondolataimból Mrs. Walker, a kémia tanárom ébresztett fel.
- Lara, hogyan keletkezik a szén-dioxid? - kérdezte éles hangján, amitől minden órán a falra tudnék mászni.