Kaleido Star

2.fejezet

Mikor odaértem a főnök irodájához, bekopogtam.
- Gyere be, Sora!
Bementem, de azonnal meg is toppantam az ajtóban. Ott állt az asztal előtt az a férfi, aki után két éven át vágyakoztam. Az ezüstfehér sörény még mindig kócos hatást keltett, az acélszürke szemek jéghidegen, és minden érzelem nélkül csillogtak. Mielőtt megmozdulhattam volna észrevettem valamit, ami elkerülte a figyelmemet. Még pedig, hogy ő nem ugyan az a Leon Oswald, aki itt hagyott egy szó nélkül. Újra a Halálisten állt előttem.
- Üdv, chérie! Nem is örülsz annak, hogy látsz? - kérdezte gúnyosan vőlegényem.
- Örüljek? Ezt akarod Leon Oswald? Vagy hívjalak Halálistennek? Amúgy is! Miért jöttél vissza? - kérdeztem.
- Leon lesz a partnered, Sora!
- Hogy mi? Kalos ezt nem gondolhatod komolyan? Oswald nincs azon a szinten, hogy...
- Nem bízol bennem, chérie?
- Itt hagytál egy szó nélkül, nem kerestél, még Kaloson keresztül sem. Összetörted a szívem. Hónapokig próbáltalak elérni, miközben esténként álomba sírtam magam. Hiányoztál, nem tudtam élni nélküled, Leon. Én mindent odaadtam neked. Az ártatlanságomat, a büszkeségemet és a szerelmemet adtam oda neked, de te egyszerre utasítottad el őket. Ennek vége! Az ártatlanságom elveszett, a szerelem megszűnt. A büszkeségemet pedig megtartom magamnak.
Amit mondtam az igaz volt. De a szerelem nem szűnt meg. Még mindig majd megszakadt a szívem, mikor egy-egy nőügyéről hallottam.
Hirtelen Leon tekintete megváltozott.

Leon

Hirtelen Sorából elkezdett özönleni a szó. A vége volt számomra a legrosszabb.
-... Az ártatlanságom elveszett, a szerelem megszűnt. A büszkeségemet pedig megtartom magamnak.

Azzal sarkon fordult, és kirohant az irodából. De még így is elkaptam könnyáztatta arcát. A szívem facsarodott bele, ahogy megláttam. Ha Killian nem szól bele, már a feleségem lenne. De nem adom fel. Ő az enyém volt, most is az enyém, és az enyém is marad.

Biccentettem Kalosnak, majd szerelmem után mentem. Pár perc múlva ott is voltam az edzőteremnél, és vártam. Sorára vártam. De nem jött ki az edzőteremből még akkor sem, mikor már mindenki kiment. Ami a legfurcsább, hogy a partnerét sem láttam kijönni. Rossz érzés kerített a hatalmába, így bementem a terembe. Ami azonban ott fogadott azt soha az életben nem fogom elfelejteni. Sora úgyanis a partnerével csókolozott, de aztán észreveszek valamit. Sora megpróbál kiszabadulni a szorításból. A férfi elengedi, így rálátásom van Sora könnyáztatta arcára.

Chérie - kedvenc