Írói szemszög
-Szia Taehyung!-köszönt halkan Yoongi.
-Szia Yoongi!-szólalt meg kimérten a fiatalabb.
-Akkor....-kezdett bele az idősebb. -Beszélünk?
-Ezért jöttünk, nem?-ráncolta szemöldökeit Tae.
-De. Gyere, üljünk le oda!-mutatott a parkban lévő egyik padra.
Arra a padra.
-Nos.-szólalt meg egyszerre a két fiú.
-Kezdd csak te.-adta át Yoongsnak a szót.
-Oké.-nyelt egy nagyot. -Pontosan mit szeretnél tudni? Tegnap szerintem mindent elmondtam...-gondolkozott hangosan.
-Miért?-nyögte ki nehezen a barna hajú.
-Butaságnak fog hangzani, de erre nincs értelmes magyarázat.-nyekegett a rapper. -Talán a szemeid miatt vagy a téglamosolyod volt az oka, nem tudom már. Megfordítottad a világnézetemet, jobb emberré tettél, olyanná aki sosem lettem volna, ha te nem vagy itt. A kitartásod,az akaraterőd,a szépséged, oh istenkém... Gyönyörű vagy Taehyung, ugye tudod? Esküszöm sohasem láttam hozzád hasonlót. Egyedi vagy, s törékeny, mégis te vagy a legerősebb ember, akit ismerek.. Puha bőrödön a nap csak úgy ragyog. Olyanok vagyunk, akár az univerzum. Te vagy a közepe, azonban én csak egy kis csillag vagyok, ki körülötted forog arról álmodozva, mikor lehet az övé a világ kincse. Ez a nagy helyzet; Itt ülünk a padon, s én értelmetlen dolgokat hebegek össze-vissza, viszont te figyelmesen hallgatod minden szavam. Én nem érdemellek meg, Taehyung.-s amint kiejtette utolsó mondata szavait, könnyei megállíthatatlanul folyni kezdtek.
-Yoongi...-suttogta a kicsi. -Nekem kéne ezeket mondanom. El sem tudod képzelni, milyen hatással vagy rám. Édesem, ne sírj!-húzta magához a könnyes szemű férfit.
-Nagyon szeretlek, nagyon szeretlek, nagyon szeretlek.-suttogta Taehyung. -Mi a baj?-kérdezte egy fokkal hangosabban.
-Baj?-bújt elő a zenész, társa mellkasából. -Semmi baj nincs. Kibaszottul boldog vagyok.-törölte le könnyeit, majd közeledni kezdett a másik felé. Tae tudta, mit is jelent ez, ezért most ő lépett. Ajkukat óvatosan érintette össze, mintha virágporból lennének. Nem akarta, hogy Yoongi szája virágporrá váljon, ezért a legfinomabban cselekedett.
Nem engedheti el. Most nem.
Ajkaik tökéletes szinkronban mozogtak, s ha lehetséges, a mostani csók ezerszer másabb volt, mint az előző. A tündérek varázsporral szórták őket, ezáltal a levegőbe is került, megváltoztatva a légkört. Szerelem,szenvedély,forróság.
Mert igen. Ez az igaz szerelem.
Mely nem ismer határokat,
falainkon keresztül kúszik be hozzánk, oly alattomosan,
hogy észre sem vesszük.
Furcsán kezdjük érezni magunkat, ám ezt letudjuk egy megfázással,
vagy a lázra fogjuk.
Pedig nem,
ez nem betegség.
S ha mégis az lenne, én azt mondom:
Ennél gyönyörűbb betegsége nem lehet az embernek.
Az emberiségnek.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
nézhettek bármilyen beképzeltnek, de esküszöm büszke vagyok erre a részre.
btw remélem tetszett!🙈
love you xx 💛
YOU ARE READING
𝐒𝐍𝐀𝐏𝐂𝐇𝐀𝐓 ✔️
Fanfiction„ taeshook added you as a friend! taeshook: szerintem szép vagy. agustmin: egy fiúra nem illik azt mondani,hogy szép. taeshook: akkor... gyönyörű vagy" Minden jog fenntartva! A történet nem köthető össze a valósággal! A történetben trágár beszéd elő...