A Kínzás és Kihallgatás osztályon hozzávetőleges csend uralkodott, amit csak néha zavart meg egy-egy elhaladó személy. Ilyen nyugalom volt már napok óta. Úgy tűnt, Konoha kifogyott az ellenséges kémekből. Ő maga kissé, ha szabad ilyet mondani, unatkozott. Már fogva tartása első hetében engedelmesen elmondott mindent, amit tudott, válaszolt minden kérdésre, már csak megerősítésre vár. Ha a szavai igaznak bizonyulnak, akkor mehet is rehabilitációra.
Már napok óta azon töprengett, hogy mivel fogja elütni az idejét, hogy fog megélni. Konohában bizonyára akad majd egy munkahely a számára, amit betölthet. És ha szerencsés, akkor a főbérlője megengedi, hogy legfeljebb egy hónap lakbérrel késsen, és akkor vehet magának egy adag ruhát és nem kell többet ebben az egy öltözetben kuksolnia. Mesésen hangzott az egyszerű élet.
Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy ő maga, tudta nélkül, hamis információt szolgáltatott a falunak. Könnyen megeshet. Orochimaru az óta rajta tartotta a szemét, hogy a másik Uzumaki hírét messze vitte a szél.
Az Uzumaki. Nem igazán volt ideje alaposan megnéznie magának. Az, hogy erős, már régóta alap információnak számított vele kapcsolatban, éppen csak azt nem foghatta fel, mennyire. Nem, amíg nem látta élesben harcolni. És Kami szerelmére, micsoda ereje van. Ha az érzékei nem űztek tréfát vele, akkor a férfi a nélkül győzte le a Sannint, hogy használta volna a Kyuubi no Yoko erejét.
Elsöprő erejénél azonban jóval meglepőbb volt a barátságos viselkedése. Legalább is vele szemben. A csatatéren szinte össze sem akasztották a szarvukat, az egyetlen eset, amikor megtámadta egyben az utolsó is volt. Elzárta az átok billogot. Karin azonnal felismerte a láncokat, amit használt. Ő maga még nem volt képes a használatukra, de olvasott róluk egy hozzá került régi tekercsben. Viszonylag még azt is értette, hogyan működnek.
Vajon az Uzumaki hajlandó lenne segíteni rajta? Nehéz lenne megmondani. Nem tűnt ellenségesnek, sőt. Szerette volna jobban megismerni, bár erre kevés lehetőséget látott. Orochimaru egyszer azt mondta, hogy a falu nagyon megválogatja, kit enged a közelébe. Egyesek szándékosan, mások tudat alatt tartanak tőle távol mindent és mindenkit, ami megítélésük szerint nem felel meg az elvárásoknak.
Gondolataiból kizökkentette a nyíló ajtó hangja.
Egy nő lépett a terembe. Egy mappa volt nála. Nem éppen vastag, de vékonynak sem volt nevezhető. Köszönés vagy bármi szó nélkül, leült vele szembe az asztalhoz, kinyitotta a mappát és egy fél percnyi keresés után lehúzott belőle egy lapot. Szakértő szemekkel átfutotta a sorait, majd megfordította és felé tolta az asztalon. Kis kutatás után egy tollat is adott mellé.
- A Hokage-sama úgy határozott, hogy másfél év próbaidőn leszel. – Mondta a nő, miközben Karin a lapot böngészte. – A mai napon pedig elfogadták Namikaze-san kérését. Ő fog felelni érted a következő másfél évben. Ez azt jelenti, hogy elvállalta a szállásolásodat, ruházásodat és etetésedet, cserébe a fizetésed ötven százaléka a család javára megy.
- Fizetés? – Pislogott döbbenten Karin.
- A lap másik felén. Itt. A képességeidet figyelembe véve elhelyeztünk, egyelőre nővér pozícióban, Haruno Sakura medikus keze alatt. Amint aláírod ezt a lapot, miszerint tudomásul vetted és elfogadod ezeket a feltételeket, két ANBU elkísér majd a Namikaze rezidenciára. – A nő fürkésző tekintettel nézte az arcát. –Nos?
Lehet egy otthona? Munkahelye? Ráadásul a másik Uzumaki, Naruto ajánlotta fel? Karin elmosolyodott. Amikor aláírta a lapot, azt hálával és hezitálás nélkül tette.
