Kevés fény jutott be az irodába. A koszos íróasztal unottan állt a szoba közepén. A hozzá tartozó három és fél lábú szék gúnyosan meredt az ablak felé. A tetőteres helyiség nyílászárójának szakadt függönye minimális napfényt engedett át.
Egy embernek sem lett volna kedve belépnie ebbe a szobába, ha tudta volna, hogy milyen lelkű lény ül a törött lábú széken. Hiszen az iroda gonosz szívű tulajdonosa nem volt ember. Ő egy olyan humanoid volt, aki nem ismerte azt a szót hogy "megbocsájtás" és "kegyelem". Egy szóban hitt mindösszesen és ezt alázatosan követte, ez pedig a "könyörtelenség".
-Lauden, te is tudhatnád hogy a kis próbálkozásodra senki nem lesz vevő a Fény Őrzői közül. Ha másra nem, arra kell vetemedned hogy újabb háborútól véded meg a városunkat. Mégpedig ez egyenesen a titkunk leleplezéséhez vezetne.- mondta egy alak a szoba apró sarkából.
-Nagyon is jól tudom a dolgok kockázatát és ezt vállalom is. Vigyázni fogok és így nem lesz szükség még egy védelmi intézkedésre. Meg fogom kérni embereimet hogy segítsenek ez ügyben.-magyarázta Lauden.
-Rendben, ezt örömmel hallom. Akkor itt már semmi teendőm nincs. Köszönöm a szívélyes fogadtatást!- köszönt el a furcsa ember.
-Nagyon szívesen, örültem a találkozásnak!
Ezzel kezet fogtak és a látogató távozott. Újra nyomasztó csend ült a szobára. Lauden idegesen lapozgatta az iratokat, amiket az imént az aktatáskájából húzott elő. Egy szélhámosnak gondolta Bent, amiért folyton belekötött a dolgaiba...
Hamarosan folytatom!
आप पढ़ रहे हैं
A Sötétség Igazsága (BEFEJEZETLEN)
काल्पनिकLauden, egy humanoid faj utolsó képviselője útra kell hogy felfedezze azt a világot, amelyet gyerek kora óta nem értett, ahol évezredek óta háborúk folynak a fajok között és ott ahol a folytonos győzteseket a Fény Őrzőinek nevezik. "Szép napot Ben...
