Kellek, vagy sem? < Vkook ff >

12.

Jungkook szemszöge:
Nem volt választásom. Igen nagy bűntudat kapott el mindkét fél részére, hogy folyton becsapom azt akiért életem adnám, és azért is, mert Hoseok bandájával mindig kibaszok. Oké, hogy rossz dolgokat tesznek, de bármilyen csapatnak ha a tagja vagy, muszáj helyt állnod, és nem megijedni minden kis szartól. Ezért úgydöntöttem félreteszem a szerelmet pár kinzó perc erejéig és végigcsinálom amit nekem szántak. Igen tudtam, hogy mibe vágok bele, de nemvolt választásom.

-Én vállalom.
Mondtam ki a végszót, ami után felfogtam, hogy kurvára nincs visszaút.
-Nicsak-nicsak. Mégsem hagytál itt minket.
-Üdv újra a csapatba haver.-veregette meg vállam Hoseok, mintha életem legjobb dolgát készülnék megtenni.

Megláttam.. Taet.. mesztelenül. Olyannyira kívánatos volt, ahogy kikötözve kivan szolgáltatva bárkinek, hogy ott helyben elélveztem volna a látványától is. Azonban megpillantva arcát eltudtam volna ásni magam szégyenemben. Akkora csalódottság és szomorúság volt az arcán, amekkorát még nem láttam. Szerintem kivehette szemeimből, hogy nemigen akarom ezt végigcsinálni. Igyekeztem összezedni magam, ezért sötét iriszeimből még sötétebb tekintettel mértem végig testét, majd legmélyebb hangomon megszólaltam:
-Kész vagy Tae-Tae?- idegbeteg mosolyt engedtem szabadjára, majd elkuncogtam magam, mikor feleszméltem, hogy a frászt hoztak szegényre.

Közelebb mentem hozzá, hátára fektettem őt, kezeit feje fölé kötöttem meg, lábait széttártam majd azokat is megkötöztem. Tökéletes képet kaptam elbűvölő testéről, és igen nagy méretéről. Észrevettem, hogy ő egyáltalán nincs felizgulva ott lent, ami nem a legjobb, hisz így neki fog jobban fájni. Bár ezen én nemtudtam volna ebbe a helyzetbe segíteni semmit. Elővettem a zsebemből egy öngyújtot, majd meggyújtottam a piros gyertyát. Tae lélegzése egyre hevesebb lett, mellkasa fel-le mozgott olyan sebességgel, hogy csoda nem szakadt ki mellkasa.

Lassan körénkgyűltek a többiek is, és mindenki kiváncsian fűrkészte arcikefejezésem. Biztos azt szerették volna tudni, ha szivesen csinálom e. Nem akartam őket lelombozni, ígyház egy újabb mosolyt engedtem szabadjára, majd eszközömet Tae mellkasa fölé emeltem, majd két mellbimbójára csepegtettem az égető piros viaszból, mire ő mély hangján felordított. Majd a másodiknál megint, utána pedig fájdalmasan felszisszent. Felsőteste közepén apró pontokba öntöttem a viaszt, egész le a nemiszervéig. Itt rámemelte tekintetét, fogait összeszorította, felkészült. Ő igen. Én nem.

Belegondoltam mit is éreznék ha fordított esetbe lennék. Biztos nem a viasz égetne jobban, hanem a szívemben lévő fájdalom Tae iránt, hogy megtette ezt velem és hátbaszúrt. De a baj az, hogy ő ezt nem tette meg. Én szúrtam őt hátba.
-Na milessz már!?-kiabálták a többiek, én meg még mindíg haboztam.
-Nehogy már a legfontosabb részné hagy abba Kook!-idegeskedett főnököm.
Becsuktam szemeimet, majd magam elé azt a valakit képzeltem el, aki ide juttatott engem. Akit ugye per pillanat az az átkozott nap óta megtudnék folytani, és minden mértékben megkínoznám. Így őt magam elé képzelve kinyitottam szemeim, majd megfogván Tae farkát, a makkjára csepegtettem 2-őt, majd végig viaszoztam teljes hosszát. Ezután a heréire is cseppentettem, majd következett a behatolási ajtó, vagyis az ánusza. Gyöngéden megemeltem őt, csak hogy azthidje kedveskedem, majd utána egész ánuszát beterítettem a folyadékkal.

A háttérben nevetések, ordítások, tapsok és szisszegések hangzottak el. Nem is igazán hallottam őket, tulságosan önkívületi állapotba kerültem. Most jött a lényeg. Megfogtam kezemmel Tae állát majd ráordítottam:
-Jó nagyra, nyelvet ki.- először nemakarta kinyitni száját, sőt fejét is mozgatta ide oda, mikor Jimin odajött és lefogta fejét, én meg más ötlettől nem vezérelve megszorítottam golyóit, amitől, mint egy jó kiskutya kidugta nyelvét. Több se kellett nekem, fogtam a gyerta felolvadt viaszát, majd rácsepegtettem nyelvére.
-Aztaa..
-Ezt nem gondoltam volna..
-Grat ember!
Stbb. Ezeket mondták, majd realizáltam mit is tettem egy ártatlan személlyel. Szemeim kipattantak, ajkaim elnyíltak egymástól, kezeimmel sötét hajkoronámat kezdtem tépkedni.
-Na haver mivan? Tök jó voltál!-jöttek oda a többiek, mikor én csak annyit mondtam-Sajnálom.-majd elszaladtam. Ahogy szaladtam és szedtem lábaim egymás után, minden lépésem egyre nehezebb lett, és már nemtudtam menni. Minden lépés után leesett, hogy valójában mekkora hibát követtem el.
És ők még akarnak valamit tenni vele. Nemtudom mi lesz az, de nemfogom tudni végignézni, viszont annyi erőm sincs, hogy odamenjek és megmondjam nekik ennyi bőven elég volt szegény ártatlan fiúnak. Minden az én hibám. Szegény Tae.

EGY SZÖRNYETEG VAGY JUNGKOOK!!! Ezt hajtogattam magamnak, ameddig el is hittem. Egy állat vagyok. Ismét realizálva, hogy bármelyik percben akár 10x ilyen rossz dolgot tehetnek vele, visszarohantam majd mikor beértem megláttam, hogy épp mellbimbócsipeszeket tesz fel rá RM és Suga tágítás nélkül egy akkora műfaszt akar felnyomni szegények, mint az alkarom. Ismét elborúlt az agyam, és megindultam Suga felé.
-Na haver, visszajö....-megütöttem. Majd megint. Belerúgtam. Lefogtak.
-Mi a jó büdös franc ütött beléd ember? Egyszer elszaladsz ,, hasmenés'' miatt, aztán egyből megkattansz és egy ,, sajnálom''-mal lelépsz, most meg agyonvered Sugat. Neakard, hogy újra pár bordád törjön. Megértetted?
-Meg.
-Jin, RM, vigyétek az orvosiba. Most csak mittad abbahagyjuk. De ne gondold, hogy máskor megfogod akadájozni amit akarok. Hisz amit én akarok, az ÚGY IS LESZ.-köpte szavait Hoseok, aminek én valahol örűltem, hisz oké, hogy nem úgy sikerűlt ahogy én akartam, de legalább nem kínozzák tovább.

Köszönöm, ha elolvastad:) sajnálom az óriási kihagyást, egyszerűen csak időhiányba szenvedtem, és kellet egy kis idő, hogy megtaláljam magam és minden egyéb. De igyekszem visszatérni a gyorsabb publikálásra, viszont nem ígerem, hogy mindig nagyon pontosan fogok tudni posztolni. Azért remélem tetszett. Véleményeket várok:)❤️