Hatásos színre lépés

1. fejezet: Valami készülőben

Történt egyszer, nem is olyan régen, hogy a legnagyobb forgalomban találtam magam, és fogalmam sem volt, hogyan, és miképp kerültem ki onnan. De abban a pár percben. amíg abban a forgalmi dugóban álldogáltam, észrevettem egy rettentően csinos, fiatal hölgyet, aki épp az út széléről integetett egy taxinak, de az a faragatlan fickó otthagyta. Kapva kaptam magam az alkalmon, és odagördültem mellé. A hölgy kissé csodálkozva nézett rám, ekkor lehúztam az anyósülés felőli ablakot, és kiszóltam neki:
- Szia! Engedd meg, hogy én legyek ma a taxid. – mondtam neki vigyorogva.

- Szia! Köszönöm szépen – mosolygott vissza a lány rám, és beült mellém.

Mondanom sem kell, egy perc alatt megduplázódott a pulzusom, hiszen egy csinos, fiatal lány volt ő.

- A nevem Frank Hitz, örülök, hogy megismerhetlek – nyújtottam a kezem neki.

- Amanda Collins vagyok, én is örülök a találkozásnak – mosolygott rám Amanda.

- Hová vihetlek? – kérdeztem udvarias hangon.

- Ahová szeretnél – válaszolta.

Ez igencsak megdöbbentő válasz volt a részéről, én legalábbis meglepődtem ezen.

Mialatt a dugóban álldogáltunk, Amanda mesélte, hogy egy angol turista, aki csak egy hétre jött Berlinbe, és ezzel egy tételt lehúzhat a bakancslistájáról. Kiderült, hogy ő is kézilabdázik, mint jómagam, és az is kiderült, hogy ugyanaz a posztunk, mindketten irányítók vagyunk.

- Azt a mindenit, bennünk sok közös van – mondtam, álmélkodva nézve a lányra. – Mindketten kézilabdázunk, és mindkettőnknek ugyanaz a posztja.

- Nem mondod komolyan – kerekedett el Amanda szeme. – Te is kézilabdázol, és irányító vagy?

- Hidd el, igen – mosolyodtam el a csodálkozására. – Éppen edzésre megyek, de előtte, ha szeretnéd, elviszlek a szállodához, vagy ahová szállást foglaltál magadnak.

- És mit szólnál – nézett rám csillogó szemekkel Amanda -, hogy ha elmennék veled a következő edzésedre, és nézném, ahogy játszod a pályán a karmester szerepét? Talán egy kis támogatást, és biztatást is kaphatsz tőlem.

- Nem bánom, legyen – egyeztem bele viszonylag könnyedén. – És amíg odaérünk, engedd meg, hogy elmondjam, miért épp a kézilabdát választottam.

A következő tizenöt percben, amíg elértünk az edzőközponthoz, elmeséltem Amandának, hogyan is jutottam a kézilabdázáshoz. Láttam, hogy érdekli a történetem, ezért is mondtam neki érdekesen a sztorit. Pont befejeztem, amikor odaértünk az edzésemre. Kiszállt a kocsiból, és azt mondta, elmegy, keres egy jó helyet a lelátón.

- Na, öreg – mondtam magamnak -, itt van életed nagy lehetősége, hogy lenyűgözd ezt a fiatal lányt, hogy mennyire tehetséges vagy. Hajrá, és csak nyugodtan!

Jókedvűen mentem az öltözőbe, ahol már minden csapattársam ott várt. Nagyban vigyorogva léptem be, és mindenki csodálkozott ezen, ugyanis általában nagyon komor fejjel szoktam átöltözni, ugyanis agyalok a taktikán, amit az adott edzésen gyakorolunk be.

- Mi újság, Főnök? – kérdezte Manuel Heindrich, a csapatunk balátlövője. – Mitől vagy ilyen vidám?

- Edzés után elmondom, megígérem – vigyorogtam, és egyre csak Amandán járt az eszem, annyira, hogy még a mára kitalált taktikát is elfelejtettem.

- Nos, Uraim! – kezdtem a szokásos buzdító beszédemet – Mint tudjátok, a következő ellenfelünk, a Köln csapata igazán masszív védelemmel rendelkezik. Nehéz dolgunk lesz ellenük, ezért ma mindenkitől teljes erőbedobást, és koncentrációt kérek, hogy hamar felül tudjunk kerekedni a kölniek védelmén. Hajrá, Fiúk!

Ezután libasorban kivonultunk a pályára. Amíg a csapattal a bemelegítő köröket róttuk, a tekintetemmel keresni kezdtem Amandát. Meg is találtam hamar, a legfelső sorban ült, és vidáman integetett nekem. Visszaintettem neki, amire a csapat francia beállósa, Francois LeMain mellém kocogott.

- Ki az a csinos lány? – kérdezte Francois.

- Amandának hívják, és edzés előtt találkoztam vele – feleltem. – Mint kiderült, ő is kézilabdázik, de ő Angliában. Ezért gondoltam, elhívom, hogy megnézze az edzésünket.

Tíz percig tartott a bemelegítés, majd felálltunk a szokásos kezdés előtti bemelegítő passzolgatáshoz. Ezt hamar megunta a csapat, és a hátvédjeink felálltak a hatos vonalában, kapusaink, a lengyel Artem Malowski, és a horvát Ivan Lensko-Karpitic pedig beálltak a két kapuba, és kezdődhetett a tesztmeccs.

Támadó felfogású játékosok a védekezők ellen.

A harminc percig tartó meccsen nem a gólokra mentünk, hanem mint egy karmester, próbáltam irányítani mind a támadóinkat, mint a hátvédjeinket.

Alaposan elfáradt a csapat a tesztmeccs végére, így elrendeltem 15 perc pihenőt.

Amíg a csapat lihegett és szuszogott, addig felnéztem a lelátóra, és meglepetésemre Amandát már sehol nem láttam. Kissé el voltam kenődve, de megfordultam, és láttam, hogy lejött a pálya szélére.

Odamentem hozzá, a csapat érdeklődő pillantásaitól kísérve. Egyszer csak a hátam mögül hallom, ahogy a jobbátlövőnk, Sebastian Werner elkiáltja magát:

- Odanézzenek, a kapitány becsajozott – harsogta, majd kacagásban tört ki.

A többiek valahogy nem találták viccesnek az esetet.

- Na és akkor mi van? – kérdezte Manuel szúrós tekintettel nézve Sebastianra.

- Nézz már rá, Manuel – vigyorgott Sebastian – mennyi esélye van, hogy bevágódjon annál a lánynál?

- Több, mint neked, arra mérget vehetsz – kapcsolódott be a szópárbajba Gareth West, a csapatunk egyik szélsője.

- Gareth, ne állj már ki mellette – váltott keménykedő hangnemre Sebastian. – Akkor velem gyűlik meg a bajod.

- Fejezzétek már be – üvöltöttem rá a vitatkozókra. – Sebastian, fogd a holmidat, és tűnj el innen. 3 hétre ki vagy téve a csapatból. Ne kérdezd, hogy miért, mert szerintem tudod, és azt is, hogy megérdemled.

Megvártam, amíg Sebastian elmegy a pályáról, aztán visszaváltottam a kapitányi hangnememre.

- Van még valakinek valami kifogása? – néztem a csapatra szikrázó szemekkel.

- Nyugi, Kapitány, senkinek nincs – mondta Gareth. – Ha nem vetted volna észre, melletted állunk.

- Kösz, Gareth, jól esik. – mosolyodtam el. – Na, gyerünk, uraim, vár a folytatás, munkára.

Most, hogy a vita lezárult, és folytatódott az edzés, sokkal nyugodtabb hangulat uralkodott a csapat köreiben.

Másfél órával később, mikor lefújtam az edzést, a csapat eléggé kimerülten, és izomláztól gyötörve ült le a kispadra.