Csak te meg én (Mo Dao Zu Shi) Befejezett!

Utolsó fejezet: Ígéret

Annyira aggódó típus. Xichen testvér, Jiang Cheng, Lan Wangji és én, elmentünk vízi ghoulokra vadászni. Rosszul sült el. Majd nem vízbe fulladtam, ő pedig ahelyett hogy meg fogta volna a kezem, még a ruhámnál fogva húzott ki!!! Pedig mennyiszer megérintett már, most meg...

-Még mindig amiatt duzzogsz?-jön mellém Wangji. Nem mondok semmit. Arcomat durcásan a másik irányba fordítom. Tudom, ha rá nézek, többé képtelen leszek le venni róla a tekintetem. El kezdi puszikkal halmozni az arcomat. Kuncogva fordulok meg. Két kezével át karolja a derekamat.-Sajnálom. Nekem mindez nagyon új. Meg hát ha akkor meg érintettelek volna, biztos vagyok benne hogy nem lett volna jó vége.-morogja a fülembe. Nevetve húzódok arrébb. Hogy lehet valaki ennyire... Tökéletes? Vagy csak én látom tökéletesnek?

-Annyira buta vagy néha.-röhögöm el magamat miközben szorosan hozzá bújok. Mennyire vágytam már arra hogy így bújjak majd valakihez. Nagy kezeivel a hátamat simogatja.-De annyira szeretlek.-mosolyogva húzódok el tőle hogy egy újabb csókot lopjak tőle. Kezemmel a hajába markolok.

-Te vagy a... Lelki társam-el nevetem magam.

-Annyira romantikus alkat vagy Lan Zhan.-döntöm homlokom az övének.-Aranyos.

-Az te vagy.-puszilja meg az orrom. El kuncogom magam. Ilyenkor olyan kis romantikus. Aranyos.

...

-Takarodó után tilos kint lenni.-mondja monoton hangján. El kuncogom magam.

-Ugyan mááár, Lan Zhan. A szeretőd vagyok, Nem tennél kivételt?-kérdezem pimaszul az arcába vigyorogva. Puszit adok arcára,s el ugrálok, fel a tetőre. Pont oda, amikor először találkoztunk. Amikor először kapott rajta hogy kint vagyok.

-Meg bocsátom neked.-jön oda hozzám. Kezét a derekamra téve, húz közelebb magához.-Ha egy nap a feleségem leszel.

-A feleséged?-kuncogom el magam.-Nem inkább a férjed?

-Nem nem. Az én feleségem.-ajkai egy kis mosolyra húzódnak, amitől nekem is vigyorognom kell. Ritka pillanatok egyike, amikor láthatom azt a kis mosolyt az arcán. És az a pillanat, a legcsodálatosabb pillanat az életemben. Kicsit nyálas, nem?

-Rendben rendben. Akkor hát... Vigyázz rám.-mosolygok rá. Kicsit le hajol hozzám,s homlokát az enyémnek dönti.

-Mindig.

-Ez egy ígéret?-kérdem kuncogva.

-Ígérem, hogy mindig vigyázni fogok rád. Legyél bárhol, nem számít. Ezért... Ezt neked adom.-szemeim kikerekednek, ahogy a szemem láttára le tépi magáról az oldalán logó kis díszt, ami eddig ott lógott a ruhája oldalán.

-Hmh. Ha te akkor én is.-az én ruhám oldalán is lóg egy kis dísz. Egy csengő féle. Át adjuk a másiknak a sajátunkat, s fel kötjük a ruhánkra.

-Szeretném, ha meg ígérnél nekem valamit.

-Mit, Lan Zhan?-nézem őt kíváncsian.

-Sose térj le a kultivátorok útjáról. Sose, még csak ki se próbáld... A másik utat.

-A démoni kultivációra gondolsz, igaz?-nézek rá keserűen.

-Ígérd meg!-csattan fel.

-Oké oké. Ígérem.-mondom mosolyogva. Kár... Hogy nem vette észre,a keresztben tartott ujjaimat, a hátam mögött. Ha tudnád mennyire sajnálom, Lan Zhan...

............................

Mosolyogva bújok bele ölelésébe. A karjai védelmezőn ölelnek körbe. Vajon... Meddig tudom élvezni, ezeknek a karoknak a melegségét? Meddig lehetünk együtt? Meddig lehetek mellette? Mert egy nap, haza megyek. Vár engem Jiang bácsikám. És ott van Shijie is. Olyan fura. Eddig ők jelentették a világomat (meg persze Jiang Cheng) de ahogy meg jelent Lan Zhan... Minden más lett. Minden. Azt hiszem... Mindez már nem számít. Élvezem, amíg tudom, és ha eljön az idő el válunk. Amikor ez megtörténik, kezdődik el minden. Lan Zhan, bárcsak melletted maradhatnék örökre! Ez a legnagyobb vágyam, de... Nem lehet. Van valami, amit meg kell tennem. És amikor azt a valamit meg teszem, meg fogsz utálni. Majd... Te, és mindenki... Meg fogtok találni, majd megöltök. 

Elkezdek sírni. Tudom hogy alszik, szóval, hangtalanul sírok a karjai közt. Hozzá bújok, próbálok meg nyugodni. Nem megy. Miért nem? De talán jobb is így. Legalább ki adhatom magamból az érzéseket, melyek mindig bennem lappanganak. Amik sosem tűnnek majd el. De ne aggódj. Hagytam neked egy üzenetet. Amikor el jön az ideje, meg fogod találni. Nem sok minden áll benne igazából. Az első levelemben, csak két szó szerepel; Bocsáss meg.

............

-Wei Wuxian. Baj van?

-Nincs semmi.-vigyorgok Jiang Cheng-re.

-Mostanában elég le hangolt vagy. Talán rosszul érzed magad?

-Jól vagyok, Jiang Cheng.-vigyorgok rá, majd át karolom a vállánál. A füléhez hajolva ezt suttogom neki.- Bocsáss meg.

-Miért? Mit tettél?

-Semmit semmit. Egy nap majd... Megérted.-mosolyogva merengek el miközben az égre nézek. Vajon, most Ő is éppen az eget nézi?

Itt a vége fuss el véle!

Próbáltam hamar hozni nektek az utolsó részt, és remélem tetszett nektek! Örülök hogy ennyien olvastátok ezt a kis sztorit. Nagyon boldog vagyok. Köszönöm a csillagokat, a kommenteket, tényleg nagyon sokat jelent nekem. Úgy érzem, van miért írnom, mert vannak akik olvassák, és ez annyira csodálatos. Amikor valaki még ha "csak" vote-ol, szerintem minden író majd' ki csattan az örömében, amikor kap egyet. Emlékszem amikor az első könyvemnél kaptam meg a legelső csillagot. Majdnem ki ugrottam az ablakon, annyira boldog voltam. Majd jöttek a kommentek, amitől majdnem el is ájultam.

Na de, akkor elég is ennyi a lelkizésből, van egy kérdésem! Ha, vannak olyanok akik szívesen olvasnának még ilyen WangXian-os történeteket, azok kommentben jelezzék nekem. Annyira a szívemhez nőtt ez a páros, hogy nem is tudom mihez kezdenék nélkülük. De komolyan! Nagyon szeretem ezt a párost, meg aztán maga Wei Ying karakterét nagyon szeretem!

Úh ehhez van egy kis történetem! Az volt hogy nagyban nézegetem a WangXian-os képeket, amikot meg jelenik  mögöttem az egyik húgom (4 éves!) és ő is nézi velenm. Aztán mondja hogy mutassak a fehér ruhásról több képet neki (Lan Zhan-ra gondolt) És azóta van vagy 1000 képem Lan Zhan-ról, ha ne több, mivel nagyon megszerette Wangjit. Aztán már a nevét is kérdezte (gondolom nem csak úgy akarta hívni, mint a fehér ruhás:D) Szóval ja. Amikor meg mondtam a nevét, szegénykém nagyott nézett, nem is tudja ki ejteni (em mintha nekem jobban menne :D) De olyan aranyos volt amikor ki mondta hogy Wangji :D

Szóval ennyi lettem volna :)

Köszönöm még egyszer, hogy itt voltatok :D