Művészlelkek-Jin FF

1.rész

-Végre itt vagyok! -kiáltottam fel örömömben.
Be is mentem az ajtón és a nagy tömeget meglátva kicsit izgultam, hogy melyik osztályba fogok kerülni.
Nagynehezen oda is jutottam a hirdető falhoz, hogy leolvassam hová is jutottam. -Ezaz! -újból megörültem, ugyanis a festőművész szakra kerültem. -Ömm bocsi...-hallottam meg egy idegen hangot. -Igen? -fordultam oda, ahonnan jött a hang. Te jó ég...olyan mint egy angyal. Mogyoró barna szemek, húsos ajkak, jól fésült haj, és az elmaradhatatlan szemüveg, amihez passzol azaz elenángs öltöny. Egyszóval tökéletes.
-Ide engednél? -szólalt meg gyengéd hangon. -Jaj persze.-mosolyodtam el, és gyorsan oda is engedtem. -Köszönöm. -halványan elmosolyodott.
Még elnéztem volna egy ideig, de úgy döntöttem, hogy inkább megkeresem a tantermet. Így is tettem és tíz perc keresgetés után végre megtaláltam a termet. Mikor beléptem minden szem rámszegeződött, majd mintha valami kísértetet láttak volna, vissza is tértek a telefonjaik nyomkodásába. Leültem egy üres padhoz, majd elővettem táskámból a kedvenc könyvemet. Elkezdtem olvasni, majd egy ismerős hangot hallottam meg. -Szabad ez a hely? -kérdezte a fiú, akivel nem rég találkoztam. -Persze. -mosolyodtam el, majd egy kicsit arrébb csusszantam.
-Micsoda véletlen. -Mosolygott a mellettem ülő. -Igen. -kissé elnevettem magam. -Egyébként hogy hívnak? -kérdezte meg a fiú. -Choi Woo Hee, de hívj nyugodtan WooHee-nek. -mosolyodtam el. -És a tiéd?  -Kim Seok Jin, de hívj csak Jinnek. -mosolyodott el ő is. -Örülök, hogy megismerhetlek. -Szintén.

....................

Pár óra elteltével végre eljött az ideje, hogy kikapcsolódjak, ezért sikeresen megkerestem a műhelyt és neki álltam festeni. Cselekedetemet ismét Jin szakította félbe. -WooHee? -meglepődötten közeledett felém a fiú.
-Ó, szia. -mosolyodtam el, miközben az ecsetemet mártottam bele a vízbe. -Wow milyen jó. -csodálkozott. -Áh ez még nem jó-vakargattam meg fejemet-nincs elég szín benne. -Hmm most, hogy nézem tényleg. De ne aggódj tudok hozni még festéket. -mosolygott mint a tejbetök. -Jaj rendben, köszönöm. -Semmiség.
-Te nem festesz? -kérdeztem tőle kíváncsian. -Hm..most nem..majd talán később. -Oh..oké -Azért jöttem, hogy kérdezzek valamit tőled. -Igen? És mi lenne az? -Te hiszel a természet feletti dolgokban? -Hm...nem nagyon. -Óh értem.. -kicsit lehangoltnak tűnt Jin. -És...miért kérdezed? -kicsit félénken tettem fel a kérdést. -Áh..lényegtelen. -egy halvány mosolyt ejtett felém, majd megveregette a vállamat. -Addig jó, amíg nem... -ezzel a mondattal otthagyva távozott. -Ez mi volt? Most megsértettem? -gyorsan fölálltam, és épp hogy megtudtam fogni a fiú öltönyét. -Várj Jin. -Hm? -kicsit meglepődötten nézett rám. -M..mi a baj? Mert ha van valami a..akkor elmondhatod. Én nem mondom tovább. -Jaj...ez kedves tőled, de majd inkább később mondanám el, ha nem baj. Nem akarom, hogy valami bajod essen... -egy enyhe mosolyt fölvarázsolt ajkaira, majd gyengéden megfogta a kezem. -J..Jin? -kérdeztem tőle egy kicsit meglepődötten. -Vigyázz magadra. -ezzel újra megfordult és kilépett az ajtón.

....................

Jin szemszöge

-Aish...nem kellett volna megkérdeznem tőle...most biztos hibásnak tartja magát. -Jin? -egy ismerős hangot hallottam meg hátam mögül, majd oda fordultam. -Hoseok? -meglepődötten néztem rá a fiúra. -Micsoda véletlen. -mosolyodott el a fiú. -Igen, eléggé...várj mi ez a hacuka? -Ó, erre gondolsz? -mutatott végig magán. -Igen. -Professzor lettem! Pontosabban irodalom professzor, aki még tánc tanár is egyben. -kacsintott egyet a fiú, miközben sugárzott mosolygása. -Ó, gratulálok, akkor biztosan sokan járhatnak hozzád. -Jaj ne is mondd. Annyian voltak, hogy szét kellett választanom a fiúkat és a lányokat egymástól. -sóhajtott egyet. -Értem, nem is csodálom. De legalább sokan szeretnek téged. -Igen, képzeld már van sok becenevem is. A professzori kar teljesen oda van értem. -röhögött. -Jó ezt hallani, a suliban is mindig tw voltál a tanárok kedvence. -mosolyodtam el, miközben én is nevettem kicsit. -Igen. Ajaj, már ennyi az idő? -nézett rá órájára. -Hm? Hová mész? -Tánc órára. -Óh. -Téged is szívesen látlak és a lányt is. -huncutul mosolygott. -Jó, de nem vagyunk együtt.. -zavarodottan mondtam. -Persze-persze. -legyintett és úgy tett mintha elhitte volna. -De tényleg, még csak ma találkoztunk. -Jó-jó elhiszem, de nem is néztek ki olyan rosszul. -ismét ejtett egy huncut mosolyt. -Aish. -sóhajtottam egyet, majd mosolyogtam. -Látom nem változtál. -kezdtem el nevetni. -Tényleg? Én szerintem változtam. -ő is kezdett röhögni. -Na de mostmár tényleg megyek, mert már hallom, hogy hiányolnak. -Jó, persze. -De akkor gyertek. Jó? -Oké-oké. -mosolyogtam Hobira. -Okke. -vigyorodott el. -20-as terem! -Rendben. -Bye bye. -ugrálva integetett nekem, én meg vissza intettem neki.

....................

WooHee szemszöge

Miközben gondolkodtam, hogy még mivel dobhatnám föl festményemet, ismét Jint pillantottam meg, ahogy mosollyal az arcán közelít felém.
-Szia WooHee. -Ó, szia Jin. -ejtettem felé egy halvány mosolyt. -Haragszol? -N..nem... -Akkor jó..-mm tudom, hogy ez egy kicsit furcsa, de az egyik barátom szeretné, hogy nézzük meg a tánc óráját. -Óh..rendben, benne vagyok. -mosolyodtam el, majd fölálltam a székről és követtem Jint.

Pár perc sétálás után meg is érkeztünk a huszas teremhez, ahonnan hangosan szólt a zene.
Mindenki boldogan táncolt és látszott raktuk, hogy beleélik magukat.
Mikor befejeződött, mindenki kifújta magát és egy ismerős fiú jött oda hozzánk. -Sziasztok, örülök, hogy eljöttetek. -mosolygott. -Szia Hobi -H..Hobi? -kérdeztem kíváncsian. -Óh, igen, az én nevem Jung Ho Seok és én tanítom az irodalmat meg a táncot. De itt nyugodtan tegezhetsz. Végülis nem vagyok olyan öreg. -vigyorgott mint a tejbetök. -Oh..értem..örvendek..az én nevem WooHee. -Tudom, hallottam már rólad egy kettőt Jintől. -nevetett.
Kicsit meglepődötten néztem a fiúra és ő is kicsit megvolt illetődve. -Hoseok... -Haha, csak viccelek. Na gyertek most ti jöttök. -nevetgélt magában, miközben mi követtük őt. -De ugye tudod Hobi, hogy én nem tudok táncolni. -Tudom, de gondoltam, hogy megtanulhatnál épp úgy mint az itt lévők. Ők sem tudtak táncolni és mégis megtanultak. Így neked sem lehetetlen. -szélesen mosolygott. -I..igaza van Hoseoknak. -szólaltam meg halkan. -Na látod? WooHee is ezt mondja. Nem lesz semmi. -Jó..megpróbálom. -mosolyodott el Jin. -Na ez a beszéd. Akkor kezdjük is el. Mindenki, vége a szünetnek. Akkor...készen álltok? -kérdezett minket nagy mosollyal a száján, ezután elkezdődött a zene.
Minden egyes testrészemmel beleéltem magamat a zenébe és becsuktam szemeim. Úgy éreztem, hogy szabad vagyok és teljesen boldog. A zene rabjává váltam. Csak is dallamra koncentráltam, senki másra.

Egyszercsak megállt a zene és tapsolást hallottam. Meglepődtem, ugyanis ez nekem szólt. Hoseok nagy mosollyal közeledett felém. -Bravo! Csodálatos! -K...köszönöm.. -eléggé zavarbajöttem, ugyanis általában egyedül szoktam táncolni.
Ezután Jin is odajött hozzám és megdícsért.
-Ügyesek voltatok, holnap találkozunk. Vigyázzatok magatokra. -mosolygott Hobi, majd rajtunk kívül mindenki elhagyta a termet. -Na hogy tetszett? -jött oda hozzánk, miközben egy törölközővel törölgette arcát. -Nekem nagyon tetszett. -mosolyodtam el. -Nekem is. -Jin szintén mosolygott. -Ah..ennek örülök. Akkor holnap is jöttök? -Jin? -kérdeztem a fiút, miközben csillogtak szememim. -Igen, jövünk. -vigyorgott. -Jaaj de jóóó. -nevette el magát-akkor várlak titeket. Óh jaj már ennyi az idő? -meglepődött arccal nézett az órára. -Miért hány óra van? -kérdezte Jin. -17:12. Mennem kéne.. -Óh akkor menjünk. -állt föl a padról is a mellettem ülő fiú, majd én is.

Hoseok gyorsan összepakolt, ezután lekapcsolta a lámpákat és bezárta a termet. Ezután elköszöntünk a fiútól és mi is indultunk utunkra.

-Messze laksz WooHee? -Nem nagyon. Busszal kb fél óra. -Akkor elkísérlek. -mosolyodott el. -Jaj nem kell..csak át kell jutnom a túloldalra -mosolyogtam a Jinre. -De..átkísérlek. -Nem kell...nincsenek autók. -Aish...jó...de óvatosan. -Jó...óvatosan. -hátrafelé menet integettem a fiúnak, miközben  egy éles fénnyel találtam szembe magamat. Egy teherautó...
Az utolsó kép amit láttam, az Jin lefagyott arca volt és kezeit maga elé tartotta.