Művészlelkek-Jin FF

2.rész

Jin Szemszöge

-Mikor vége lett az óránknak, Hoseok még megkérdezte, hogy hogyan éreztük magunkat és azt is, hogy jövünk-e máskor. Természetesen igennel válaszoltam, mert WooHee-nek nem tudtam volna nemet mondani.
-Ezaz! -vigyorgott mint a tejbetök.
Ezután elbúcsúztunk Hobitól és WooHee-vel együtt távoztunk az épületből.
-Messze laksz WooHee? -kérdeztem a lányt.
-Nem nagyon. Busszal kb fél óra.
-Akkor elkísérlek. -ajánlottam föl.
-Jaj nem kell...csak át kell jutnom a túloldalra. -mosolygott.
-De...átkísérlek
-Nem kell...nincsenek autók.
-Aish..jó..de óvatosan!
-Jó óvatosan. -kezdett el hátrálni.
Egy kis nyugtalanságot éreztem, mikor láttam, hogy lelép az úttestre és miután ez megtörtént már jött is a baj. Elütötte egy teherautó...

Muszáj használnom a képességemet...
Egy villanás után ismét az iskolában találtam magamat és épp a rajz terem előtt álltam.
Most nem szúrhatom el. -gondoltam magamban.
Bekopogtam a krém színű ajtón, majd megláttam őt, ahogy éppen belemártja ecsetét a kissé koszos vízbe. Sötét haját a beszóródó napsugarak világították meg és bézs színű pulcsiján apró kis virágok voltak.
-Jin? -törte meg csöndet WooHee.
-Oh..Szia WooHee -kicsit meglepődten köszöntem neki.
-Szia Jin -mosolygott.
-Ügyesen festesz. -pillantottam a vászonra és közben én is mosolyogtam.
-K..köszönöm de ez még nem a végleges. -kicsit elpirult.
-Oh..értem, de tényleg jó lesz. Csak így tovább! -bíztatóan rámosolygtam, majd gyengéden a vállát megveregetve indultam a kijárat felé.
-V..várj -hirtelen éreztem, hogy WooHee a zakómat fogva visszahúz.
-Igen? -kicsit meglepődve néztem rá
-N...nem szeretnék furcsának hangzani..de remélem, hogy jól kifogunk jönni továbbra is. -mondta pirosló arccal és éreztem, hogy egy kicsit meg-meg remeg apró keze.
-Nyugodj meg. Ez nem hangzott furán. -mosolyodtam el- ..és én is remélem.
Erre ő szintén elkezdett mosolyogni. Még váltottunk pár szót, ezután kiléptem az ajtón és Hoseokkal találtam magamat szembe.
Ismételten ugyan az a párbeszéd lejátszódott, mint pár órával ezelőtt.
Természetesen a tánc órát is meg kellet ismételnünk és miután elbúcsúztunk Hobitól annak a beszélgetésnek is le kellett zajlania.

....-Nem kell...nincsenek autók.
-Nem-nem. -ezzel gyengéden megfogtam kezét és a zebrán áthaladva megvártuk közösen a buszt.
Láttam rajta, hogy zavarban van. Milyen aranyos...várjunk..mi? A...aranyos..ilyet is rég gondoltam egy lányról.
Egy kis idő múlva meg is érkezett az autóbusz és mindketten fölszálltunk rá. Út közben azt éreztem, hogy WooHee mindjárt elalszik és nagyot nem is tévedtem. Fejét gyengéden a vállamra hajtottam és néztem, hogy milyen cukin alszik. Egy rakoncátlan tincs az arcába lógott, amit én óvatosan elhessegettem. Egy kis idő elteltével már a végállomáson voltunk. Fölébresztettem és sok bocsánat kérése és hajlongása után elnevettem magamat aranyos tettein.
-M..mi a baj? -kicsit zavartan kérdezte
-Khmm -köszörültem meg torkomat. S..semmi -komolyodtam meg egy picit.
-Hol vagyunk?! -ijedten kérdezte.
-A végállomáson...és azon kívül egy padon.
Mikor kimondtam a pad szót, gyorsan körbe nézett és úgy elpirosodott az arca. Ezután megszeppenve szállt le ölemből.
-S..SAJNÁLOM!
-Shhh.. -csitítottam el. -Mindenki minket figyel.
-Oh...-szétnézett és inkább visszaült mellém.
-Minden rendben van? -kérdeztem WooHee-t egy kicsit aggódva.
-Persze...mehetünk akár -halványan mosolygott.
-Okés -álltam fel a padról, majd ő is és elindultunk a háza felé. Sétálás közben lágy szellő fújta kócos haját és vöröslő orcáját.

-----------
-Itt is vagyunk...köszönöm, hogy elkísértél.
-Semmiség..máskor is -mosolyodtam el.
Elköszöntünk egymástól és mikor WooHee bement a fűtött házba hallottam, hogy valaki nagyon mérges rá. Egy idős hölgyet pillantottam meg az ablakban, aki elég szúrósan nézett rám.
Furcsán tekintettem vissza, majd elindultam én is hazafelé.