K-POP Oneshots

~Monsta x - Hyungwon~

Nem mindenkinek adatik meg az igaz szerelem. Legalább is te ebben manapság már kezdesz egész biztos lenni. Fáj még kimondani is, de előbb-utóbb úgy is szembe kell nézned ezzel a problémával, pontosabban azzal, hogy az a személy aki egykor neked mondta azt, hogy szeret, de még a veled töltött idő alatt talált mást akinek ezt mondhatta. Megcsalt, és a legszomorúbb az egészben, hogy még a sajnálat legapróbb jelét sem láttad rajta, mikor elmondta ezt neked. Összetörtél bár egy ideje már érezted, hogy kihunyt ennek a kapcsolatnak a fénye. Ezt tagadni sem tudtad volna, főleg nem a családod, de az előtt a hét tündéri fiú előtt sem akiket a legjobb barátaidnak nevezhetsz. Nevezetesen a Monsta X csapatát.

És, hogy honnan a búbánatból ismered te őket? Hát onnan, hogy te vagy a menedzserük titkárnője, így bővelkedsz abban az időben amit a fiúkkal tölthetsz, de a céghez kerülésed után nem kellett sok idő, mire a munkán kívül is egyre több időt töltöttél el a srácokkal és ennek köszönhetően mára már olyanok, mintha a második családod, de inkább a testvéreid lennének.

Valljuk be hét ilyen cuki bátyóval nem nehéz az élet. Egészen addig, amíg az egyikük nem hugicaként kezd el tekinteni rád, hanem nőként, és jelen felállás szerint nem épp melletted a kanapén tervezgeti, hogy milyen bérgyilkost küldjön az ex barátod nyakára, hogy a földről is eltüntesse.

- Hyungwon. - sóhajtasz. - Elég. - nevetsz egy aprót. - Már úgy sincs semmi közünk egymáshoz, én meg majd kiheverem.

- De, de, d...

- Nincs semmi de. Kérlek, pont te ne nehezítsd ezt meg.

- Ne haragudj. - néz rád bánatosan. Ennek a tekintetnek soha nem tudtál ellenállni. - Csak tudod, hogy soha nem bírtam azt a srácot.

- Tudom, de most már nem kell többet miatta fájjon a fejed. - mosolyogsz rá. - Viszont nekem indulni kéne, szeretnék még időben haza érni.

- Maradj itt, nem haragszom meg, ha velem alszol. - kacsint rád pajkosan. Szereted az oly ritkán látott játékos énjét.

- Oh hidd el tudom én. De most jobb nekem otthon, holnap úgy is találkozunk.

- Akkor legalább had vigyelek haza.

- Kocsival jöttem.

- Akkor elkísérlek!

- És utána haza gyalogolsz? - kérdésedre, csak hevesen bólogat te meg csak nevetsz aranyos próbálkozásain. - Nagy lány vagyok már, hazatalálok egyedül is. - mondod, miközben feltápászkodsz a kanapéról.

- Hát jó, de ha haza értél írj! - pattan melléd ő is, és tartja feléd a kisujját.

- Mint mindig. - akasztod a tiedet az övébe miközben szemeibe nézve valami újat fedezel fel, és el is veszel benne.

- Mész is? - lép be a nappaliba Kihyun ezzel megzavarva a pillanatot. Érkezésére zavartan engeded el Hyung kezét. Furcsa mód kellemetlen az, hogy már nem vagy olyan közel hozzá.

- Igen. Jó lenne még ma haza érni. - indulsz meg útközben megölelve Kihyunt.

- Maradhattál volna vacsira, a srácok is örültek volna neked. - mondja, és a hevesen bólogató Hyungwonra néz, aki abban a pillanatban hagyja abba.

-Majd legközelebb. - mosolyogsz.

-Kikísérlek. - mondja Hyungwon kelletlen hangon.

Végül mind két fiú az ajtóhoz kísért. Miután elköszöntél, és kiléptél az ajtón még mielőtt autóba ültél volna épp elkaptál egy mondat foszlányt ami Kihyunhoz tartozott, miszerint: "Miért nem mondod el T/N-nek?"