Rengeteget gondolkozom. Az embereken, hogy mit miért tesznek, hogy vajon mit érezhetnek. Azt amit látunk? Vagy egy teljesen más arcukat mutatják a világnak? Ez persze természetes, hiszen ha kimutatnánk a valódi érzéseinket a társadalmunk megvetne minket. Mégis, csak ezek a gondolatok járnak a fejemben.
Nem tudom magam mögött hagyni a múltam. Ha valami hibát követek el biztos, hogy még 2 év után is vissza- vissza gondolok rá. Bűntudatom van minden egyes cselekedetem után és szorongok, hogy vajon mások is látták vagy hallották mit tettem. Nem tudom miért csinálom ezt magammal. Az egyetlen barátnőmet kérdeztem meg erről, ő azt mondta képtelenség, hogy valaki emlékezzen ezekre a dolgokra ennyi idő után is. Én nem így gondolom.
Nem vagyok jó az érzelmeim kordában tartásában sem. Ha vitába keveredek biztos, hogy én sírom el magam legelőszőr. Ha valaki nagyon felhergel üvöltözök és csapkodok. Ezeket a dühkitöréseket próbálom elfojtani, hisz semmi jó nem származna belőle. Megtudnák az emberek mit gondolok róluk.
Vannak olyan napok mikor annyira beburkolózom a saját világomba, hogy nem tudom eldönteni mi az ami tényleg megtörtént és mi az amit csak az én képzeletem rakott hozzá. Nem, nem vagyok elmebeteg, aki nincs tudatában a cselekedeteivel, én csak túl sokat képzelek bele egy-egy szituációba.
Most hogy így leírtam magamról mindent amit csak fontosnak tartottam ugorjunk is neki a mindennapjaimnak.
YOU ARE READING
Illusion
RandomTina egy 17 éves lány, aki a saját gondolataiba menekül, hogy ne lássa azt a sok szörnyűséget ami körülötte folyik. Ebben a könyvben az ő naplójába csöppenhetsz bele, ahova az érzéseit gondolatait írja le.
