Vallomás

2. fejezet {🔞}

"Tapadjon szájhoz a száj,
bőrhöz a bőr, és
megszűnik minden határ.
Együtt zuhanunk a magasságba, és
együtt szállunk alá."

- Vad Fruttik

Egy pillanatra megdöbbenés ül ki az arcára, de aztán közelebb húzódik hozzám és úgy csókol, mintha ajkaim helyén lenne az éltető víz forrása, ő pedig szomjazna.

Először a szemem is elfelejtem becsukni, annyira hirtelen támad le. De végül átveszem tőle az irányítást, átcsúsztatom nyelvem a szájába, ő pedig jólesően nyög bele az enyémbe.
Úgy csókolom, mintha ez lenne az utolsó percem a Földön. Beleadva mindent, amit az elmúlt évben elfojtottam. Ő sem cselekszik másképpen, a szánk eggyé olvad, már nem tudom megmondani, hol kezdődik ő és hol végződöm én.

Hamar felülkerekedik rajtam, sokkal magabiztosabb, mint én. Irányít, vezet, nyelve az enyémmel táncol, kezei pedig erősen tartják a vállamat. Minden elnyomott vágy kiszabadul belőle, érzem minden apró mozdulatán, hogy milyen rég várt már erre.

Beleharap az alsó ajkamba, majd nyakamra hajol, akaratlanul is hátradöntöm a fejem és kiszalad számon egy halk sóhaj. Lelöki rólam a kabátot és pólóm vonalán végigcsókolja a nyakamat.

Kezeim utat törnek maguknak egyenesen a hajáig, amibe belekapaszkodom, hogy visszahúzzam őt a számhoz. Nem ellenkezik, úgy rabol rá ajkaimra, mint az éhezők a rántott húsra ugranak.

Érzem, hogy az órám ismét rezegni kezd a karomon. Mivel a telefonom a zsebemben nem zenél, ezért biztos csak a heves szívverésemre reagál egy figyelmeztetéssel. Kicsit kizökkent, nyelvem megáll, ajkaim megfagynak, Jani pedig elhúzódik tőlem.

- Mi a baj? - Mélyen a szemembe néz, én pedig süllyedni kezdek a csokoládészín mennyországban. Levegőt is felejtek venni. Baj nincs, a szerelmet nem annak definiálnám.

Csak bámulom a szemeit szótlanul és hagyom, hogy elmerüljek az éjszín íriszeinek felhőtengerében.

Elmosolyodom, s anélkül, hogy levenném a szemeim róla, kicsatolom az órámat és leteszem az első felületre, amit érek. Furcsáló tekintete minden mozdulatomat végiköveti.

Továbbra is vigyorogva, mint egy elmebeteg, húzódom hozzá közelebb és rántom ajkait táncba. Egyetlen reakciója egy édes mosoly, ami megtöri csókot, s hátrébb húzódik, hogy tekintetét megint az enyémbe fúrja. Én pedig ismételten zuhanni kezdek. Egyszer a szemeivel fog megölni. Ilyen közelről a szinte feketének tűnnek, bár lehet csak az izgalomtól kitágult pupillái miatt. Beleszédülök a vonzásába. Titokzatosan hívogató, akárcsak az égbolt csillagos éjszakákon, mely ezer, s ezer kalandot ígér.

Bárgyú tekintetem látva csak vigyorog, majd közelebb lép, mire automatikusan hátrálok, de a fal megállít, s mintha pont ezt akarta volna, testét az enyémnek nyomja. Egyszerre nyögünk fel. Belecsókol a nyakamba, keze pedig pólóm alá kúszik, s eddig számomra ismeretlen hangok hagyják el a torkom sötét mélyét. Csak simogatja a mellkasomat, de olyan érzéseket vált ki belőlem, mintha minimum a farkamon ülne. Nyelve végigszántja nyakam vonalát, csak a pólóm állítja meg. Forró tenyere felsőtestemen és még forróbb nyelve a nyakamon elszédít, így gondolkodás nélkül húzom át fejemen a textilt. Nyelve lecsúszik mellbimbóim irányába. Mindkettővel megosztja a figyelmét, felváltva szopogatja és nyalogatja őket. S, amikor mintegy lezárásként óvatosan megharapja és végighúzza a fogát rajtuk olyan hangokat adok ki, amiket még soha nem hallottam magamtól és csillagok táncolnak a szemeim előtt.