Forgetten Past

Nr. 6 - Középiskolások

*Hinata Shoyo*

Nem elég, hogy másnaposabb vagyok egy két napos kutyaszarnál, még szünetekben a munkatársnőim is szekáltal, hogy mi ez a lila folt. Az alapozó ugyan is nem fedte el teljesen és ez kiakasztó. Minek nevezik alapozóbak ha csak egy cucc amit szétkensz a bőrödön és még csak nem is fed semmit? Kiakadtam.
Most is csak enném az ebédemet, itt bökdösi Amenaka-san az arcomat, hogy beszéljek az éjszakámról. Komolyan mintha egy 18 éves tini csaj ülne mellettem. Nem arrol van, szó, imádom a nőt, de ilyenkor úgy becsomagolnám egy karton dobozba.

-Nem szexeltem, hányszor mondjam még el? - adom az unott választ

-Naaaaa, Shoyooooo. Akkor mi ez a folt a nyakadon? - böki meg az érzékeny részt. Csak nagy levegőt veszek, nehogy ordibálni kezdjek mert abbol nem lesz köszönet.

-Nincs barátnőm, szóval az érzetet meg kell adni. A porszívó tökéletes társ erre! - mondom neki vigyorogva, aztán megint a morcos arckifejezésemmel találja szembe magát. Elneveti magát jóízűen. Örülök, hogy jókedve van de nekem egyáltalán nincs. Mert nem hagy békén, ritkán hisztizek, de most már viszont tényleg elég. Nem tartozik senkire a szexualitásom. Már én magam se vagyok tisztába vele, nemhogy még másoknak kiteregessem, hogy majdnem szexeltem Kageyama Tobioval!
Morcosan eszem a kajámat vettem a boltba és mikor végzek, elmosom a dobozom. Mivel pont le is járt a kajaidőm, megyek vissza lurkókkal játszani. Lassan alvási idő van de addig had élvezzék ki a játékot. Kifárasztanak rendesen de sebaj, értük szívesen elfáradok, ha ők jól érzik magukat. Legalább ők jókedvre derítenek és nem kérdezősködnek olyanokról, mint a kotnyeles felnőttek.

...

Alvás előtt még fél órára kiengedtük a gyerekeket játszani az udvarra. Olyan kis édesek és vidámak. Az egyik kislány elesett és én segítettem persze neki. Sírt, bibis lett a lába, vérzett is rendesen mert fogócska közben megbotlott szegény. Felvettem a kezembe és bevittem ahol rendesen elláttam. Kicsit csípte a sebet a fertőtlenítő és pityergett is, persze óvatos voltam. Aztán tettem rá sebtapaszt és a biztonság kedvéért gézzel is kétszer betekertem, hogy véletlen ráesik megint akkor ne legyen nagy baja a térdének. Nyugtatóan mosolyogtam rá, majd pici mosollyal megköszönte a segítségem. Ez a dolgom, hogy vigyázzak rájuk. Bicegve ki is ment az udvarra játszani tovább. Kicsivel később én is kimentem a kollegina mellé aki persze, hogy készen állt újból a szekálásomra. Felsóhajtok ahogy ördögi mosolyát látom és legszívesebben most lecseszném, hogy fejezze már be. Ha egész nap nem mondtam el, nem éppen most fogom.

-Nem mondok semmit. - mondom, még mielőtt elkezdte volna. - Leszállnál erről a témáról kérlek. Nem tartozik rád, se senkire, miket csinálok egyedűl vagy mással! - fakadok ki, de nem ordibálok. Meguntam.  Látom rajta a lepettséget, hogy nem számított tőlem ilyenre. Hát sajnálom, belefáradtam és most kijött ez amit már az elej én el kellet volna mondanom. De nem szeretek bunkó lenni az emberekkel. - Te se szereted kitálalni a szexuális életed vagy akár mit ami magánügy. Szóval hagyd abba a szekálásom, kérlek. Nem vagyunk már középiskolások. - meghuzza magát és bocsánatkérőn néz rám.

-Igazad van... Sajnálom Shoyo. - pislog párat majd csak elvigyorodom.

-Megbocsáltok. - adom a választ.

...

Ez a munkanap is eltelt egész hamar. Volt egy kis pihim még a gyerkőcök szunyókáltak. Most viszont tartok hazafele, fel a hegyen. Még mindig szeretem ezt a kornyéket. Ekkor meglátok egy szőke tincset, lelapúlt barna hajat, nagy, életvidám szemeket. Az alacsony srác felismer és odarohan hozzám vigyorogva. Na igen... Noya-senpai nem változott semmit. Én is vigyorgok és így csapok tenyerébe.

-Shoyo! Rég láttalak! Hogy ityeg a fityeg? És mi az a folt a nyakadon, becsajoztál? - neeeeee! Egyből lekonyul a mosolyom, csak ő ne szekáljon már, könyörgöm az Istennek térden állva! Elmondom háromszor a Mi Atyánkot csak haggyanak már ezzel! Így is fáradt vagyok a másnaposság miatt, a gyerekek energiája az enyémet szívta el és még ez is!

-Jól, és nem. Nem fontos, Noya-senpai! - csak mosolygok rá ahogy elindulok, tolva magam mellet a biciklit. Követ, jön mellettem. Pedig úgy láttam épp, hogy lefele jönne... Nah mindegy. Legalább nem vagyok egyedűl. - És veled mi van mostanába?

-Hát oké. Igazából semmi. Éppen Asahihoz készültem mert megbeszéltük, hogy találkozunk. Rég láttam már. - vigyorog. Noya-senpai mindig olyan energokis és jókedvű. Ritka ha bánkódott valamin. - Hiányzik a csapat. - sóhajt fel. Kezét a tarkóján pihentetés és továbbra is mosolyog, de már nem olyan szélesen. Nekem is hiámyzik, hiába esett ki néhány dolog, de lassan felmerengenek az emlékek a csapatommal kapcsolatban. Hiányzik a röplabda, nagyon is, és nem csak nekem, hanem...Kageyamának is. Tudom, hogy azért állt edzőnek, hlgy legalább ennyi megmaradjon neki ha már a lába miatt nem játszhat verseny szerűen. Noya-senpai mintha csak olvasna a gondolataimba, fel tesz egy kérdést, amire abszolúte nem számítottam.

-Érzel valamit Kageyama iránt? - ez, hogy jött neki? Nagyokat pislogva tekintek rá és arcom vörösbe vált.

-E-ez honnan...? - dadogom. Szánalom vagyok.

-Középiskolába is... Olyan csodálattal néztél rá, nagy csillogó szemekkel, hatalmas mosollyal és szinte már azt vártam mikor smárolod le. Annak ellenére, hogy folyton vitáztatok, össze voltatok nőve és tudom, hogy felnéztél rá a kitartása miatt meg úgy unblock. Nagyon összetörtél mikor megtudtad, hogy nem játszhat többet... Ezért jutott ez eszembe.

-Noya-senpai... Én nem tudom, őszintén, nem tudom. - vakarom a tarkóm egy kínos mosollyal.

-Ki csinálta azt a foltot? - tér vissza megint erre. Felsóhajtok és megadón nézek rá.

-Körülbelűl ilyen magas... - na itt már láttam rajta, hogy tudja, nem lányról beszélek. - Fekete haja van, feladó volt, szereti a tejet és... - hajamat lelapítom, csúnyán nézek a nálam alacsonyabbra. - "Hinata boke"

-Tudtam! - boxol a levegőbe vidáman. Az én arcom csak vörös és azt hiszem, most fogom elásni magam. - Le is feküdtetek?! - kérdezi izgatottan. Tudtam, hogy ez a kérdés fog jönni.

-Nem... De majdnem. Noya-senpai, ezt ne mondd el senkinek. A kolleganőm is egész nap ezzel szekált és le is csesztem mert elegem lett belőle.-Felsóhajtok. Lassan a házhoz érünk, ahol lakom. Meg is állok, ahogy Noya-senpai is és csak vigyorogva hátba vereget. Érzem, hogy röplabdázott, majd megborulok, akkorát a hátamra ba... Csap. Én is csak vigyorgok rá majd mikor elköszöntünk egymáshoz, megindul lefele, én meg hátra tolom a járgányom.

Ez a nap is fárasztó volt... Csak egy kis alvásra vágyom...

...

Két hónapja hoztam utoljára részt. Itt volt az ideje már.
Nos... Már csak egy hónapom van az éretségiig szóval most gőzerővel kell tanulnom. Nem tudom mikor hozom a kövi részt de addig is...
Remélem tetszett ez a rész
Helyesírási hibákért sorry

Minato tok cuki papa lenne 😍😍😍
Luv ya gyermekeim ❤️🐈