Sheila, a sárkánylovas [BEFEJEZETT]

Heatloss

Sanguis Draconis

- Azt akarom, hogy a leányomat egy rátermett férfi vegye feleségül! Nem engedem, hogy valami jött-ment figura örökölje a trónom! Majd azé lesz a keze, aki tűzbe vetné érte magát! És egy paraszt nem próbálkozna meg vele! Majd egy derék szőke herceg, kinek a tcsillagos ég se határ... Ki majd kiszabadítja leányom... annak adom trónom. - szólott a király a néphez, majd elküldte a 6 esztendős, egyetlen leányát, Sheila hercegnőt Heatlossba.

Bár a szín tiszta igazság távol áll mindettől; királynak csak végleg betelt a cipője az örökkön mosolygó sokadik lányával, aki még a légynek sem ártana. Ő egy vérengző fiút akart előző feleségétől, de mind hiába, eddigi feleségeit a lányaikkal együtt elküldte Heatlossba. Feleségei és lányai halálának valódi körülményeit pedig mindenek előtt titkolta. Szólt már hír a szülés közben el halálozó baba- és édesanyjáról, az öngyilkosságot követőkről.. de ezek mind csak a király kitalációi.

Heatloss-vár népét pedig évszázadokkal ezelőtt kiirtotta egy hatalmas vörös bestia – egy Sárkány, aki letelepedés céljából foglalta el a kastélyt. Aznap, mikor a leányt levitték a Dradus-tengeren egyenesen a sziget partjához, a bestia védve területét rátámadt a hajóra, és felégette az egészet. Két ember élte túl. Az egyik visszaúszott a hideg tengeren át a királyhoz, hogy elmesélje a tragédiát, melyet senki nem élt túl. Csak mondatokat tudott kinyögni, amíg a fáradságba és a hidegvízben való tartózkodástól bele nem halt. A király pontosan így akarta, se túlélő se szemtanú. Így hát újból elkezdhetett keresni egy új feleséget.

A másik túlélő egyenesen a szénné égett hajóroncsok közül lépett ki. Testéről leégett az össze ruhadarab, haja teljesen elfehéredett a tűz mardosásaitól. A csupasz leány megszeppenve, mégis félelemmentesen állt meg a sárkány hatalmas karmai előtt. A Sárkány felfigyelt rá, többé nem bántotta az apró termetű kislányt, akit nem égetett meg a tűz nyelve. Befogadta a várba, sajátjaként viselkedett vele. Shelia a vár legmagasabb tornyába érve megpillantott egy kékes- zöldes- vöröses árnyalatú sárkány-tojást.

A királylányt sem a tűz sem a betegség nem bántotta soha a szigeten. Hetekkel később a tojás megrepedt és kikelt egy gyönyörű sárkány-fióka. Shelia együtt nőtt fel Dragurral. Két évre rá, a vörös bestia elhalálozott. Ekkor már Dragur egy kifejlett kékes-zöldes- sárkánnyá érett,Shelia pedig nyolcadik születésnapját töltötte a várban.

Ketten élték életüket, Dragur minden nap vadászott, megszokásból Sheliának is hozott -legtöbbször bárány húst. A lány pedig fenntartotta a várat, takarított, ruhákat varrt magának. Eközben sokat járt kis a szigetre énekelve. Mikor a királylány már a tizennyolcadik születésnapját töltötte be, furcsa dolog történt: Dragur felengedte a hátára. Megtörtént az első repülése, a történelem első sárkány lovaglása.

Shelia kitárta karját és sosem érezte magát ennyire hatalmasnak és szabadnak.

Napokra rá Sheliának honvágya támad, és megkérte Draugrot, vigye őt haza, hogy tudja milyen most valójában a szülővárosa. Hogy tudja éle még apja, a király és mi változott az elmúlt 12 év alatt. A sárkány, bár nem értve emberi szavakat megérezte mit szeretne a lány, ezért átvitte a Dradus tengeren egyenesen Moldennába, a szülővárosába. Shelia ruhát varrt magának az útra, alaposan megmosdott a találkozóra, izgalmában feldíszítette fehérhaját virágokkal, hosszú szálait alaposan átkefélte. Megcsinálta a legszebb ruhát, amit ezen a szigeten össze tudott hozni: régi függöny foszlányokból, falevelekből és indákból. Majd útra keltek.