Miss. Destiny

Az év kezdő bál vagyis majdnem

A rajz tanárnak lila haja volt, és rózsaszín szmokingja. Ami kicsit furcsa nekem, de hát ízlések és pofonok.
-Köszöntelek benneteket az év első művészeti óráján. Ma portréval fogunk foglalkozni. Csakhogy a képnek rólatok kell, hogy szóljon. Olyan színeket és ábrákat használjátok fel a portrétokhoz, ami benneteket a legjobban jellemez. Hajrá.
-Hát ez...eléggé nehéz lesz.- mondtam.
-Miért? Tán nem tudsz rajzolni?- kérdezte Léna aki már rajzolta is a virágait mindenféle.
-De tudok, és szeretek is képzeld. Csak én a fekete-fehér képeket szeretem jobban.
-Akkor csinálj, olyat.- jegyezte meg Clay, aki buzgón próbálta a figurájának belőni a haját. Több kevesebb sikerrel.
-Oké. Kicsit szomi lesz de nem baj. Léna, adsz egy fekete tollat?
-Parancsolj. Nem hoztad az osztály főnöktől kapott felszerelést?
-Szerinted? Látsz nálam bármit is?
-Jól van na. Egyébként is nem kell ceruza? Azzal könnyebb tónusozni.
-Jó van ez így. Pár percet adj és kész leszek.- mondtam miközben szorgalmasan rajzoltam a figurám alakját. Aztán ruhát adtam neki. Ami egy pulóverből és egy pólóból állt.
-Ez egyszerűen gyönyörű!- ámuldozott a tanár Lulu rajza láttán. Majd még dicsérgette egy kicsit. Én viszont a hajakkal mindig bajban vagyok, és ráadásul ha fehéren hagyom rosszul fog kinézni.
-A kis depis Sissy.- mondta az előttem ülő Melody, aki most hátra fordulva leste a rajzomat.
-Nem depis, csak nem szeretek színeket használni.
-Az ugyan az.
-Nope. Egyébként is hadd lássam csak te min dolgozol?
-Oh ez? Én egy gyümölcsökből kirakott Melody-t csinálok.
-Edd is meg.- mondtam mire ő kacarászni kezdett.
-Azért ennyire nem volt vicces.- fűzte hozzá Clay.
-Léna?
-Igen Sissy?
-Ki a párod a bálra? Kíváncsi vagyok.- kérdeztem tőle, csak úgy fél vállról. Majd lopva felé pillantottam. Barátnőm egy kicsit elvörösödött a kérdés hallatán, de végül válaszolt.
-I-Isaac.- azt hittem ott helyben röhögőgörcsöt kapok. Mivel visszatartottam, így olyan volt mintha fulladoztam volna.
-És téged? Ha már ez ennyire vicces?- kérdezte Léna kicsit mérgesen.
-Ennyire összemelegedtetek?
-Csak nagyon kedves srác ennyi. Meg aztán...nem sok fiú hívna el pont engem a bálba.- mondta Léna szomorkásan. A fülei lekonyultak a szerencsétlen nyuszinak.
-Ez nem igaz. Szerintem Isaac tökéletes partner. Egy, kettő. Engem meg aztán végképp nem hívna el senki. Nekem még nincs is párom.
-Nincs?- kérdezett vissza Clay.
-Hogy volna? Öt napig Csipkerózsikát módjára szunyókáltam a gyengélkedőben. A másik oka annak, hogy nincs párom pedig az, hogy még a bányarém is sztrókot kapna ha meglátna!- mondtam szórakozottan mialatt az árnyékolással bíbelődtem.
-Nem is! Ezt csak bebeszéled magadnak! Nem vagy csúnya. De akkor ez azt jelenti, hogy nem jössz a bálba?- kérdezte szomorúan Léna.
-Azt biza. Egyébként sincs mit felvennem. Nem is hoztam magammal csomagot.
-Csomagról jut eszembe! Pár nappal ezelőtt a te nevedre hoztak egy bőröndöt.- mondta Clay.
-Ja és még valami.
-Na?
-Órák után beszélgetnék, négy szem közt az aulában?
-Há, hogy fenébe ne.
Azzal többet nem szóltunk egymáshoz, mert lefoglalt bennünket a rajzunk. Kíváncsi lettem volna pedig arra, hogy tudnak-e a különös erőmről. Miután az óra véget ért, rohanhattam a lovagi edzésre.

...

-Sissy?
-Igen Echo?
-Milyen volt a gyakorlat, igazi fegyverekkel?- kérdezte a barátom akinek szerintem nagyon is tetszett a kétélű kard amit használt a lovagi edzésünkön.
-Egész jó volt. Tetszett a katana.
-A mi?
-Az egy élű hosszú kard.
-Ja! Szerintem is király az a cucc, de kicsit nehezebb vele bánni.
-Figyi, nekem szinte mindennel nehezemre esik bánni.
-De szereted a kihívásokat, nem?
-Persze! Imádok árnyékokkal viaskodni, távol az otthonomtól, a családomtól és még kedvenc elfoglaltságom közé tartozik az éles fegyverekkel való zsonglőrködés.- vettem elő a szarkasztikus stílusomat. Echo védekezés képpen mindkét kezét felemelte.
-Nyugalom. Minden rendben. Év végén úgyis visszamehetsz a saját világodba.
-Há még jó, hogy.- mondtam. Erre Echo nevetni kezdett.
-Clay már végzett a pakolással?
-Igen. Nem volt sok dolga, szóval ő már elment. Miért?
-Echo...kérhetek egy szívességet?
-Aha.- azzal a fülébe súgtam mit szeretnék kérni tőle és miért.
-Oké menj csak. Majd én pakolok helyetted.- forgatta a szemeit játékosan.
-Köszi, imádlak!- mondtam vidáman és elfutottam.