Szótlan lány

I.

•••

A könyvekkel a kezeimben, lassú léptekkel, hangtalanul sétáltam el az emberek mellett akik szorosan, egymás szájába ordítva beszélgettek. A hangzavartől ami a folyosón pihent megfájdult a fejem, és kényelmetlenül éreztem magam az emberek között. Csak csendre vágytam és egyedül létre, ami ebben az épületben nem volt megkaparintható.

Büdös parfümök, különböző illatok keveredtek a levegőben, amit ha még nem is szeretne az ember, akaratlanul is belélegzi és aztán elég erős hányingerrel kell, hogy szembenéznie.

Diákok szájában megtalálható volt az olcsó, öncsonkító cigaretta. A füst, ami az épületben ólánkodott csípte a szemeimet és köhögésre késztetett.

A mocsok, ami az embereket körülvevő falakon tátongott, undorító látványt nyújtott.
Használt rágógumik a szekrényekre tapadva, különböző étel maradványok voltak csapódva a koszos padlóra és a repedező falakra, miközben a plafonon ott volt a hatalmas foltokban elterjedő, büdös penész.

Hozzászoktam, hiszen ez megy már évek óta. Nap mint nap ezzel kell szembesülnöm, és már kezdtem hozzászokni. De ami zavaró, az örökké zavaró is marad, ameddig nem változtatnak rajta.

Alig várom, hogy kikerüljek innen, és egyetemen folytathassam tovább a tanulmányaimat. Komolyabb céljaim nincsenek, csak az, hogy eltűnjek ebből a városból, iskolából és helyről.

Egy szóval: bárhová mennék, csak tűnjek el az embereknek a szemei elől és váljak meg ettől a szörnyen mocskos helytől.

Gondolatmeneteimet a falakon elhelyezkedő, füleket megfájdító csengőnek a hangja szakította félbe. Egy újabb unalmas óra elé nézve, idegesítő diákokkal körbevéve indultam útnak a tanterem felé.

Miközben sétáltam, a többi tanuló körülöttem szinte rohant, úgy, mintha nyereményt kaphattak volna. A testemet apróra össze húzva, félve húzodtam arrébb a folyosó egyik oldalára, és ott folytattam tovább lépteimet.

Nem akartam hogy valaki belém ütközzön, mert abból biztos, hogy nagy vitát szőne az illető. És én erre egyáltalán nem vagyok vevő.

Az ajtó előtt a fejemet lehajtva léptem be a terembe, és kerestem egy széket, ahol helyet foglalhattam. A lépéseimet számoltam, miközben zavartan kémleltem a koszos padlót. Lábaimmal nagyokat léptem magam alatt, azonban rengeteg időbe telt, mire odaértem a megszokott helyemhez.

Odaérve a padomhoz gyengéden megérintettem az oldalát és végig húztam rajta az ujjaimat, miközben lassan leültem a régi, megviselt sötétbarna székre.

Tankönyveimet a füzeteimmel együtt, egymás tetejére pakolgatva raktam le az előttem lévő padra.

Igyekeztem kizárni a sértő szavakat amiket az osztálytársaim intéztek felém, de még ha nagyon is próbálkoztam, egy két durva megjegyzés csak megcsapta a füleimet. Ügyet sem vetve rájuk, a fejemet még mindig a földre szegezve hunytam le a szemeimet, és fújtam ki némán a levegőt.

A gesztenyebarna hullámos hajam előre hullva takarta el orcámat, elrejtve mögötte pirosló, szeplőkkel teli ábrázatomat.

Némán hallgattam amikről beszélgettek egymással a diáktársaim, és tűrtem, amikor kiejtették a nevemet pár illetlen hozzászólásokkal.