INSTAGRAM. changlix ✔

tizenhét

sötét volt már az utcán, amikor felix changbin háza felé sétált. pár perccel ezelőtt írt neki, hogy elkérje a címét, ami nem is volt annyira messze az ő otthonától. felix otthon felejtette a kabátját, bár, nem mintha érdekelte volna, sokkal inkább changbin állapota körül forogtak gondolatai. ott akart lenni vele, hogy megnyugtassa, még akkor is, ha ez az esőben való sétálással járt együtt.

felix végre megérkezett a megadott címre. kopogott, s megvárta, míg valaki reagál. az ajtó hamarosan kinyílt, ezzel felfedve changbint, akin egy nagyméretű pulóver volt - ami még aranyosabbá tette őt -, és egy pizsamanadrág.

changbin szemei is elidőztek felixen. a haja ázott volt, ahogy az egész teste. amikor ez realizálódott benne, berántotta a fiatalabbat az ajtón és becsukta maguk után azt. felix a szőnyegen állt meg, mivel csöpögött róla a víz.

- nem kellett volna kabátot felvenned? - kérdezte changbin.

- elfelejtettem.

changbin felsóhajtott.

- gyere velem - utasította, majd az emeletre ment, egyenesen a szobájába.

ahogy belépett a helyiségbe, kivett egy ruhát, amit hirtelen talált a szekrényében, majd odadobta felixnek azokat, aki épp akkor ért be a szobába.

- uh, oh, köszi - köszönte meg felix és a fürdőszobába ment, ami a szobán belül volt.

mindeközben changbin az ágyán feküdt és a telefonján játszott, vagy a közösségi oldalait pörgette. mindent unalmasnak talált mostanság, nem érdekelte őt, ki mit csinál, ami kissé képmutatónak tűnhet, ugyanis ugyanannyit posztolt ő is, mint bárki más. changbin utóbbi tevékenységét felix zavarta meg.

- bin, van egy pulcsid? - kérdezte.

- miért? - kérdőjelezte meg changbin.

- mert fázok és imádom a pulcsikat - válaszolt felix tompán.

changbin felállt, hogy keressen egy pulóvert a fiatalabbnak. végül talált is egyet, majd odadobta felixnek, aki azt is megköszönte.
ahogy felix magára vette a ruhadarabot, changbin szemei azonnal rátapadtak. a nagyméretű pulóver imádnivalóan állt az ő vékony testalkatán.

- bámulsz - jelentette ki felix, miközben az ágyhoz sétált.

- uh, bocsi - kért bocsánatot changbin, amire felix válasza egy kuncogás volt.

changbin visszafeküdt az ágyra és eleresztett egy apró sóhajt. felix követte a mozdulatait és lefeküdt mellé, majd felé fordította a fejét.

- mire gondolsz most? - kérdezte tolakodóan.

egy darabig farkasszemet néztek, majd changbin tekintete levándorolt felix szájára.

- arra, hogy mennyire meg szeretnélek csókolni.