Without Me

Chapter 4

A napok gyorsan teltek, már csak azon kaptam magam,hogy péntek délután battyogok haza felé az iskolából. Fáradtan dobtam le magamról a cipőmet és utam célpontját egyenesen a szobámban található ágyamhoz kötöttem ki. Egy hatalmas sóhajjal borultam bele a letakart párna tengerembe, ám a kényelmem nem igazán tartott sokáig.

- Elleeeeee!!! - rontott be a szobámba Ashley, amire legszívesebben kiugrottam volna az ablakon. Fáradtan pislogtam rá, de ő ezt nem vette észre, ugyanis a szekrényemben kezdett kutakodni.

- Mit csinálsz te itt...? - ásítottam megdörzsölve a szemeimet.

- Hatkor megyünk a rendezvényre, nem rémlik? - érdeklődött szórakozottan.

- Jézusom tényleg! - ültem fel hirtelen. - Gyorsan átöltözöm, megmosom a hajam..

- Ahelyett, hogy leírnád a jövőbeli terveid listáját, mi lenne ha el végeznéd őket? - szakított félbe nevetve, amire sóhajtva elmentem lezuhanyozni. A hajamat megmostam, megszárítottam, majd kivasaltam. A szobámba vissza térve magamra kaptam egy térd fölé érő fekete ruhát, majd a fekete kesztyűmet is vissza húztam a kezemre. Csupasz tenyerem lévő seb láttán össze szorítottam szemeimet és nagyot nyelve eltakartam a fekete anyaggal. Rossz emlékek.. - Na, készen vagy? - lépett be a helyiségbe, ugyanis amíg én készülődtem, ő a konyhában kiszolgálta magát. Vagyis, ezt sugallta a kezében tartott citrom torta amit ráérősen eszegetett.

- Fekete magassarkú jó? - biccentettem a lábbeli felé, amit Ashley azonnal hozzám is dobott.

- Tökéletes! Én ezt gyorsan megeszem, te addig sminkelj, aztán mehetünk! - ült le az ágyamra a tányérával együtt. Nevetve ültem le az íróasztalomhoz, majd a sminkem elkészítése közben végig hallgathattam társaságom egyetlen tagjának napját ami szerinte "Borzalmasan jó és rossz volt". Egy ideig értetlenkedve hallgattam érvelését, majd miután kiderült minden, hatalmas kacagással vittem végbe a sminkem utolsó lépéseit is. Amúgy a minimális vakolatom vissza fogott volt, mivel nem akartam már első benyomásnál utca lánynak tűnni.

oOoOo

- Ashley nem mehetnék haza? - kérdeztem félve, miután kiszálltunk a limuzinból. - Ez sztároknak való hely és én minden vagyok csak sztár nem és..

- Eleanor Scott, ha most nem fejezed be, esküszöm megkergetlek! - szólt rám miközben gyengén oldalba lökött. - Itt tehetséges emberek vannak, te pedig tehetséges vagy! Itt a helyed, és amúgy is az én vendégem vagy!

- Jó, de..

- Nincs de, most szépségesen bemegyünk és szétbulizzuk az egész estét! Rád fér a kikapcsolódás! - kacsintott rám és velem együtt besétált a hatalmas stadion szerű építménybe. Az épület önmagában hatalmas volt, ám a sötétben nem igazán tudtam kivenni semmilyen díszítést, esetleg asztalt. Tömeg nyomor volt rendesen, nem beszélve az alkohol szagtól amitől képes lettem volna egy pillanat alatt is lerészegedni. A diszkógömb és pár apróbb dísz fény világított meg néhány - néhány helyet, amit azonnal elfoglaltak a nevezetesebb sztárok. - Harry! - kiáltott oda egy srácnak, aki miután megtalálta barátnőm tekintetét, oda sietett hozzánk. Én leesett állal figyeltem a göndör hajú srácot aki már kissé ittasan nevetgélt Ashley-vel. - Na göndörke, beszeretnék mutatni neked egy nagyon kedves és aranyos személyt aki jelenleg az én kis dalszövegíróm, Eleanor Scott-ot. - mosolygott rám kedvesen.

- Igazán tehetséges vagy, ha ennek a nőszemélynek írkálhatod a dalokat! - biccentett elismerően amin muszáj volt az eddigieknél is jobban elmosolyodnom. - Harry Styles vagyok, ha nem ismernél! - játszotta a nagy képűt, amire elnevettem magam. - Hány éves vagy? Tizenkilenc?