Kötelék

Kissé fájdalmasabb....

A rész DURVA részeket tartalmaz. Aki NEM bírja, az ne olvassa a 2 figyelmeztetés között! (!!!)

-Nincs.-Mondta Milán. Lemondóan sóhajtottam és az öleben ülőt szorosabban átöleltem. Látom nagyon jól sült el a tegnap este, főleg hogy Bálint Milán karjaiban feküdve simogatja Zokit.-De ha egy utód kell nekik, akkor az sok év.-Gondolkodott hangosan Milán.-De egy próbát megér.-Mondta én meg legszívesebben megfojtottam volna ezért a kijelentéséért.

-Ne háborogj!-Szólt rám Ottó a fejemben. Mert eljutottunk odáig hogy tudunk telepatikusan kommunikálni. Már majdnem visszaszóltam neki, hogy én nem háborgok de megelőzött.-Ne tagadd mert érzem a mellkasomba!-Figyelmeztettet én meg sóhajtottam.-Akkor már ma indulok.-Jelentette ki hangosan és állt volna fel (író:nem úgy te ;) ) de nem engedtem neki.-Fred engedj el!-Szólt rám, amit nagy nehezen teljesítettem is. Egyszerű farkasként indult útnak. Belefájdult a szívem hogy máris elmegy. Sóhajtottam egyet és visszamentem.

*Ottó sz.sz* *Miután megérkezett*

-Hát te?-Döbbent meg a kapuban álló emberke. Feleszmélve feltelefonált.

-Mi van már!? Mondtam hogy meg kell találnom Barnabást!-Háborgott a telefonkapu másik oldalán a főnix.

-A.Azt hiszem nem kell...-Mondta az őr.

-Maga meg miről beszél?!-Értetlenkedett Dirox.

-I.Itt van!-Válaszolta.

-Akkor meg mire vár?! Engedje be!-Mondta majd lecsapta a telefont. Hosszú egy fejmosásom lesz....

***

Arcát a kezébe temetve ült be a székébe.

-Szóval összegezzük!-Sóhajtott egyet.-Egyik nap álmodban ellátogatott hozzád egy régi jó barátod, akivel tudtodon kívül léptél kötelékre.-Rám nézett én pedig bólintottam. A teremben bent volt Akari és egy Hirox is akinek nem tudom a nevét.-Szerette volna ha elmész hozzá, mert eltűnt az anyja.-Fojtatta én meg újra bólintottam.-Ezért megkérted, Angelinát, Lizit és Bálintot hogy segítsenek meglépni, mert úgy gondoltad hogy én nem engedlek el.-Megint bólintottam.-Ők azt mondták segítenek, de csak ketten jutottak ki, amit én is tudtam.-Megint bólintok.-Bálintnak pedig útközben nyoma veszett.-Utoljára bólintottam. A Hiroxra nézett aki bólogatott. Dirox sóhajtott egyet majd intett az ajtó felé. Kisétáltam rajta, majd jöhetett a második fejmosás....

***

-Akkor most ezért vagy itt?-Kérdezte Lizi miközben magát igyekezte nyugtatni.-De úgy Bálintnak nincs baja?-Nézett rám kétségbeesetten.

-Nincs....-Motyogtam halkan. Szerencsére egyik fejmosás sem volt vészes, de nem hiszem hogy az elsőt megúszom ennyivel....

(!!!)

***

Ennek a gyanúja délután bebizonyosodott ugyanis bőrszíjakkal hozzákötöztek egy székhez, majd különböző kábeleket ragasztottak rám.

-Nos, mivel nem voltál itt... el kell mondjak valamit. Most egy kísérletben fogsz részt venni. Kissé fájdalmas lesz... de ha minden jól megy nem lesz bajod!-Mondta majd meghúzott egy kart Dirox. Még a saját gondolataimra sem volt időm a fájdalom miatt amit a tömény elektromosság okozott. 3-an ordítottunk a helységben.

(!!!)

*Milán sz.sz*

Fred összeesett és fájdalmasan nyöszörögni kezdett. Azonnal odarohantam hozzá és felraktam a földről a kanapéra.

-Mi a baj?-Kérdeztem tőle aggódva.

-Ottó!-Szorított szívére a fájdalomtól.

-Mi van vele?-Kérdeztem, de ő csak megrázta a fejét. Szóval ő se tudja... nagy baj! Ha Frednek ennyire fáj akkor szerencsétlennek mennyire fájhat? Hosszú percek teltek el, miközben Fred a kanapén szenvedett. A legrosszabb pedig hogy nem tudtam mást csak nézni. Aztán végre elkezdett lenyugodni.-Vége?-Kérdeztem tőle, ő meg bólintott.

-Nem tudok kapcsolatba lépni vele...-Szomorodott el. Miközben Fred összeszedte magát én Bálintot igyekeztem nyugtatni aki egy kicsit bepánikolt. Most csak várni tudunk.

*Ottó sz.sz*

Ez a szar jobban kiütött mint én azt gondoltam. Mikor felébredtem sötétség honolt az egész szobában de szerencsémre már nem vagyok sem lekötözve se semmi. Mi a franc történt? Kiszálltam a székből, hogy majd én utána járok a dolgoknak de elindulni nem tudtam. Fájdalmasan értem földet a betonon. Alig éreztem a végtagjaim. Ezek mégis mennyi áramot vezettek belém?

-Oh, felébredtél?-Jött be a szobába Akari. Még megrémülni sincs elég erőm.-Látom találtál valamit a földön. Hadd segítsek!-Harsogta és nyakamnál fogva emelt fel a földről. Mi az isten? Hogy van ennek ekkora ereje?-Látom meglepődtél.... Hála neked és egy Hirox-nak létrejöttem én! Ezzel a géppel és sok-sok árammal sikerült benne összpontosítani mindkettőtök ereje az enyém lett. Ha már itt vagy... miért is ne meséljek el neked néhány dolgot? Kezdjük avval, hogy a régi barátod anyukája és öccse nálunk van. Régi szövetséges és hála a kölykének sikerült minden kellő infót kiszednünk belőle.-A megnevezés miatt neki ugranék de nincs elég erőm és Akari is egyre szorosabban fogja a nyakam.-Dirox nagyúr egy kisebb fegyverekkel felszerelt csapattal indult útnak hogy megszerezze amit akar.-Jelentette ki.-Ne is álmodj arról hogy te és a te kis barátaid meg tudtok állítani!-Egy ördögi kacaj kíséretében a falhoz vágott. Fájdalmasan nyekkentem és hulltam újra a földre.-Azon gondolkodom hogy megkegyelmezek neked és csak egy kicsit kínozlak meg mielőtt megöllek.-Mindjárt gondoltam.-Kezdjük valami kevésbé fájdalmasabbal.-Guggolt le elém és hajamnál fogva emelte fel a fejem. Mélyen a szemebe nézet és vészjóslóan mosolygott. Elengedte a hajam és erőtlen testemet kihasználva visszaültette a székbe. Egy tükörrel tért vissza. Elrántottam a tekintetem.-Azt mondod dühös leszel tőle... de én azt mondom hogy félsz a saját tükörképedbe nézni. Mit szólnál ahhoz, hogy most megnézzük melyik is igazából....-És elkezdődött a pokol.

*Fred sz.sz*

Tarts ki Ottó! A túlzott aggodalom miatt és a fájdalmaim miatt útra keltünk. Ahogy egyre közelebb értünk a fájdalmaim is egyre nagyobbak lettek. Nagyon igyekeztünk és Bálint segítségével a legtöbb helységet átkutattuk. Ami a legnagyobb megdöbbenés volt számunkra az az, hogy senkivel sem találkoztunk.

-Már csak egy helység maradt...-Mondta Bálint vészjóslóan.-A kísérleti kamra.-Nem is vártunk sokat megiramodtunk bár mindannyiunk már alig állt a lábán. Főleg Milán. Bálint megpróbálkozott a zárral de nem sikerült kinyitnia.

(!!!)

-Nocsak, netán nem a barátaid?-Kérdezte egy női hang. Én is megpróbálkoztam a kilincsel, de meguntam és egy egyszerű mozdulattal berúgtam az ajtót. Túl késő. A női hang tulajdonosa nem cicózva vágta fel Ottó torkát. Lesokkoltam ahogy a terembe érkezők mindegyike. Torkom eszméletlen égésbe kezdett és olyan érzés kapott el mintha épp most szakítottak volna ki belőlem egy darabot.-További jó szórakozást fiúkák!-Mondta majd egy ördögi kacaj kíséretében köddé vált. Még pont időben tette, mert ha vár fél másodpercet rávetem magam és kinyírom.

(!!!)

Ottóhoz rohantam és gyors összeforrasztottam a sebét az előtörő könnyeimmel. Szívverése még mindig nincs. Kezeim a mellkasára fektettem és odaösszpontosítottam minden erőm. Még szerencse hogy anya megtanított nekem ilyen dolgokat. Ottó egy nagyon mély lélegzet vétel után újra az élők sora közé állt. Szorosan magamhoz öleltem.

-Többet ilyet nem....-Dünnyögte.-Anyukátok és az öcsétek náluk vannak.-Mondta a híreket.

Csak én érzem úgy hogy én egy kicsit gyenge lett? xD