Mad romance

7.rész Bailey

Gina miatt van a tilalom?
-Igen,ez is szörnyű.Mi a franc történik körülöttünk?-motyogta a fejét fogva.
-Én sem tudom igazán,de most kell egymásra nagyon vigyázni.
Még beszéltünk egy kicsit Miraval majd felmentünk.Én ledőltem az ágyra aludni,mert lassan 24 órája fent vagyok.
Betakaróztam és a fal felé fordultam.Gondolkoztam.Mindenen,az egészen.Timothyn,Ginan,Naten,magamon.
Elaludtam.
Egy hangos telefoncsörrenésre keltem.
Felpattantam,a szivem a torkomban dobogott.A szoba sötét volt,Mira és Zoe sehol.Nagy levegőket vettem,a telefon még mindig csörgött.Ránéztem.Ismeretlen szám.
Teljesen levert a víz.Ez a nap alapból szörnyű volt,mindent beképzelek már.
Kezembe vettem a telefont és a fogadás gombra nyomtam.A fülemhez emeltem.
-Igen?-kérdeztem bele,de nem kaptam azonnal választ.
-Gabrielle?-kérdezett vissza egy férfi hang.A vonal recsegett,és hatalmas háttérhangok voltak.Mintha sutyoraszast és vízcsöpögést hallottam volna.Nagyon rémisztő volt.
-Ki maga?-kérdeztem vissza.Elkezdtem remegni.
-Tudod,az áldozataimat mind megerőszakoltam,tetszene,ha te is csatlakoznál közéjük.-a hang nagyon nyugodt volt.Hihetetlenül megrémültem mikor meghallottam amit mondott.
A szám elé kaptam,lesokkoltam.Megszólalni se tudtam hirtelen.
Lerakta a telefont.
Sokkos állapotban voltam,felkaptam a nadrágom és egy felsőt,zsebembe a cigimet és lerohantam a földszintre.
A portást láttam meg először a helyén.
-Segítsen,hívja a rendőröket.-Kiabáltam neki.
-Mitörtént?-kérdezett vissza.
Odadőltem a portára és felemeltem a hangom.
-Most azonnal hivja a kibaszott rendőröket!-kiabáltam az arcába.

Remegtem.Sokkot kaptam.
Mr.Baileytől kaptam egy pohár cukros vizet,leültettek.Elmeséltem mi történt.
-Gabrielle,biztos abban hogy hallotta már ezt a hangot?-kérdezte.Én hunyorogva néztem rá.
-Igen,szerintem,ez az a férfi akit a klubbnál láttam,aki...meg...megragadta a karom.-dadogtam.
Egy nagydarab,szakállas fickó állt elém,baljósan nézett Baileyre.
-Van egy kis baj,főnök.-motyogta,közben rám nézett.
-Micsoda?-állt fel Bailey.
-Néhány járókelő szólt,hogy egy furcsa alakot láttak a kollégium körül mászkálni.Mikor megszólították sietősre vette a dolgot.A szemközti utcában telefonált egy fülkében,maximum egy percet lehetett bent.
Bailey rámnézett.
-Gab,kérem adja a telefonját,leellenőrízzük a hivásidőt,Allen,menj és beszélj azokkal akik ezt látták,kérdezd meg a pontos időt.-mondta majd felállt.Megmutattam a hiváslistát.
19:07-kor hívott.
-Most mi lesz?-kérdeztem kétségbeesve.
-Megtudjuk mikor látták a fülkében,ha az időpont egyezik kiadjuk a körözést,kamerákat keresünk a város ezen részein.De ha ez az az ember,aki a többi lányt megölte,nagy valószinűséggel elkerülte a kültéri kamerákat.Az előző gyilkosságai során sikerült neki.Egy kamera se vette fel.A járókelőktől kérünk személyleírást,ruházatleírást.Aztán várunk.-elbambultam,rám nézett és a vállamra tette a kezét.-Minden rendben?
-Nem igazán.Mi van ha rám pályázik?Abszolút nem érzem magam biztonságban.-mondtam.Még mindig féltem.
Bailey ekkor rámnézett.
-Van még egy szoba a lakásomban,ha volna kedved és jobban éreznéd ott magad,szívesen látlak,reggel pedig visszahozlak.Másnapra összeszedünk pár emberünket és a kollégium körül tudni fognak majd járőrözni.-mondta.David Bailey.Egy fantasztikus ember.Nagyon segítőkész és roppant jól esett hogy felajánlotta ezt nekem.
Bólintottam.
-Köszönöm.-hajtottam le a fejem.
-Akkor fuss fel néhány holmidért és elviszlek.-mondta majd mosolygott egyet.
Meglepett az ajánlata,kicsit furcsálltam is,szabad neki ilyet egyáltalán?
Nem tördődtem vele túlságosan,féltettem magam és nem gondolkoztam rajta.
A szobámba menet megpillantottam Mirat,a mosodából ballagott ki.
-Szia,jobban vagy?-kérdeztem.
-Zoe irt,kihagyja a napot,talált valami csávót,igazad volt.-mosolygott
-Mondtam.Én elmegyek,kaptam egy telefonhívást.-mondtam
-Hova mész?-kérdezte meglepetten
-A nyomozó felajánlott magánál egy szobát,reggelig.Fenyegető telefonhívást kaptam,valószínűleg attól az embertől aki Ginat is megölte.-motyogtam.-Mira,könyörgöm,vigyázz magadra.Zárd kulcsra a szobát,és az ablakokat.Egyedül már ne menj ki sehova!-mondtam majd egy puszit nyomtam a homlokára.
Együtt visszamentünk a szobába,Mira zaklatott volt,de próbáltam megnyugtatni.
Apa mindig azt tanította nekem,ha valami oknál fogva olyan helyzetbe kerülök,ami félelmet és idegességet von maga után,akkor kell a legjobban megőriznem a nyugodtságomat és a józan eszemet,nem szabad hagyni,hogy magával ragadjanak a gondolatok.
Ezt mindig is betartottam.

Összepakoltam,David lent várt az előtérbe.
-Kész vagyok.-mondtam.
-Figyelj,Gabrielle,ugye?-bólintottam.-Este sok dolgunk lesz,segítened kell az ügyben,mivel már te is a részese vagy.Találtunk egy ujjlenyomatot a fülkében,de csak halványan,nem valószínű hogy be fogjuk tudni azonosítani.A kollégiumot bezarják amint elmentünk.Neaggódj,reggel visszahozlak,különleges védelmet fogunk kiépíteni ide,kamerák,érzékelők.Az is lehet hogy egy hétre hazaküldenek mindenkit.

E mondat hallatán megrémültem.
-Én franciaországból jöttem,nemtudok csak úgy hazautazni,az útlevelem is lejárt és nem sikerült újat csináltatnom még mert nem terveztem hazamenni már az évben.-mondtam.Bólintott.
-Megoldható.Semmi baj,ha így lesz,találunk helyet neked ne aggódj.
Bailey megnyugtatott,bizalmat sugárzott felém.