1. fejezet: Játékszer...

1.1K 39 13
                                    

Ren: - Erőszakosan csókolt, mire én a számba befurakodó nyelvére haraptam. Győzelemittas mosolyt ültettem ki az arcomra, de amint megláttam az arckifejezését, egyből le is hervadt onnan.

Ben: - Ezt kár volt te kis ribanc. Most még nem akartalak bántani. De te akartad kis Ribancom. -. Mondta, és a hajamnál fogva, hátrarántotta a fejem, mire felszisszentem. – Megmutatom, hogy kell viselkedj – mondta és kicsatolta az övét. Megfordított és belémvágodott. (Ugyanis meztelen voltam). Egy fájdalmas ordítás hagyta el a számat, és éreztem, hogy valami folyik belőlem. Vér. Én vérzek. Erőteljesen kezdett el mozogni bennem, mire ordításom nem, hogy abba maradt volna, inkább erősödött a hangom.

Ben: - Most majd megtanulod Kicsi Ribanom, hogy Apucinak szót fogadunk. Én nem akartalak bánatni. Gyengéd lettem volna veled...de miattad lett így. -. Mondta és egyre jobban és jobban gyorsult. Úgy érzem szétszakadok belülről. Fáj de gecire.


Ren: - Kérlek elég. 


Ben: - Ahoz már késő...-. És még gyorsabban vágódott belém. 
– te csak a Játékszerem vagy. – . nem kell mondania...tudom. Folytamatosan lökött belém. Mikor valami meleget éreztem meg magamban. De ez most nem a vérem..belém élvezett. Rendezte magát majd az ajtóból visszafordulva...megszólalt .


Ben: - Én nem így akartam...majd máskor tisztelni fogsz. -. Mondta, és kiment


Soha nem fogom őt tisztelni! Még ha bele is halok! Soha! Soha! SOHA!.....







Sziasztok! Tudom nagyon rossz! Haaa. Remélem azért olvassa majd valaki. :").

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Apr 15, 2019 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

A tulajdonod vagyokWhere stories live. Discover now