Valaki hirtelen megragadta a futó szeplős fiú csuklóját, így kényszerítve a megállásra. Félt, nagyon félt, még pilláit is szorosan összezárta. Azt hitte bántani fogják, így várt 's várt, de nem történt semmi. A csuklóját eddig szorosan körbeölelő ujjak még mindig nem engedtek szorításukból. A répaszín tincsek gazdája továbbra sem volt hajlandó felnyitni hosszú, éjfekete szempilláit, és nem is tűnt úgy, mint ha ezt a közeljövőben bármikor meg is tenné. Szíve hevesen dobogott bordái fogságában, szinte kiugrott a helyéről, leginkább a fiatal fiú félelme miatt. A feketehajú idegen, akihez a csuklóját szorító ujjak is tartoztak, könnyen érezhette, hogy a másik remeg. Végül a hideg, csontos ujjak engedtek a szorításon, de a vörös, szeplős fiú még így is félt.
- Felix- suttogta a feketehajú. A szeplős még erre sem mozdult meg.
- Hé 'lix, én vagyok az- mondta normál hangnemben, mire a répaszín hajú fiú pillái kipattantak. Vett egy száznyolcvan fokos fordulatot, majd az idegennek hitt személy nyakába vetette magát. Már nem remegett.
- Changbin- motyogta az alacsonyabb nyakába.- Úgy megijedtem
S a feketehajú szorosan tartotta barátját és a világ összes kincséért se engedte volna el abban a pillanatban.
YOU ARE READING
No game, no life /ChangLix ff./
Fanfiction,,- Biztos jó ötlet? - Azt nem tudom De legalább nem hal meg senki Remélem"