meant to be yours

1. fejezet

Szóval egy nap elmentem hozzá, hogy betörjek a lakásába. Hónapokig kutattam, hogy vajon mi lehet a ház-kódja, ami által bejuthatok. Több kombináció is esélyesnek tűnt, viszont csak három lehetőségem volt. Remegő kézzel vettem ki a kabátom zsebéből az összegyűrt kis lapot, majd kihajtottam.
Hogy miért is csinálom ezt? Pár évvel ezelőtt katonaságba kellett vonulnom, és ott megismertem Őt. A neve Jeon Jeongguk, 20 éves. Erős, férfias, egyszerűen tökéletes! De egy bökkenő van: a lányokat szereti, ígyhát az esélyeim nála a nullát ütik.
-Nem fog menni...-suttogtam, majd letöröltem a gyöngyöző homlokomat, és a kezemet a kis szerkezethez emeltem.
Első próbálkozás: 2674
Lassan beütöttem a kódot, és egy sípolást kaptam válaszul. Hibás.
-Fenébe!-sziszegtem fogaim között, majd egy újabb próbát tettem. Ismételten elhibáztam. Egy lehetőségem maradt.
-Elnézést!!-állt meg egy autó a ház előtt, és hangosan kikiabált egy erős, mélly hang.-Ellenőrizzük a környéket az illegális betörések miatt, kérem, legyen óvatos.-folytatta, majd hirtelen megállt a beszédben.
-Eh? Ez Jeongguk háza.-szólalt meg egy másik rendőr, mire lassan megfordultam, és elrejtettem a cetlimet. Lassan kiszállt az egyikőjük, és felém kezdett jönni.
-Elnézést, ez a maga háza?-nézett rám szigorú tekintettel, és megállt a lépcső tetején.
-Egy vendég vagyok. V-valamit elkell hoznom Jeongguktól.-válaszoltam halkan. Francba! Úgy dadogtam, mint egy őrült, ezt nem fogja elhinni!
Lassan felvette a sapkáját, és megfordult.
-Rendben, akkor legyen szép napja!-indult vissza a járműhöz, ahol megállt, és még mindig engem figyelt. Ez az utolsó esélyem, és hogyha elrontom, akkor lebukok. Remegő kezemet ismételten a biztonsági rendszerhez tettem, majd az utolsó lehetőséget is lassan beírtam.
-Beeeep, Beep-világított zölden, ami azt jelenti, hogy eltaláltam. Sikerült! Lassan a kezemet a kilincsre tetten, és beléptem.