Cipőmet jólnevelt ember módjára levettem a küszöbön, majd nagyot sóhajtva elindultam körbenézni. Lépteimet a hálószobájához irányítottam, ahova lassan benyitottam. Az ágyán a takaró összegyűrten pihent. Egy asztal volt még egy szobájában, és egy kuka. Beléptem, és félősen ráfeküdtem az ágyra, mand magamhoz ölelve a takaróját szippantottam be méllyen az illatát. Párnájába fúrtam az orromat, amiben beledörgöltem az arcomat, és úgy éreztem, mintha Jeongguk karjai közt lennék. Ennek a gondolatára egy jóleső sóhaj hagyta el a számat.
Éppen a házban néztem körül, mikor a pince felől ismeretlen hangokat kezdtem hallani. Kíváncsian, de félve vettem a pincéhez az irányomat, ahova lassan benyitottam, és felerősödtek a hangok. Kicsit összerezzenve léptem rá a legfelső lépcsőfokra, majd remegve mentem lefelé, a viszonylag sötét helységbe. Mikor leértem láttam, hpgy egy meztelen nő fekszik a földön, és könnyes szemekkel próbál kiabálni, viszont bevolt tömve a szája. A rémülettől hátraugrottam, ami miatt levertem valamit egy polcról. A nő lábát lila-kék foltok, és feldagadt sebek díszítették. Mélly lélegzetet véve léptem közelebb hozzá, és letérdeltem előtte.
-Nyugalom, nem foglak bántani..!-mondtam a lehető legnyugtatóbb hangon, és lassan lekötöttem a szájáról a kötést.
-sEGÌTSEN!!! VIGYEN KI INNEN!!-kiabált a nő torka szakadtából, és erősen meghúzta a kötelet, amihez kivolt láncolva, ami persze korlátozta a mozgásterét.
-Segíteni fogok, csak nyugodjon le...!-mondtam halkan, mire hirtelen mégjobban kiugrott a szeme, és zihálva kiabált.
-MENJ INNEN!!!-kiabált, mire egy árnyék sötétítette be az eddig rámszűrödő fényt, én pedig összerezzenve, lélegzet visszafolytva fordultam hátra, mire egy alak leütött egy baseball ütővel.
YOU ARE READING
meant to be yours
Fanfiction"Van egy fiú, akit szeretek. Követem a szociális média minden formáján, de nem szeretném, hogy tudja. Mert biztos vagyok benne, hogy egy megszállott vagyok. De van egy probléma... Fiú vagyok. A nevem Park Jimin, 23 éves vagyok." Avagy a Killing Stal...
