A halál erdeje [szünetel]

Első Rész

Piros és kék villogó fények világítják be a sötét utcát. Holttestet találtak az Emergrave erdőben. A lányt felakasztva találta meg egy futó az erdőben.
- Kérem mesélje el, hogyan talált rá a holttestre - kéri Jack Murray a férfit, aki megtalálta.
- Kijöttem elvégezni a szokásos edzésemet, minden este itt futok. Éppen megálltam bekötni a cipőmet, aztán amikor felálltam és elindultam, hirtelen nekimentem valami keménynek. Először azt hittem egy fa. Utána jobban szemügyre vettem és aztán láttam, hogy egy lány volt, aki lelógott a fáról - mesélte a középkorú férfi.
Esetleg hallott vagy látott valamit? - kérdezi Murray a férfit.
- Nem, ahhoz túl sötét volt, hogy bármit is lássak. Viszont hallottam lépteket, majd egy ág reccsenését.
- Köszönöm, hogy elmondta, most már hazamehet.
Miután a futó elhagyta a helyszínt, Jack Murray tárcsázta legjobb embere telefonszámát.
- Halló? - szólt bele egy álmos hang a telefonba.
- Szevasz William, bocs, ha felkeltettelek, de nem ér rá holnap. Ide kéne jönnöd az Emergrave erdőhöz.
- Fél óra és ott vagyok - felelte William Price.
Nagyjából fél óra múlva meg is érkezett Price nyomozó a helyszínre, ahol felettese fogadta.
- Meghan Evans, 22 éves, felakasztotta magát. Nem különös? Pár napja is találtunk egy ugyanígy felakasztott fiút. - ismertette az újabb halottat Murray.
- Gondolod, hogy nem öngyilkosok lettek? - kérdezte Price.
- Ez egy kisváros William. Itt még sosem történt egy héten belül két öngyilkosság. Ráadásul ugyanaz a módszer. Na de nem húzom az idődet, gyere nézd meg te is mi történt. - zárta le a mondandóját Murray, és el is indult a fehérbe öltözött helyszínelők felé William Price társaságában.
- Üdv - köszöntötte a most érkezett nyomozókat egy fehér ruhás ember - a lányt vagy felakasztották, vagy ő tette ezt saját magával. A halál időpontja körülbelül három órával ezelőttre tehető.
- Van bármi, ami gyilkosságra utalhat? - kérdezi Price.
- Ez majd csak holnap derül ki, a boncolás után. Addig nem tudok biztosat mondani. Mindenesetre szemügyre vette a két nyomozó a testet, majd úgy döntöttek eleget láttak. Még megvárták a helyszínelés végét, addig elbeszélgették az időt. A helyszínelés végeztével hazamentek, legyen idejük aludni, mielőtt ismét munkába állnak.
Másnap reggel Price korán ébredt. Nem aludt valami jól az éjszaka. Miután felkelt lezuhanyzott, és megette a reggelijét egy bögre kávé társaságában. Ezután elindult a rendőrőrsre. Útközben Jack Murray küldött neki egy üzenetet, így amikor megérkezett, a boncterem felé vette az irányt.
- Jó reggelt - köszöntötte Murray Pricet - elkészültek a boncolás eredményei. Abigail kérlek számolj be mit találtatok.
- Szóval, mikor megtaláltátok a lányt már három órája halott volt. Bántalmazás jelét és szexuális cselekmények jelét nem találtuk. A lány a helyszínen halt meg, a halál okát fulladás okozta - mondott el Abigail Jones mindent, amit a boncolás során meg tudtak állapítani. Price és Murray megköszönték, majd felkeresték a fiatal lány édesanyját. Kis idő múlva már az ajtaján kopogtattak. Egy idősödő asszony nyitott ajtót.
- Jó napot kívánok, én Jack Murray nyomozó ezredes vagyok, és ő itt William Price nyomozó százados. Beszélnünk kell Önnel.
- Kérem fáradjanak beljebb - invitálta be őket a lány édesanyja.
- Miben segíthetek? - kérdezi az asszony a két nyomozót, miután helyet foglaltak.
- Elsősorban szomorú hírt szeretnék közölni Önnel - kezdett bele a mondandójába Murray - Sajnálatos módon a tegnap este folyamán a lányát holtan találtuk.
Az asszony a hír hallatán teljesen összetört, a lánya kívül már nem volt senkije se. Csak rá számíthatott és most egyedül maradt.
- Mi történt? - kérdezte a könnyeivel küszködve az édesanya.
- Az Emergrave erdőben találtunk rá, felakasztva. Valószínű öngyilkosságot követett el - vette át a szót Price - Ezért, ha nem bánja kérdeznénk egy-két dolgot a lányával kapcsolatban. Első körben azt szeretnénk megtudni, Meghan milyen lány volt. Hogyan viselkedett?
- Nagyszerű lány volt, jobbat nem is kívánhattam volna. Sosem keveredett balhéba, ha el is ment szórakozni a barátaival, időben hazaért és sosem ivott - mesélte az özvegyasszony.
- Az egyetemen milyen volt? A tanulmányi eredménye?
- Szín ötös tanuló volt, a tanárok szerették. Egy földre szállt angyal volt.
- Nem volt senki olyan aki ártani akart volna neki? - kérdezte Murray.
- Nem tudok róla, még a légynek se tudott volna ártani.
- Nem voltak öngyilkosságra hajlamos gondolatai vagy cselekedetei? Esetleg öngyilkossági kísérletek? - tért rá a leglényegesebb kérdésre Price.
- Nem, sosem volt - válaszolt meglepődve a nő, erre a kérdésre nem számított - Meghan egy életvidám lány volt. Nagyon sokat nevetett, és mosolygott. Mindig elmondta, ha bántotta valami, de ritkán fordult elő ilyen. Boldog ember volt.
- Köszönjük szépen, ennyi kérdésünk lett volna, és fogadja őszinte részvétünk Mrs. Evans - köszönt el Murray, és elhagyták a nő lakását. Ezután beültek a kisváros kávézójába, hogy megbeszéljék a történteket.
- Tehát a lány nem valószínű, hogy öngyilkosságot követett el az asszony elmondása szerint - mondta Murray, és kortyolt egyet a kávéjából. Price éppen folytatta volna a gondolatmenetet, amikor nagy kiabálásra lettek figyelmesek, ami az utcáról szűrődött be.