Némasági fogadalom

~ 1 ~

Az ágyamon feküdve élveztem ki a téli szünet utolsó napját. A szobámban a zene hangosan üvöltött, ami anyám porszívózásával versenyezett. Kétségkívül én álltam nyerésre, ugyanis pár perc múlva az idegesítő eszköz leállt, és anyám nézett be a szobám ajtaján. Szőke haja, ami ugyanolyan, mint az enyém fel volt gumizva. Egy - egy hajtincs kék szemébe hullott, azokat gyengéden arrébb seperte, hogy jobban lásson. Kezeit mackónadrágjába dugta, majd úgy dőlt neki lazán a falnak.

- Lejjebb tudnád egy kicsit venni? - kérésének eleget téve halkítottam a zene hangerején. Anya hálásan mosolygott rám, majd már épp menni készült a szobámból, amikor megállítottam.

- Átmehetek ma apuékhoz? - néztem rá anyára kérlelő tekintettel. 

- De, csak akkor, ha este hatra itthon leszel - adta ki az utasítást, amire csak vadul bólogattam.

Miután anya kiment a szobámból, magamra kaptam fekete kabátom és csizmám, majd el is mentem egy "sziát" kiáltva. Az ajtón kiérve azonnal a havas utcát lehetett látni. Házak sorakoztak egymás mellett, ahol egy - egy kutya felugatott. A kabátomat még jobban összehúztam magamon, majd a buszmegálló felé vettem az irányt. Lassan tizennyolc leszek, azonban a jogsi megszerzésével még mindig nem haladok. Már vagy háromszor megbuktam a vizsgán, és félek újra megpróbálni. 

A buszmegállóba érve tudakoltam magamban, hogy nem vagyok egyedül. Egy idős hölgy volt még itt rajtam kívül, aki úgy szorította magához a szatyrát, mintha az élete múlna rajta, és egy lány, aki a mi iskolánkba jár. 

Sokáig nem tudtam ki ő, azonban a felismerés úgy csapott arcon, mint a hideg levegő. Rózsaszín haján kívül minden fekete volt rajta, amit viselt. Ajkai közé vette a cigarettát, majd lassan fújta ki a levegőt. Ezt megismételte párszor majd, amikor már nem volt mit elszívni erőteljesen rátaposott a cigire. Érezhette, hogy valaki nézi, ugyanis rideg kék szemeit rám vezette. Kedvesen rá mosolyogtam, azonban ő tudomást se vett rólam. Grace Newman, úgy nézett át rajtam, mint ahogy a bátyja szokott.

A busz megérkezése vetett véget a kínos perceknek. Felszállva a legelső ajtón köszöntem a buszsofőrnek, majd a jegyem kilyukasztva lehuppantam az első szabad helyre. Telefonomon elindítva egy zenét néztem ki az ablakon, és vártam, hogy megérkezzek apuék háza felé.

Miután a jármű megállt a célpontomnál elköszönve a buszsofőrtől leszálltam róla. Kabátomat összehúztam magamon, ugyanis a hideg hirtelen csapott meg újból. A járdán sétálva rohanó emberek szaladtak előre. Egy - kettő még nekem is jött. A számba harapva tűrtem ahogy folyamatosan valaki neki csapódik a vállamnak. Esetlenül kértem bocsánatot az emberektől, akik a hibáik miatt csúnyán néztek rám, majd reménykedtem, hogy észreveszem Virgit annál a kávézónál, ahol megígérte, hogy megvár.

Szerencsémre ő azonnal észrevett, ezért elkezdett kiáltozni nekem. Az emberektől kaptam egy eléggé csúnya pillantást, azonban próbáltam nem foglalkozni velük. Virgi egy ugyanolyan kabátot fekete kabátot viselt, mint én. Farmer nadrágja, fekete bokacsizmájába volt tűrve, Fogai össze-össze koccantak a hidegtől, barna haját, meg ami alul szőke volt a szél fújta a szemébe. Gyors mozdulattal kisöpörte onnan, majd azonnal a nyakamba ugrott, mikor odaértem.

- Jaj istenem Summer el sem tudod képzelni mennyire hiányoztál - karolt belém mostohatestvérem, majd elkezdte magyarázni, hogy mi is történt vele ebben a pár hétben.

A szüleim tizenkét éves koromban váltak el. Szerencsére nem lettek haragban, sőt a kapcsolatuk most jobb, mint előtte. Apa és Dorothy tizenhárom éves koromban ismerték meg egymást, és egy év múlva össze is házasodtunk. Virgi, teljes nevén Virginia Dorothy lánya. Az ő szülei sajnos nem váltak el olyan jó viszonyba, mint az enyéim. Az elején azt hittem amikor megismertem, hogy utálni fog, azonban kellemeset csalódtam. Az esküvő gyönyörű volt, és azóta is egy fura nagy család vagyunk, ami hamarosan bővülni fog egy taggal, ugyanis Dorothy terhes.