1994. április 5-e. A nap, amikor a rock, legfőképp maga a grunge sírba szállt. Ezen a napon halt meg Kurt Donald Cobain, a Nirvana frontembere, énekese, gitárosa, lelke, közponja satöbbi. Aki amúgy szerény személyem példaképe, de ez nem fontos. Oh, el is felejtettem bemutatkozni. A nevem Alice Chrusder, 21 éves és kezdő gitáros. A mai nap valószínűleg életem legfurcsább napja. De mindent szépen, sorjában. Éppen rohantam egyik barátnőmhöz, hogy Nirvana napot tartsunk (vagyis igazából csak én, barátosnémet nem annyira érdekli, de van olyan aranyos, hogy elviseli), fülesemen max hangerőn üvöltetve a zenét, név szerint a Lounge Act-ot, ami az egyik kedvencem, amikor a zebrán közelebbről is megismerkedtem egy autó lökhárítójával. És azóta képszakadás. Vagyis nem teljesen, mert azt érzem, hogy zuhanok. A körübelül 5 perces esésem után a hátam fájdalmasan találkozott a talajjal, felültem és körbenéztem. Egy erdős tisztást pillantottam meg, közepén egy tóval. Ami lángolt. Ez azért elég fura, nem?
- Tisztára, mint a Lake of Fire-ben -gondoltam szórakozottan, majd énekelgetni kezdtem, hiszen itt úgyse hallja senki a repedtfazék hangom -
,,Where the bad folks going they die?
They don't go the heaven, where the angels fly
Go to the lake of fire, and fry
Seem again, 'til the 4. of July..."
Unalmamban körbesétáltam a tavat, majd az egyik fa mögött megpillantottam egy sötét alakot. Odasétáltam hozzá, majd megszólítottam:
- Öhm...jó regnapestét uram! Meg tudná mondani, hogy hol vagyok?
- Szia! -mosolygott rám a srác, aki alig pár évvel lehetett idősebb nálam, vállig érő fehér haja volt és ragyogó arany szeme. Gratulálok Alice, sikeresen lemagáztál egy korodbeli srácot! Körtapsot neked! - a Lángok Perzselő Tavánál vagy. Ez tulajdonképpen egy határvonal, élet és halál, valamint Menny és Pokol között. Tök olyan mint abban a bizonyos dalban, nem?
- Deee -montam totálisan ledöbbenve - Ismered Kurtöt és a Nirvanat?
- Naná, hogy! -húzta ki magát büszkén - Én magam kísértem át a túlvilágra!
- Aztaa! Kár, pedig reméltem, hogy a halála csak megrendezett volt. - biggyesztettem le a számat szomorúan.
- Hát, tudod -mosolyodott el csibészesen- ezzel kapcsolatban lenne egy feladatom/kérésem számodra.
- Mi lenne az? -kérdeztem gyanakvóan.
- Ha akarod, megmentheted Cobaint. Hmmmm....talán nem is a megmenteni a tökéletes szó erre. Inkább úgy fogalmaznék, hogy próbáld meg elterelni a gondolatait.
- Azt hiszem értem. Ó, és még valami. Hogy a francba kerültem ide?!
- Azt ugye vágod, hogy elcsapott egy kocsi? Sz'al jelenleg kómában fekszel.
- Ooh. -néha olyan büszke vagyok a reakciómra- Meg még egy dolog. Hogy jutok el Kurtékhez?
- Nagyon egyszerűen! Hát teleportálással! - mondta ezt úgy, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. - Mire odaérsz, minden fontos dolog nálad lesz, például pénz, lakás, lakcímkártya estébé. Ha bármi gáz van, ugrálj, csettints, kiabáld ki a nagyvilágba, hogy: Egy hatalmas idióta vagyok!
- Ha ha ha - vágtam közbe - Nagggyon vicces vagy!
- Na de, nyugi minden rendben lesz. Sok sikert, drága! - jegyezte meg, majd kacsintott és eltűnt. Nálam meg ismét elsötétült minden, majd éreztem hogy köddé válik a testem.
- Hehe, tiszta Infinity War - jegyeztem meg szórakozottan. Hát, akkor go Aberdeen! Gyere ahogy vagy!
Halihó bois and gurls!😁
Íme a kis sztorim első fejezet szerűsége. Ha tetszett, kérlek fejezd ki ezt egy vote-ban és kommentben!❤❤♥♥
YOU ARE READING
About a Girl
Fanfiction"I'm standing in your line I do hope you have the time I do pick a number, too I do keep a date with you" Ajánlott mestermű hozzá : Nirvana - Come As You Are Figyelem! Nyomokban ferdítéseket tartalmaz!
