Az a bizonyos "SZERETLEK"

1.

Unalmas, gondoltam az éppen elhangzott órai tananyagra, mivel ezt már rég megtanultam.
Rengeteg időm van az iskola melett ezért mindig előre tanulom egy pár nappal az anyagot.
Egy új dalon kezdtem gondolkozni az albumra.
Igaz, nem szoktam olyan gyakran írni dal szövegeket... na meg szerkesztést se sűrűn csinálok. Mindig mindent egyedül, nincsenek olyan sok olyan kapcsolatom akikkel megoszthatnám a gondolataimat, bajaimat. Vagyis csak egy barátnőm van aki ezen a héten beteg lett.
Belemerültem a gondolataimba, de az utolsó pár mondtatot még hallottam.
Holnap dolgozat, kémiából.
A "kedvencem".
Felálltam helyemről miközben a tankönyvet, tolltartót és egyébb dolgot bele pakoltam a táskámba.
A vállamra kaptam a hátizsákot viszont a fülhallgatót amit mindig magammal hordok mindenhova, bedugtam fülembe és elindítottam kedvenc számom.
Már sokan mondták, hogy nem szabadna álmodoznom, és épp most sikerült elfelejtenem.
Neki mentem valakinek.
Pontosan éreztem, hogy egy erős, izmos és széles hátnak ütköztem. Óvatosan felnéztem, hogy vajon kinek is sikerült nekimennem.
A srác először hátranézett, majd teljes testével megfordult így megpillanthattam arcát.
Az osztály egyik leghelyesebb srácát pont sikerült eltalálnom.
Haját mindig összeborzolva hordja ezért most se volt másképp. Nálam két fejjel magasabb, szemei a játékosságot tükrözik, mosolya pedig minden lányt elkápráztat.
- Ohh, szóval végre velem akarsz lenni? Ez jó hír! - Hangja mély és rekedtes.
Rám mosolygott és kivillantotta hófehér fogsorát.
Mindenki tudja, hogy minden lányt megkap akit csak akar aznap este az ágyában látni.
De én nem ilyen vagyok.
Igaz, úgy nézek ki mint egy "minden egyes sráccal lefeküdtem már aki elsétált mellettem az utcán", de erről szó sincs.
Karcsú, alacsony, és hosszú sötét barna hajam van. Az arcom, mint egy "hercegnőjé" szokták mondani, de ez nem igaz.
Nem akarok olyan lenni, mint más lányok az iskolában.
Nem szeretem a divatot, a kibeszélést más emberekről, hogy máskor lehessen őket bántani és a kiközösítest.
Én is régen olyan voltam, mint az elöbb elhangzottak. Késöbb a lányt akit bántottam, elkezdtem vele beszélgetni és megismertem.
Így lenondtam pár dologról. Például, otthagytam mindenkit.
- Na ne röhögtess. Ne álmodj róla! - fontam össze magam elött karjaimat.
- Ez fájt... - Biggyesztette le szomorúságot tettetve száját, azonban én láttam, csak játszik.
- Megtennéd, hogy nem játszol? - Tudakoltam tőle.
- Nem sikerült, na mindegy.
Rájöttem, hogy amennyire helyes, ugyanannyira idióta.
Becsöngettek, ezért elindultam a tanterembe.
Biológiánk lesz.
Leültem a székemre, nem sokkal késöbb a tanárnak is sikerült ide érkeznie.
Kezdetét vette a tanítás.